BDSMLIFE Varnyu Ebook

Kérlek…

Kérlek, birtokolj.
Tégy magadévá,
ne csak az ágyban,
hanem minden percben
a Te tulajdonod legyek.

Minden porcikám,
a testem minden ize
legyen a Tiéd.
Minden gondolatom,
minden pillanatom
csak a Tiéd legyen.

Legyek az a sün,
ki tüskés, szúr,
de tüskéi ölelésed által
válnak bársony-puhává,
és kérges szive
olvadt viasszá.

Ölelj magadhoz.
Emelj magadhoz.
Csak Veled élek, Tiéd vagyok,
Benned létezem.
Drága Életem…
Egyetlen vagy nekem.
Csak Neked létezem.

varnyu

“..azzal együtt vagy tökéletes,nekemvaló”

És Te irtad nekem Uram. Valahol meg kell örökitenem. Mert sokszor nem vagy a szavak embere. És nem érzed szükségét, hogy minden nap szavakkal bizonygasd, hogy szeretsz. Az egyenes és tiszta lelked elegendönek tartja magát a tényt: ha velem élsz, ez elég bizonyság arra, hogy kellek Neked, hogy szeretsz.

Általában tudom és érzem. De néha még ott állnak a múlt sötét árnyai az ajtó mögött:

a kis stilü despota uralkodni vágyás, amely ugy akart a sárba tiporni, hogy nem kérte beleegyezésemet.
a hazug szavak, a fél szivvel nekem lökött alamizsna-érzések…. Amik hosszú évekre megrengették a hitemet. És az önbizalmamat.

Gyere és gyógyitsd meg a lelkem, Uram, Életem.

(varnyu)

“Azért dom a dom, mert dominál, ugyi?

Szerepjáték, ill. játékból dominálás is létezik, és amíg tart, teljesen valóságosnak tünik. Nem sok részem volt benne, de voltak meglepö tapasztalataim. Gondolok olyanokra, amikor olyan hibát rónak fel, és olyanért büntetnek meg, amit játékon kívülröl nézve, teljesen értelmetlen dolognak tartanál. Ott és akkor viszont átérzed, hogy bizony, bizony…

Fontos, hogy az ilyen játék után a sub lelke felragyogjon. Ne csak összetörjék, büntudatot ébresszenek benne, de rakják is össze utána! Különben nem is dom volt aki tette.”

(kisanna)

Alulírott ………………………………………… ( sz.:……………….……. , anyja neve : ………..) szellemi képességeim teljes birtokában kijelentem, hogy ezennel lemondok önrendelkezési jogomról ……………………. ( sz.: ……………….. , anyja neve: …………………. ) javára, aki ezáltal kizárólagos tulajdonjogot szerez felettem az alább írtak szerint.

Tulajdonos köteles az életemet, testemet, személyemet, személyiségemet mindenféle maradandó károsodástól megóvni, veszélynek soha ki nem tenni.
Elfogadja a csatolt partnerlistában általam megszabott feltételeket, tiltásokat valamint az alábbi kitételeket:

- Tulajdonosnak nincs rendelkezési joga a családomat,anyagi tulajdonomat, egészségemet érintö kérdésekben.
- Köteles figyelembe venni és tiszteletben tartani a magánszférámat ami mindennap ………..töl ………………………………………………………….. -ig terjed ki.
- Továbbá köteles az ezeken túli váratlan és elhalaszthatatlan, családomat érintö ügyeket magánszférának tekinteni azokat szintén tiszteletben tartani.
-Tulajdonos nem követelhet tölem olyan dolgot, ami törvénybe ütközö, közfelháborodást keltö és családomat, tulajdonomat veszélybe sodró, azokra káros hatású.
-Tulajdonos köteles számomra egy menekülöszót adni, amely külön írásban rögzítve jelen szerzödéshez rögzítésre kerül
Kijelentem, hogy-e menekülószót csak és kizárólag abban az esetben használom fel, ha tulajdonos az adott feltételeimet nem tartotta be.

Ezen feltételeknek, kivételeknek, kitételeknek megfelelöen, azok maximális betartása mellett, tulajdonos jogosult valamennyi a, testemet, személyemet, személyiségemet, személyi szabadságomat érintö kérdés eldöntésében a jelenemre és a jövömre nézve egyaránt.
A magánszférán túli idömmel, tulajdonos önhatalmúlag rendelkezik, figyelembe véve a munkámat. Elismerem, hogy ezen belüli idõkben valamennyi döntése rám nézve kötelezö érvényü, azokat a következményeik mérlegelése nélkül kötelességem vakon teljesíteni.

Tudomásul veszem, hogy ………………………,……………. aki ezennel a teljhatalmú tulajdonosom, akár az akaratom ellenére is – betartva az általam szabott és fent megfogalmazott feltételeket-bármikor bármit megtehet velem, a tulajdonával, saját belátása szerint és én nem tehetek ellene semmit.

Saját akaratomból és szellemi képességem teljes birtokában vállalom, hogy :

-Tulajdonos minden parancsát maximálisan teljesítem, rabnöhöz méltóan szolgálom.
-Az általa elvárt viselkedési, megjelenési normákat betartom,
-Életemet, életvitelemet legjobb tudásom és lehetöségem szerint hozzá igazítom.
-Tulajdonos jogában áll mindenféle általa kifogásolt tettem, cselekedetem, ellen retorziókkal élni.
-Az általa kiszabott büntetéseket zokszó nélkül viselem.
Mindezeket összegezve tulajdonos köteles az általam tulajdonába adott értékeket saját és önön vágyaink beteljesítésére felhasználni.

Tudomásul veszem, hogy az e SZERZÖDÉS-bõl származott tulajdonjog örökös érvényü, számomra csak a menekülöszavam kimondásával vonható vissza, mely történhet írásban avagy szóban.

Ezen szerszerzõdéskötést tiszta tudattal, józan, mindenféle kényszer hatásától mentes állapotban, önként, saját elhatározásom alapján teszem, annak tudatában, hogy ezáltal boldog és kielégült életet tudhatok magamévá.

Kelt…………………………………………………………………….

………………………………………………………………………………………………
Tulajdonos Tulajdonba adó

………………………………………………… ………………………………………..
Tanú tulajdonos részéröl Tanú tulajdonba adó részéröl

(Forrás: http://bdsm.abbcenter.com)

Gondolatok arról mit ad a dom a subnak…

(http://bdsm.hungary.googlepages.com/mitad…)

A Mestere vagyok … de ö nem a rabszolgám
Dominálni akarom… de nem lealacsonyítani
Értem van, értem létezik… De nem a tulajdonom

Az élete ezen szakaszát figyelemmel kell kísérnem
Az igazat kell neki nyújtanom
Erösen kell fognom a kezét

Cserébe adok neki:
Szerelmet,
Védelmet,
Eröt,
Önbizalmat,
Önismeretet,
És orgazmust

Forditotta: Palánta

Lelki igények, lelki kötöttségek, és lelki sérülések

Minden embernek vannak a testi igényei mellett lelki igényei is. Az az ember, aki testi vagy lelki igényeit nem tudja kielégíteni, az boldogtalan lesz. A lelki igények között a legfontosabbak a biztonság- és szeretetigény. Az, hogy egy embernek miböl mennyire van szüksége, személyfüggö is, és adott pillanattól, sok egyéb apró hatástól is függ.

(A munkahelyi jó hangulat könnyebbé teszi a lelket, és ez meglátszik este otthon is, ahogy az esti veszekedés is észrevehetö másnap reggel, amikor munkába megy az ember)

- A biztonságra, szeretetre (társra), barátokra, megértésre vágyás minden emberben benne van. Ha valaki minél bizonytalanabb élethelyzetben van, annál jobban vágyik rá, hogy szeretve érezze magát, meg tudjon pihenni mások védelme alatt.
- Ha valaki minél kevesebb elismerést és bíztatást kap, annál jobban vágyik a dicséretre, elismerésre.

Engedjetek meg nekem egy kis kitéröt. Hadd beszéljek egy kicsit a pedagógiáról. (Talán annyira nem is lesz kitérö, hiszen a szülö és a tanár is hatni próbál a gyerekre, a gyerek akaratára, motivációjára, ahogy egy Dom próbál hatni a sub lelkére)

A pedagógia jól ismeri az ember ilyen jellegü vágyait, igényeit. Az elmúlt évszázadokban egyre többet változott is az iskolai rendszer, ahogy egyre jobban ismerték meg, hogyan is lehet a hatékonyabban tanítani, hatni a másik emberre, elérni, hogy a másik ember akarja azt, amit mi is, segíteni a másik embert, hogy a lelkesedése a munka/ tanulás során ne csökkenjen, ne vesszen el? (Gondoljunk csak arra, hogyan váltották fel az oktatásban a nádpálcát más módszerek, amik segítségével a tanárok biztosítani szeretnék, hogy a gyerek valóban tanuljon. A büntetést felváltotta a jutalmazás: piros pontok, csillagok, matricák, ami segítségével szeretnék elérni, hogy ne kényszer, hanem belülröl induló vágy legyen a tanulás.)
A modern pedagógia egyik legelfogadottabb módszere, hogy minden jó teljesítésért megdicséri a gyereket. Aki nem hiszi, nézzen csak bele egy oktatóprogramba, amit gyerekeknek árulnak, tele vannak “ügyes vagy”, “jól csináltad”, “ez most nem sikerült, de legközelebb biztosan fog” és hasonló visszajelzésekkel a gyerek számára. Hiszen ezzel próbálják elérni, hogy a gyerek motivációja ne csökkenjen annyit, hogy már tehernek érzi, fájdalmasnak, kínzónak érzi a feladatot, a tanulást, és már elfogy a megfelelési kényszere is, és az érdeklödés megszünésével feladja a munkát.

Azonban a modern pedagógia kimondja, hogy nem is maga a tanítás, hanem a tanulás, a diák, aktív részvétele a döntö, ezért egyre több és több könyv jelenik meg talán a legrégebbi ilyen könyvek, a PET és TET kézikönyvek, amik a tanári és a szülöi hatékony nevelésre próbálnak jó tanácsokat adni azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet hatékonyan rávenni a gyerekeket arra, hogy tanulni akarjanak, hogy meg akarjanak tanulni valami újat. Szeretnék elérni, hogy a gyerek akarjon jobbá válni, és ne büntetést elkerülni.

Most aztán nyugodtan megkérdezheti bárki, hogy pedagógia szakkönyvet ismertetek, vagy pedig a BDSM-röl próbálok itt valamit mondani. Hiszen eddig még csak pedagógiáról és gyerekek motivációjáról volt szó, és a nádpálcáról is csak annyit jegyeztem csak meg, hogy divatjamúlttá vált az iskolában, mert rájöttek, van olyan, ami hatékonyabb.

De tényleg olyan távol áll ez a BDSM-töl?

Kedves Domok és Dominák, nem épp arra vágytok Ti is, hogy a sub önként és magától adjon minél többet és minél jobban? Persze, persze, büntetni is élmény, de legyünk öszinték: arra is mindig ad okot egy sub, viszont hatni rá, változtatni, hogy jobb subbá, emberré, boldogabbá váljon sokkal nehezebb, mint egyszerüen megnevelni egy fenekeléssel, vagy épp csipesszel és gyertyaviasszal.

Nem azt szokták a Dom feladatának tekinteni, hogy rávegye a subot a megfelelõ magaviseletre?

Nem azt szokták a dominálás csúcsának hívni, amikor a Dom el tudja érni, hogy a sub saját akarataként élje meg azt, ami a Dom számára kedves viselkedés?

Nem valami hasonló a cél akkor is, amikor egy gyereket nevelnek a szülök, tanárok?

Biztosan nem segít egy Domot a helyes dominálásban, ha rendelkezik elég orvosi ismerettel ahhoz, hogy tudja, mi milyen sérülést okozhat, mi milyen fájdalmat okozhat?

Vagy nem segíthet-e szerintetek egy Domot a dominálásban, ha tudja, hogyan lehet hatni igazán a másik ember lelkére? Ha tudja milyen személyiség-típusok, vannak és melyike hogyan lehet a legkönnyebben hatni?

Nem szeretnék félreértéseket. Nem hiszem, hogy egy jó Dom orvos, pedagógus és pszichológus is kell hogy legyen, ahhoz, hogy jó Dom legyen. Nem hiszem, hogy ha valaki nem járt 1-2 évet orvosira, pszichológiára és/vagy nincs pedagógia szigorlata, akkor már nem lehet jó Dom. De azt hiszem, ahogy jó pap is holtig tanul, egy Dom is mindig tanulhat új trükköket.

Tudom, hogy egy jó anya éppúgy tudja ösztönböl, mint a legjobb szakember, hogy mire van szüksége a gyermekének. De hiszek abban, hogy ezeket a dolgokat csak akkor tudja akár egy anya a gyerekével, akár egy tanár a diákjával, akár egy Dom a subjával szemben jól és hatékonyan használni, ha elég magas az EQ-ja. Azaz az érzelmi intelligenciája. Kedves anyukák, tanárok és Domok, Dominák, gondoltatok már arra, hogy ha ezt vagy azt csináljátok, akkor a másik ember lelkében mi zajlik le, hogyan éli azt meg?

Apám sokszor mondogatta “egy pofon a megfelelö pillanatban többet ér, minden tanítgatásnál”. Nem tudom igaza volt-e, de az lehet, hogy, gyorsan észrevette, nálam nem éri el a kívánt hatást. Mert az biztos, hogy nem kaptam sok pofont életemben. Márpedig a dominálás pontosan azon az apróságon áll vagy bukik, hogy az ember észreveszi-e mikor van a kezében a másik ember lelke. Mikor tud igazán hatni a másik ember lelkére.

Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a D/s kapcsolatban olyan emberekrõl beszélünk, olyan emberek közötti kapcsolatról beszélünk, akik önként mennek bele, és akik vágynak egy alá-fölé rendelt viszonyra életük ez területén, ahol szabadon választhatnak (azaz most konkrétan arra gondolok, hogy nem a munkahelyükön, bár érdekes kérdés lenne az is, hogy egy Dom vagy egy sub milyen munkát végez, milyen munkát keres?.).

Milyen is egy sub?

Jeromos Mester oldalán a következõ megfogalmazások olvashatók, annál a résznél, ahol az alárendelt személyiségtípusokat ismerteti: (http://jerom-bdsm.atw.hu/)

- Az engedelmes szolgát föleg az foglalkoztatja, hogyan szolgálhatják urukat. Számukra a szolga szerepének eljátszása izgató, és a középpontban az Úr/Úrnö áll. Élvezetet okoz nekik, ha valaki más a saját örömére “használja” öket.

- Az Endorfinfaló, az intenzív élmény egy olyan különleges formáját igényli, amit fájdalomnak hívunk. A típus annyira sajátos, hogy nyugodtan sorolhatjuk külön kategóriába. Az ö számukra a BDSM a legkülönfélébb fájdalmak átélésére nyújt lehetöséget. Példának okáért azért vállalják a megkötözést, mert csak így biztosítható, hogy az erös korbácsütéseket a megfelelö helyzetben viselhessék el, mely alatt a számukra az élvezethez szükséges endorfinok mennyisége felszabadulhat. Az endorfinok, s ezáltal a test (no meg a szellem) felszabadítása a cél, mely a BDSM, a megkötözés révén érhetö el.

Érezhetö már ebbõl a két csoportból is, hogy az egyiket a testi fájdalom mozgatja, a másikat pedig, valami egészen más. Erröl az egészen másról kell most elsösorban beszélnünk. Mert ez az, amit nem kötözések, korbácsütések, és büntetések ígérete elégítenek ki elsösorban. Ezeknek az embereknek a dolog sokkal inkább szól lelki játékról, lelki folyamatokról.

“A mutáns autoritás” címû írásban a következõt olvashatjuk a kiszolgáltatottsággal kapcsolatban: (http://www.szochalo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2610)

Témánk szempontjából ezeknek az elnagyoltan vázolt védekezéseknek fontos eleme a biztonság keresésének az a módja, amikor a személy átéli egy hozzá képest nagy hatalmúnak érzékelt személy vagy intézmény hatását, ami olthatatlan vágyat ébreszt benne a hatalmas figurával való azonosulásra. Más eszköze ugyanis – korai traumáiból kifolyólag – nincsen ahhoz, hogy egy számára kiszolgáltatottságot jelentö helyzetben biztonságba helyezze magát. Ezt a folyamatot nevezzük heroikus azonosításnak. Ez jelenik meg – vegetatív jelenségek, mint borzongás, elgyengülés, fényes szemek és kipirulás stb. kíséretében – a rajongásban, a “nagyszerüvel” való találkozásban, a “rendkívüli” által történö megragadottságban. A heroikus azonosítás alapozza meg a vallási ideológiák és a politikai mítoszok hatékonyságát. Az ilyen azonosítás lényege illuzórikus részesedés a hatalomban, a nagyszerüségben, amely védelmet és narcisztikus kárpótlást nyújt.

A késöbbi élethelyzetek kiszolgáltatottsága az egyénben többé-kevésbé összekapcsolódik a korai kiszolgáltatottság élményanyagával, mintegy a tudatosság megkerülésével felidézi azokat. A hatalom irracionalitása, ami a karizmatikus konstellációban testesül meg, ilyen módon a tápláló anyai princípiummal, pontosabban annak hiányosságaival és a nyomában keletkezõ hiányérzetekkel függ össze. A karizmatikus hatalom csábító és félelmetes közvetlensége erre az irracionális magra tud építeni, ez mintegy elöfeltétele hatékonyságának.

Viszont megkülönböztetném a subtól és a mazotól, az eddig említett csoportoktól azokat is, akik félelemböl, szerelemböl, alázatból vagy más mély érzelmi vagy lelki hatásra visel el testi vagy lelki szenvedést.

Nem BDSM a reménytelen szerelemért vállalt cselekedet, vagy a családért, gyerekért való értelmetlen vagy épp életmentö önfeláldozás. A BDSM valami egészen más, valami, ami nem a másik vágyairól szól, hanem a saját vágyainkról szól, megfelelõ partnerrel. Erröl a fajta feláldozásról és szenvedésröl olvashatunk az “Érintetten” címû írásban is: (http://www.vigilia.hu/2003/11/mathe.htm)

A szerelem-szeretetben a kitettség és kiszolgáltatottság érzése még jobban felerösödik. Az a tekintet, amely számomra a legfontosabb, életet adhat, és életet vehet el. Ady kegyetlen mondata (sajnos) igaz: ,,Általam vagy, mert meg én láttalak, / s régen nem vagy, mert már régen nem látlak.,,

Viszont térjünk vissza ahhoz, ami tényleg BDSM, és annak lelki hatásaira:

A BDSM azonban nem csak a Dom és a Szadista boldogságáról, kielégülésérõl szól, hanem a sub és a mazo vágyairól és azoknak a beteljesedéséröl is. Márpedig a sub és a mazo is belsö vágyat érez arra, hogy ezeket a kalandokat átélje, hogy ezt a fajta életstílust válassza. Azt hiszem a mazo és a sub között, közel sincs olyan, nagy különbség, mint azt hangsúlyozni szeretnék. Bár ha a másik oldalról nézzük, akkor pont ez a kis különbség az, ami eldönt mindent. Bár hangsúlyoznám, hogy véleményem szerint tökéletesen lehet ez ember különbözö vágyain belül is elgondolkozni azon, hogy ez most sub vagy mazo vágy, de igazából én csak definiálás szinten lehet ilyen elkülönítésröl beszélni, mert az életben semmi sem szélsöségesen ez vagy az.

Én úgy gondolom: – Egy mazo attól mazo, hogy a testi fájdalomra, a testi kiszolgáltatottságra vágyik. Egyszerüen, ahogy az ételt kívánja az ember, vagy az alvást, úgy vágyik arra, hogy a fájdalmat érezze.
- Egy sub pedig attól lesz sub, hogy neki egyfajta lelki szolgálatra van szüksége. Hogy ö egy másik embernek, egy másik általa szeretett embernek szeretne megfelelni, az Ö szabályait szeretné betartani, azok által szeretne jó lenni. Egy másik embert szeretne szolgálni, várva a figyelemre, hogy a másik lássa, hogy ö jó-e, megfelel-e vagy sem, és e megfelelés következtében kapjon jutalmat vagy épp büntetést. Azaz egy sub a lelkét teszi le a másik ember kezébe, és próbál úgy létezni, hogy a másik embert boldoggá tegye, Neki megfeleljen.

Azonban, ha azt nézzük, hogy minden ember “csak” annyira vágyik, hogy a testi- lelki vágyait kielégítsék, akkor máris nem olyan nagy ez a különbség. Hiszen, ahogy a mazo a testét adja a másik kezébe vágyva a fájdalomra. Jól müködõ esetben ugyebár egy szadista vágyakkal teli partnernek, ami aztán mindkettöjük számára élvezet lesz. De nem szabad elfelejteni, hogy a mazo fél ezt megbízva partnerében teszi. Bízva abban, hogy a Szadista nem megy túl a határokon.

Miközben valami nagyon hasonlót tesz a sub a lelkével. Amikor átadja magát a Domnak. Vágyva arra, hogy a Dom nevelje öt, jobbá tegye öt, miközben azonban ki is elégíti öt a Dom. Hiszen a sub a Dom által az igényelt figyelmet és külsö kontrollt kapja mag, és biztonságot és boldogságot érez, látva, hogy a Dom nevelésével, büntetéseivel és jutalmaival, elégedettségével mutatja ki törödését. Éreztetve eközben a subbal, hogy meg tud felelni, hogy még akkor is ha rossz, azért Õ mint ember fontos, és hogy szükség van rá.

Számomra a Dom és a Szadista felelössége nem kisebb és nagyobb, hanem egészen más jellegü. De mindkét esetben egy ember a testért és a lélekért való felelösségröl van szó, azaz egy egész emberért felelös. Ebben pedig számomra nincs kisebb vagy nagyobb, hanem mindkettõ elengedhetetlen. Viszont egy talán mégis nagyon fontos különbség van. Hiszen, a szadista hibáját, ha hibázik és sérülést okoz a testen, olyat ami már nem férne bele a vállalt keretekbe, azonnal látni, és esetleg hetekig tartó testi lábadozás, vagy mütét vagy egyéb kezelés formájában rögtön észrevehetö. Miközben a lelki szenvedés, amit ugye egy-egy ilyen élmény okoz, a lelki fájdalom és sérülés lassú és alattomos. Még sokkal késöbb egy egészen másik kapcsolatban is látható lehet, adhat okot alaptalan rettegésre, egy korábbi élmény, amire akár már maga sem emlékszik az ember. A legtöbb lelki fájdalmat és sebet, pedig még alaktomosabban szerzi az ember, ugyanis sokáig nem látni, söt sokan soha nem veszik észre saját lelki sebeiket, mert mindig csak egy kicsit fáj jobban. Hasonló ez ahhoz, amit a verésrõl is tudunk, hogy az egyre erösebb veréshez is hozzászokik az ember. Az egyre erösebb lelki szenvedéshez is hozzá lehet szokni, aztán amikor észrevesszük, hogy már mosolyogni sem tudunk, akkor nem is tudjuk mi is okozza ezt. Van, aki évekig él úgy, hogy már észre sem veszi, hogy minden nap egy kicsit jobban megsebzödik a lelke. Ahogy a körülöttük lévök sem veszik észre, és ahogy mi is sokszor nem vesszük észre a minket körülvevõ emberekben a lelki sebeket.

Pedig a lelki sebek sokkal nehezebben gyógyulnak. Sokkal nehezebb megtalálni a megfelelö gyógymódot a kezelésükre. Márpedig a Dom elsõsorban a lélekben tud sebeket okozni.

“Akkor vedd ki a másik szeméböl a szálkát, ha már kivetted a sajátodból a gerendát.” Tökéletes mottó lehetne sokaknak. Nem egyszer hallottam már chaten, hogy valaki a másik Dom hibáját ezen a téren észreveszi, és kimondja egy subról “látszik, hogy elhanyagolja az Ura, lehet küzdeni Érte, hiszen a kapcsolata már nem menthetö meg”. Aztán a Dom a chaten küzd, elmondja a subnak, hogy Õ jó subnak látja, és Õ pont egy ilyen subra vágyik, és Õ egy ilyen figyelmes és kedves és szeretö subot bizony nem tudna így elhanyagolni. Aztán megkapja a subot. Egy darabig valóban emlékszik is az ígéretekre, majd idövel szép lassan megváltoznak a dolgok, és ugyanígy felejt el Õ is, vigyázni a sub lelkére, ápolni õt, szeretni, már csak bünteti, vagy éppen azt sem.

Mert amíg a más subja, addig ki meri mondani a Dom, hogy “Te jó sub vagy”, “jól viselkedsz”, “ügyes vagy”, de amint már az övé lesz, akkor már csak a hibáit, a tévesztéseit veszi észre. A sub pedig azt érzi, ö már nem elég jó, más kell a Domnak, ahogy ezt éli át egy sub akkor is, ha a Domja más subbal ismerkedik, vagy más subot akar dominálni, miközben felé nem mutat elégedettséget.

Ez pont az, amit a gyerek is átél, ha édesanyja a szomszéd fiút állandóan megdicséri, míg öt magát folyton csak akkor szólítja meg, amikor elront valamit. És a gyerekek esetében mindenki érzi, hogy az anya mennyire hibázik, ha a saját gyerekének csak a hibáit látja / említi meg, hiszen akkor a gyerek folyton azt érzi, nem tud elég jó lenni és egy idö után a gyerek úgy érzi, nem jó ö semmire, nem tud megfelelni, és már meg sem fog próbálni megfelelni. Más célokat fog keresni, olyat, amiben még mer próbálkozni. Eltávolodik a gyerek a szülötöl és a szülö értékrendjétöl, és ezen senki sem lepödik meg, hiszen meg lehet érteni a gyereket, hiszen a szülö üldözte úgymond bele öt ebbe.

De ha ezt ennyire jól átlátják tanárok, szakemberek, és józan gondolkodású szülök is, akkor miért lepne meg bárkit is, hogy ha egy Dom a subját többet szidja és bünteti, mint amikor kimondja Neki, hogy most elégedett Vele, akkor miért hiszi mindenki azt, hogy ez helyes? Miért gondolják sokan, hogy a Dom csak jót akar a subnak, és a D/s játék arról szól, hogy a Dom a sub minden hibáját észrevegye és megtorolja? Miért olyan ritka az, amikor szavakba önti egy Dom az elégedettségét, és annyit mond: “ezt a kényeztetést most jutalomból kapod”? Miért kéne egy subnak annyival beérnie, és ettöl boldog és kielégített lelkünek lennie, hogy a kínzások, büntetések végén ha jól viselte, akkor a jóságaiért elélvezhet, kap egy kis kényeztetést és vége.

A mai napig hálás vagyok annak a Domnak, aki rávett egy ilyen két subos játékra, de utána kettesben maradt velem, még egy órán át, és kényeztetett. Csak kényeztett. Mert így elfelejtettem az aggódó gondolatokat, hogy ez azért kellett Neki, mert én nem vagyok elég, mert én túl csúnya vagy rossz vagyok, mert így nem az az emlék maradt bennem, hogy a másik sub azért kellett, mert ö szebb és jobb, és én már csak arra vagyok jó, hogy keressek új subot, hanem érezhettem, hogy én önmagamban, is el vagyok fogadva és szeretnek.

Vigyázni kell azonban, mert nem mindenki, aki verésre, nevelésre vágyik, valóban mazo vagy sub. És jól meg kell gondolni mielött, magunkról vagy másról, kategorikusan azt mondjuk ilyen vagy olyan. Csak egy példát mondok:

A pedagógia külön témaként kezeli azokat a gyerekeket, akik csak azért rosszalkodnak, hogy ezzel vonják magukra a figyelmet. Mert a jóságért nem kapnak semmit, és szeretnének már valami visszajelzést kapni, és még a szidás és a büntetés is öröm nekik, mert végre figyelmet kapnak. És persze, ahogy az ilyen gyerek is örülni tud a büntetésnek, azaz legalábbis igényli azt, úgy tud sok ember is BDSM-et keresni csodaszerként, és meg is tudják élni, hogy ez jó Nekik, holott igazából törödésre és figyelemre vágynak és nem pedig nevelésre és verésre, és szolgálatra.

Bár igaz, a subok is sokszor megteszik ezt a fajta provokatív lépést, ha elhanyagolva érzik magukat. Ennek a viselkedésnek mintatörténete van ábrázolva a Titkárnö címû filmben. Amikor az egy gépelési hibáért kapott fenekelésre gondolva direkt ír el szavakat.

Igen igaz, a “toping from the buttom”, azaz a sub irányítása, és zsaroló játéka tényleg nem megengedhetö, de nem megengedhetö az sem, hogy valaki a D/s kapcsolatot úgy értelmezze, hogy a sub csak adjon és legyen hálás mindenért, hogy a sub ne követelödzön, csak fogadjon el. A sub ne akarjon irányítani, ez tökéletesen igaz, de jogosan várja el, mint ember, hogy megkapja, amire a teste és a lelke vágyik, és a nem törödés elhanyagolás, kényeztetés nem megadása, abban a percben, hogy már nem nevelési szándékkal, hanem nemtörödömségböl, vagy lustaságból, vagy oda nem figyelésböl következik be, abban a percben teljesen jogosan vált ki a subból feszültséget. Abban a percben a sub reklamációja is jogos.

Hiszen a sub subként való megfelelést, elfogadást vállalt, de nem azt, hogy a lelke ezentúl semmit se várjon és akarjon. Márpedig az emberi lélek egy bizonyos szenvedést már nem tud elfogadni.

A sub az alárendeltség és kiszolgáltatottság vágya mellet mégis törödést, szeretet és figyelmet vár, és szeretne kapni. Furcsa ellentmondás. De talán jól fedi Gabriel Marcel gondolata, hogy egyes emberek miért is tudják pont így és ebben megtalálni azt amit keresnek: “A remény valódi kezdetei ott tünnek fel, ahol az elkeseredés és kétségbeesés kísért.” (Gabriel Marcel: Homo Viator http://www.sos505.hu/Egesz.htm) Én ebben a mondatban tudom leginkább benne látni a vágyaimat. Szükségem van erre a mélységre, hogy tudjam élvezni a jót. A tökéletes uralmat a testem és a lelkem fölött, amit utána a nyugalom és a biztonság követ. Nem tud igazi örömet adni számomra egyik a másik nélkül.

(Bigi)

Lapozz -> 12.