BDSMLIFE Varnyu Ebook

Önmegvalósítás

“Az, ahogy az ágyhoz megy, felkínája nekem a sok tízezrest érő és benyelő pináját olyan, mintha egy vadállatot tartanék a magam kényére és kedvére. Etetem, kényeztetem és ő cserébe megsebez épp annyira, amennyire nekem izgató, pedig nem is tudja, mik ezek a határok, mert sosem beszélgetek a vágyaimról vele, egyszerűen csak ösztönből és zsigerből érez engem. Nyitott pupillával és nyitott pinával szívja be a létezésem, annyira tapinthatóan, hogy néha legszívesebben teleélvezném a tágra nyílt és ártatlanságot tettető, de közben rafinált és mocskos kis élménygyűjtő szemeit, de nem teszem, mert kettőnk közül én vagyok az úrinő, aki egyből kikapja az övét a gengszter nadrágkosztümjéből és kiköti vele valahová, ahol lehetőleg pinamagasságban lehet,nyalómagasságban, miközben járok-kelek körülötte. Fizetek a hófehér bőre megcsíkozásáért, a fájdalmáért is én fizetek, a luxusfehérneműiért is és előbb-utóbb rá fog jönni, hogy az egész lényéért és életéért én fizetek (még számomra sem tiszta, hogy lelkileg is, vagy az egészet könnyebb csak a pénzre ráfogni részemről), úgyhogy jobb, ha gyűjti az erőt. Ha olyanom van, levetkőztetem, ráadok valami átlátszó kis köpenyt és meztelen picsával és bekötött szemmel elküldetem őt valami klubba, hogy aki él és mozog menjen át rajta, miközben én otthon maszturbálok a tudatra és a mazochista önsajnálatra, hogy most épp mások öröméért és a kurvám használatáért fizetek és élvezek. Amikor hazaér, kicsorgatja a puncijából a gecit és nagyokat nyel. Akkor előveszek egy nagy dildót és fenékbekúrom, csak a látványért, ahogy a műfarok egy más szögből hogyan domborítja ki és feszíti egészen hátra a punciját,éhes megnyílásra kényszerítve. Én vagyok a gazdája és a gazdatest is. Figyelem azt a puha ívet a lábai közt, a szív alakú kidomborodást, ahogy áll fölöttem és ahogy kiszakítja a pinájával a maga részét a világból és megadom magam neki. Eltartom, kitartom, szeretem, gyűlölöm.”

A kurva fantáziámnak ez volt az első változata, amit akkor még konkrét nőre képzeltem el. Életem nagy nőszerelmére, aki volt annyira öntudatos és rafinált, hogy épp mindezeket nem lehetett volna megtenni, az ellenkezőjébe meg-hogy esetleg még ijesztően élvezné is-féltem belegondolni. De szívesen fantáziálgattam erre a szituációra és ennek különböző kibontásaira. Élveztem, hogy egy nő annyira tetszik nekem, hogy akár fizetnék is neki. Tehát az akkori fantáziáimban én voltam a kitartó vagy épp a strici, de sokszor úgy képzeltem el ezt az egészet, hogy ketten élünk együtt, az az alapvetés, hogy én fizetek neki, de mindennap más szerepkört vettünk magunkra és íratlanul is ő diktálta ezeket, én meg belementem. A képzelete megvalósításának szabadságát kapta azért, hogy ki van tartva a pinája. És élveztem magamban, hogy sose tudtam, hogy aznap milyen álarcot tesz föl és hogy fog játszani velem és végső soron uralni engem. De akkor még nem tudtam, hogy ebben a fantáziában mindkét szerep én vagyok, őt is magammal töltöttem ki. És ez még csak nem is szerelem volt. Amúgy érdekes, hogy már kamaszkoromban is volt bennem csipetnyi mazochizmus, hajlam az elnyomásra és az elnyomatásra, hajlam a fájdalomra, de azzal együtt az uralkodásra is, csak még ilyen fantáziákban éltem ki kockázatmentesen a szex sokféle oldalát, amelyben ezek mind megvannak. A kurva szerep mindig adta magát, talán mert ezt kaptam meg a legtöbbször másoktól és az izgalomért, hogy nem tudtam és nem is akartam, tudni, hogy ez pozitív vagy negatív bók-e,mindenesetre én nem tudom mostanság se negatívan értékelni, ha megkapom. A fantáziáimat most is bőségesen kitölti, sőt mostanság már meg is valósíthatom. Akkoriban és még utána jó pár évig mindkét oldalra szívesen képzeltem magam: striciként is és kurvaként is, talán mert az, hogy ki kinek a kurvája soha nem egyértelmű egy ilyen szituációban. Érdekes, de már kislánykoromtól kezdve érdekeltek az olyan nők, akiknek a szex a hivatásuk, vagy azt felhasználva jutnak el a célukig.Minden érdekel, ami kurvatéma, bár gyerekként a kémnő-foglalkozást tartottam volna magam számára ideálisnak. Később is mindig irigyeltem picit a kurvákat. A fantáziáimban ez volt az igazi álomfoglalkozás.Talán mert elfogadtam, hogy ha valóban abból akarnék élni, amit a legjobban szeretek és élvezek, akkor egy egész életet kellett volna a szexnek áldoznom és attól félek ment is volna nagyon könnyen. Nem tudok annál jobbat, mint az időm nagy részét abba fektetni, hogy a szexben minél jobb legyek, találjak benne sok élveznivalót és más dolgom nincs is. Ha nem lenne a Párom, aki végül egy egész másfajta női büszkeséget és szabadságot adott nekem, lehet, hogy itt tartanék.

Hányszor megfordult régebben a fejemben, ha egy rossz szeretővel hozott össze a sorsom, hogy bár fizetne most ezért a numeráért. Megértettem a kurvákat, sosem ítéltem el őket. És ezen a ponton óriási a szakadék a fantáziáim és a társadalmi tudatosságom közt. Én ugyanis sajnálnivalónak tartom az út szélén kényszerből álldogáló szakadt prostikat és nekem, mint nőnek iszonyú rossz érzés, hogy ott állnak és megvehetőek, mert nagyjából tudom az előtörténetüket kivert fogakról, molesztáló apukáról vagy nevelőintézetis sorsról és ezt az egészet így mocskosnak tartom, ami csak azoknak a férfiaknak jó, akiknek egyedül csak a hatalom és a kihasználás, kizsákmányolás érzésétől áll fel a farkuk. A luxuskurválkodást viszont csíptem és meg is értettem. A hetéra-kultúra számomra a legvonzóbb, ahol foglalkoztak a férfiak lelkével is és művészi szinten űzték a szexet. És persze jó sokat kaptak mindezért. És mivel most igazán szerelmes nő vagyok, most lehetek még csak igazán nősténykurva és ezt élvezem is. Gyakorlatilag minél jobban kiszolgáltatom magam neki a szexben, annál jobban élvezem magam és őt is egyfajta rafinált és megtörhetetlen büszkeségtudattal. Ez az élvezetes bosszú formája nálam. Néha a nagyon érzelmes szexet átlényegítem a másik oldalára és elvárom, hogy érzelemmentesen, kurvaként bánjon velem, fizessen és érezzem közben, hogy nagyon olcsó vagyok és nagyon élvezem. Balansz. Tetszik az egyértelműség, igen, ennyit ér a pinám és tudod mit, én élvezem a kőkemény gazdaságát a szexnek, hogy azt adhatom, amit a legjobban szeretek és nem török össze, hanem épp ellenkezőleg, büszkébbnek és erősebbnek érzem magam utána és még ki is vagyok fizetve. A szexből adódó öntudat az, amit tőlem már nem lehet elvenni. És igen, ez is a szerelem egyik oldala nálam. Mert a kurvaság a lelkemben a szex élvezetének igazi hatalmát jelenti, ami fegyver a mai világban.

(Ui: “a kulturában minden nő kurva, mennél öntudatosabb, annál inkább”-mondta József Attila).

**********

Alternatív karácsony

Így, hogy közelednek az ünnepek, mi is kihasználtuk az alkalmat némi előkarácsonyozásra méghozzá az ünnep kellékeivel: gyertyával és hóval.

Mivel még mindig kísérletezgetek a szexben az érzékeimmel, kíváncsi voltam, hogyan hatna rám a gyertya, mint segédeszköz. Rólam tudni kell, hogy ki nem állhatom a meleget, a forróságot, sőt utóbbitól félek is. Hidegmániás vagyok, sosem fázom és kifejezetten imádom érezni a jéghideget a bőrömön. A gyertyákat azonban imádom. Egészen emberiek a lobogásukkal, a remegő mozgásukkal, bensőséges és ingerlő. Be is vontuk a kettőnk közti szexuális relációba, mintegy a testünk részévé tettük, üzentünk általa egymásnak. De mivel tényleg félek a melegtől és a forróságtól, egyszerre éreztem enyhe ijedtséget és felajzottságot, ahogy néztem a vörös gyertya lángját. Nem tudtam, hogyan fog hatni rám, csak nagyon-nagyon vágytam a forró viaszt érezni magamon. Az első pár csepp a hátamon sokkszerűen ért, nem számítottam ilyen forróra, nem tudtam felkészülni rá, nem találtam szavakat. Az egésznek ugye köztudottan az a varázsa, hogy ha hirtelen ér minket a forró, akkor szinte meg sem tudjuk különböztetni a nagyon hidegtől. Olyan volt, mintha a forró cseppek végigkarmolnák a hátam és egy töredéknyi pillanatra a húsomba marnának. És amire nem számítottam, utána jött a jéghideg, ugyanis Ő titokban hozott be kintről havat, ami eleinte még nem is olvadt fel és felváltva kaptam a jéghideget és a tűzforrót. Eszméletlen módon felkorbácsoló volt, remegtem és semmi másra nem tudtam figyelni, csak arra, ahogy ez a két minőség alakítja a vágyam, belémmar, simogat és kedvükre játszanak a bőrömön. Arra emlékszem, hogy reszkettem, mert annyira kiélesítették az érzékeimet, fáztam a forrótól és kimelegedtem a jéghidegtől. Nem tudtam előre, pontosan hova és mikor fogok hideget kapni, vagy épp meleget és ez teljesen felajzott. Fájt is kicsit, de sokkal inkább feltüzelt a szó szoros értelmében. Soha ennyire még nem remegtem és nem élesedtek ki az érzékeim. Közben izgalmas volt érezni, ahogy a forró viaszcseppek szinte rámfagynak, míg a darabos jég végigolvad rajtam. Élőnek, vággyal telinek,kirobbanónak éreztem magam. Ahogy a viasz megszilárdult és darabossá vált rajtam, elkezdte húzni a bőröm és csiklandozni, szinte cirógatott, ahogy rámragadt és ahogy lepattogzott, miközben a felolvadt víz is simogatott és csiklandozott, ahogy befolyt ide-oda. Megszűnt az a kiélezett készenléti állapot, amiben reszketve vártam az újabb és újabb ingereket, visszafordultam a hátamra. Kíváncsi voltam arra, milyen gyertyatartó válna belőlem, milyen az, amikor egy eleves, érző hús öleli körbe a gyertyát. Teljesen összekeveredtek az érzékeim, megváltoztatta az érzékelésem ez a játék hideggel és forróval. Csak egy darab idegszálakkal átszőtt remegő bőranyaggá váltam, és szinte éreztem a másik oldalon is, hogy milyen lehet kedvemre ajzani egy gyertyával a kezemben ezt a reszkető sima és hibátlan anyagot, élvezni, ahogy reagál. Mintha az ő nedvei lettek volna, amik rámcsöpögtek, amiket először tűrtem, pedig élesek voltak, mintha apró hideg tűvel szurkálnának, aztán feljazóak, forróak és simák, a bőrömre érve megnyugvóak, mintha örök jelet akarnának belémégetni, aztán rámszáradóak, mintha körbe akarnának ölelni,mintha dísz lenne rajtam a sok csöpp.

Aztán a két lábam közé tette a gyertyát. Remegett a lángja a combjaim közt, ahogy remegtek a combjaim is. Megvilágította a bőröm, gyertyafényben egészen másképp érzékeltem a simaságát és a bársonyságát, a lobogás szinte élővé, érzékekkel bíróvá telíti a gyertyafényt, ezért is szeretem. De ettől még félek tőle, hiszen nagy fájdalmat lehet vele okozni. Először be akarta tenni a puncimba. Elképzeltem, hogy úgy maszturbálok, hogy a pinám körbeöleli a gyertyát, elképzeletem, hogy a húsom tulajdonképpen ugyanolyan formálható és képlékeny anyag, mint a viasz, ami izzadva omlik le attól a kis gyertyalángtól, ami lobog állhatatosan, függetlenül attól, milyen közel kerül tárgyához. Elképzeltem, hogy a láng egyre közelebb kerül a puncimhoz, hogy kiszámított az idő a gyönyörre, hogy ha összehúzódik, akkor még beljebb kerül a gyertya, de túl vastag volt. Hiába, a pinaméretem konfekcióban s-es, időnként is csak m-es, úgyhogy a legközelebbi alkalomra ilyen gyertyát vásárolunk. Ehelyett a pasim most csak úgy játszadozott a két lábam között a gyertyával. Én meg féltem és részkettem és néztem, mert sose tudtam, mennyire közel kerül a láng, nem láttam, hol van éppen, csak az érzékeimre bíztam magam.Azt láttam, hogy a két lábam közt valami forróság lebeg, megvilágítja és a szemnek tálalja a pinahúst, mintha a fény rendeltetése szerint diszítené az altestemet, de fenyegetne is vele. És ez akkor épp elég is volt, mindazonáltam nem tettem le a gyertya a pinában fantáziáimról, de addig is keresünk egy méretre jobban a testembe illeszkedő gyertyát. Amit most a gyertyázás utáni hatalmas és igazi állatias baszás kárpótolt.

Mindenesetre a tárgyak néha meglepően élőnek tudnak mutatkozni szexuális kontextusban.

(http://renitens.blogspot.com/)

Franz Kafka és a bdsm

Egy brit akadémikus könyvében alaposan megváltoztatja a Franz Kafkáról kialakult képet. James Hawes a British Libraryben kutatva jutott hozzá azokhoz a könyvtári dokumentumokhoz, amelyekből az Excavating Kafka (Kafka kiásása) című könyve táplálkozik.

Részlet: “Vigyázott az egészségére, rendszeresen tornázott, nem ivott, nem dohányzott, vegetariánus volt. Kafka playboy volt, egy bordély mellett elhaladni számára olyan érzésnek számított, mint amikor “a szerelmes férfi szerelme háza mellett halad el”. Szüksége volt a szexre társadalmilag alatta álló személyekkel, amit az a szado-mazochista képgyűjteménye is bizonyít, amelyet Hawes megtalált a British Libraryben, és csatolt is könyvéhez.”

(http://erosz.blogspot.com/)

külföldi BDSM társkeresők

Nagyon nagy a szakadék a magyar és a külföldi BDSM internetes társkeresés között.

És ez nem azért van, mert jelenleg majdnem hogy az egyetlen kifejezetten BDSM partnerkereső (Smpixie.com) vagy egyéb portál nem lenne jó. Nem, erről szó sincs. Van pár külföldi ismerősöm, akik igencsak benne vannak a BDSM közepébe . Sokat meséltek. Ezek a storyk egyeznek saját tapasztalataimmal, ugyanis fel szoktam szabadulni pár külföldi website-ra. Ég és föld. Hogy miért?

A külföldi oldalakon normális hogy az arcodat adod, nálunk ritka. Kint extrán perverzek az emberek (főleg a nők, pl. medicin sex), nálunk kevésbé. Kint sok nő regisztrál nálunk sokkal levesebb. Ott nem akkora “szégyen” felvállalni a szexuális kultúrád nálunk konkrétan egy perverz állatnak néznek. Sokkal több a találkozó külföldön, mint nálunk. Jóval több weblap van melyek kifejezetten BDSM társkeresők, nálunk egy. Bár ez az egy bőven elég társadalmunkban jelen lévő BDSM közösség számára, és elég is lesz.

Sokkal elfogadottabb a másság, mint itthon. Persze kint is van egy két kretén, aki igen rosszallóan néz, ha kiderül pontosan mik azok a dolgok amikre kattansz, de többnyire az embereket nem zavarja. Egyszer talán mi is eljutunk oda, hogy nyitottabb lesz a társadalmunk a másságra.

A másság nagyon kényes téma. Mindenhol. Viszont nem mindegy egy-egy társadalom hogy kezeli, mennyire toleránsan. Sehol nem fogadják el igazán, viszont mi valahol a rangsor legalján kullogunk. Ha nem lennénk ilyen depressziósak és prüdek talán az élethez való hozzáállásunk is más lenne. Kit bántunk azzal, hogy szeretjük a BDSM-et? Hisz olyan emberekkel folytatjuk ezen tevékenységet (hű ez a fogalmazás), akik szintén szeretik. Miért fáj ez másoknak?

Úgy gondolom érdemes regisztrálni néhány oldalon és körülnézni. Ha mást nem, ott is rád találhatnak, hisz magyarok is regiznek. Tapasztalatszerzésnek sem rossz .

(http://domina.blog.hu/)

Amikor az ember a legnagyobb állat

Itt van ez a rémesen brutál sztori, biztosan értesültetek róla a médiából. A rendőrök lefüleltek egy S/M filmstúdiót, ahol nem kifejezetten az S/M szabályok szerint zajlottak a forgatások! A cikket itt olvashatod:

http://index.hu/bulvar/2010/01/27/osszevissza_vertek_a_hetgyerekes_anyat_a_forgatason/

Amikor ezt meghallottam, egyből a múlt heti sztori jutott eszembe, amikor kiderült, hogy valaki (vagy valakik) az én nevemben hívogatnak fel csajokat, és castingra hívják őket.

Muszáj még egyszer elmondanom, hogy legyetek NAGYON-NAGYON ÓVATOSAK!

Döbbenetes, hogy mennyi ember szánja rá magát manapság, hogy szexmunkával keresse meg a kenyérre valót. Akinek egy árva garas sem csörög a zsebében, viszont szorítják a fizetnivalók – vagy egyszerűen csak az éhség – az valószínűleg egy szép napon eljut arra a pontra, hogy olyat is bevállal, amit azelőtt soha.

Gyanítom, hogy ez a hétgyerekes anyuka sem jókedvében vállalt be szado-mazo szereplést.

Tudnotok kell, hogy az S/M műfajnak nagyon komoly szabályai vannak. Mielőtt valaki S/M játékba kezdene, köt egy szerződést – ez lehet akár írásos is – vagy egyszerűbb esetben szóbeli – ha megbízik a partnerében. (Véleményem szerint persze nagyfokú felelőtlenség olyasvalakiben megbízni, akit akkor látsz először…)

Tehát köttetik egy szerződés Mester és szolga között, amely részletesen kiterjed azokra a részletekre, meddig lehet elmenni az S/M játékban, milyen eszközöket lehet használni, milyen kínzásokat stb. Ilyenkor megállapodnak egy „jelszó”ban, amelynek elhangzásakor AZONNAL abba kell hagyni a játékot, mert az azt jelenti, hogy a szolga nem bírja tovább, már nem élvezi, ami történik vele, tehát ez egyfajta segélykiáltás.

Ha ez nem történik meg, tehát a Mester nem hagyja abba a kínzást, súlyos hibát követ el. Az S/M íratlan szabályai között szerepel ugyanis, hogy minden csak akkor és csak addig megengedett, amíg mindkét fél élvezi.

Képzeljétek csak el, hogy például egy kötözéses sztorinál – vagy ahol légzéskontroll van – mennyire életveszélyes, ha valaki figyelmen kívül hagyja a szolga jelszavát! Akár a szerencsétlen szolga életébe is kerülhet…

Iszonyatos dolognak tartom, hogy perverz állatok filmes stábnak adva ki magukat gyanútlan embereket használnak fel aljas, mocskos vágyaik kiélésére!

Csak remélni merem, hogy aki a nevemben illetve a Tutti nevében hívogatja a csajokat, az nem hasonló ocsmány dolgokat művel a lányokkal! Bár őszintén szólva semmi jót nem feltételezek olyasvalakiről, aki eleve hazugsággal próbál mások közelébe férkőzni! És különösen büdös szemétláda lehet az illető, mert egy nő megbízásából telefonálni mindig nyerő dolog! Aki ismer engem, ismeri a nevemet, és tudja milyen vagyok, az máris örül, hogy velem dolgozhat, mert egy nő mindig nagyobb bizalommal van egy másik nő – mint egy férfi iránt. Legalábbis ezt látom és hallom a csajoktól, hogy mennyire megkönnyebbülnek, ha kiderül, hogy mondjuk az általam szervezett partin kell részt venniük. Én ugyanis soha nem kérnék tőlük olyat, hogy szopjanak le, és soha nem szedném el tőlük a megkeresett pénzük egy részét. Mert bizony vannak fotósok, akik meló után simán kigombolják a sliccüket, és beadják a csajnak, hogy cserébe egy pippantásért legközelebb zsírosabb meló is terem majd nekik.

És persze a hazai szexipar is valahol azért tart itt, ahol tart. Akik szabályos szerződésekkel, szabályos pénzekből próbáltak-próbálnak újabb filmeket forgatni, azok lassacskán mind lehúzzák a rolót. Maradnak a csalók, akik nem fizetnek a szereplőiknek, ellenben szexuálisan abszolút kihasználják őket. Majd a kalóz vagy lopott anyagokat felpakolják a netre, és ingyenesen hozzáférhetővé teszik.

És ezek a mocskok megfoghatatlanok, mert az áldozatok sokszor félnek a rendőrséghez fordulni, attól rettegve, hogy magukat is bajba sodorják, ha vallanak.

Szerencsére ez a hétgyerekes anyuka nem félt kitálalni. Ezzel a lépéssel egy csomó embert mentett meg attól, hogy hasonló rémségeket kelljen átélniük.

Az emberek általában azt hiszik, hogy a pornóban rengeteg pénz van. Hogy egy filmes szereplésért akár félmillát is lehet kapni. Hát NEM! Talán a Playboy villában ennyit keres egy recepciós muffocska, de ma Magyarországon amatőr szereplőként 20-30 ezernél többet senki nem kap. Persze van, akinek ez a pénz már álomfizetés, amiért mindent, de mindent bevállalna!

Valami itt nagyon el lett kefélve? Ti nem így érzitek?!

***

A fenti fotó csak illusztráció. Egy BDSM oldalon találtam, és direkt választottam ilyen sokkoló képet, hogy érezzétek, az S/M műfaj nem játék. Pedig lehetne az is, ha okosan csinálnák.

Sajna kikerülhetetlen, hogy a szex-szakmába időnként ne szivárogjanak be elmebeteg perverzek. De ez egy kicsit már sok!

Ja, és még egy aprócska adalék, de ez már tényleg csak émelyítő hab az amúgy is undorítóan hányató tortán! Akadnak olyan szélhámosok is, akik ál-rendőrként és ál-APEH ellenőrként kopognak be prostikhoz, aztán persze jól megfenyegetik őket, és cserébe a hallgatásukért pénzt akarnak. És hát mit tehet egy prosti, ha menteni akarja az irháját? Fizet és hallgat.

Erre mondhatjátok azt is, hogy na jó, de nem kötelező prostinak lenni! Tényleg nem, de ők ezt választották, és amúgy inkább legyen egy raklap prosti a városban, akin a férfiak levezethetik felesleges szexuális energiáikat, mint hogy diáklányokat vagy gyanútlan járókelőket erőszakoljanak meg.

(http://wallybaba.blogspot.com/)

A fájdalom esztétikája

A fájdalom ínyencség.

Nem mindenki ért hozzá, dacára a BDSM-szubkultúra szélesedésének. Szerintem kell hozzá először is a gyönyör. A kéj egyre magasabb és magasabb fokára jutván az ember elkezdi kívánni a fájdalmat. Amikor úgy érzem, hogy miközben a farka ütemesen táplálja a pinámat és ettől minden egyes kis sejtem legmélye tocsog a gyönyörben, akkor azt is érzem, létezik egyáltalán fájdalom vagy az csak illúzió? Kételkedem, mint a heroinista. Olyankor annyira ki vagyok töltve maradéktalan és önmagából táplálkozó félelmetes mértékű gyönyörrel, hogy képtelen vagyok elhinni, hogy létezik fájdalom, hogy a testem fájhat. Hogy van fájdalom a világban, hogy az emberi test létrehozhat fájdalmat. Meg lehet benne zavarodni és függeni is lehet tőle. Olyankor jön az, hogy okozz fájdalmat, vagy én okozok magamnak. Hadd építsem be a gyönyörbe, hadd tegyem a részévé, hadd tökéletesítsem ki fájdalommal, hadd keverjem a gyönyörbe ínyencként a fájdalmat, hogy érezzem, hogy egészítik ki egymást. Szakácskodom velük, figyelem az arányokat és egy idő után nem tudom őket megkülönböztetni. Többször is volt már olyan élményem Vele a szexben, hogy az ájulás szélén voltam a gyönyörsokktól, visszakoztam, mert különben elvesztettem volna az eszméletem. Azaz úgy reagáltam, ahogy nagy fájdalomra szokás.

De önmagában csak a fájdalomtól nem jön ez elő. Nem minden fájdalom emel fel és nem minden fájdalom bevezetés önmagunk legmélyebb bugyraiba, ahonnan a szexuális kéjt is kapjuk. A gyönyörből kialakult fájdalom az, amit szeretnék Vele megosztani, mert ugyanúgy a testem részévé vált, mint a kéj. Ez a kettő is a maga orgiáját vívja bennem a farkával, nyálával, ujjával együtt. Mesternek kell benne lenni, mert nem minden fájdalom tesz méltóságossá. Sokat szenvedett emberek arcán lehet látni néha azt a “megszenvedtem a méltóságomért” kifejezést, amit orgazmus után is lehet látni, azt a megtörtséget. De az arányokat fájdalom-gyönyör témában nagyon érezni kell. Számomra például a mellkínzás sosem volt izgató. Nem bírom látni sem és az soha nem emelne fel, maximum csak megalázódnék tőle (márpedig sub nem vagyok, csak vele és neki). A kötözés és a kötél szorítása viszont rendszeresen magasabb fokú fájdalomhoz juttat, ínyencfájdalomhoz.Szárnyaló fájdalomhoz, amiből több leszek. Ez a művészet, megtalálni mindenki lelkében-testében ezt az eldugott és sokszor takargatott részt, amit felszabadítva a fájdalom önazonossá és céllal bíróvá válik. Élvezhetővé.

A szexben amúgy is sokszor érzem azt Vele, hogy vissza kell fognom a gyönyörömet, mert ahogy Ő is nekem, néha a gyönyörrel okozok fájdalmat. Hogy annyira élvez bizonyos dolgokat velem, hogy az már fáj neki. És visszafelé, megrettenek néha attól a fájdalomtól, amit ő okoz bennem a gyönyörrel, miközben pontosan tudom, hogy a legmélyebb mélységeinkben is egymásra találunk. És ez az egészben a művészet úgy érzem. Kikötözni és fájdalmat okozni mindenki tud, bárki. De mindennek ezt a párlatát adni, az már nehéz és kifinomult. Márpedig én ezt szeretem a fájdalomban. Ezt felemelés átélni, ez belémég és sugárzik belőlem. De csak az veszi észre, aki fogékony rá.

Mert azt kár lenne tagadni, hogy a fájdalmat ki lehet spórolni a szexből, nem lehet. A pinám addig érzi a küldetését, amíg ő bennem van, utána a kitépett hús hiánya tölti be, ami fáj. De ez vele jár, enélkül tartalmatlan lenne bármelyik aktusom. Hangsúlyt tesz rá, megkoronázza a gyönyörömet. Keretezi és túl is lépteti önmagán. Nem kell félni tőle és éretlenség letagadni a jelenlétét.

Meg tudom neki mutatni, hogy le tudom igázni a kéjjel és fájdalmat is tudok neki okozni a kéjjel. Viszont azokban az áldott pillanatokban már nem tudok semmiért sem felelősséget vállalni és óvatoskodni. Mihelyst a kéj betölti küldetését és tökéletessé válik, a fájdalom megjelenik és pikáns, többértelmű ízt hagy maga után, élvezhető disszonanciát, mert a szexben soha nincs tökéletesség, kizáró gyönyör. Már régóta nem egymást babusgatjuk a szex-szel, már van benne önpusztítás és fájdalom.Nem óvatoskodunk. Már túllépett rajtunk ez a dolog és már nem tudjuk uralni.

És ez minden, amit eddig tudok a fájdalomról.

(http://renitens.blogspot.com/)

Lapozz -> 142.