BDSMLIFE Varnyu Ebook

Ne haragudj Uram. Rossz voltam. Megszegtem, azt amit rég megtiltottál nekem. Kapok érte. Megérdemlem. Tudom engedélyed nékül nem csinálhatok semmit. Ezt a blogot mégsem mondtam el, és egyenlőre nem fogom. Nagyon mérges leszel ezért is, tudom. És meg is fogom érdemelni. De most szükségem van erre, hogy kiírjam magamból. Nincs titkom előtted, de hiányoznak barátok, akiknek mesélhetnék, arról ami engem boldoggá tesz, legalább egy valaki, akinek eldicsekedhetnék a billogommal, ha megkapom. Barátok vannak. Valahol. Szanaszét. Legtöbb nem tud arról, hogyan is van ez köztünk… Akinek elmondtam, ő lényegében elfordult tőlem. Nem más miatt, ebben egyre biztosabb vagyok. Nekem támadt, hogy nekem nem erre van szükségem és csak kihasználsz, és jobb ha soha többé nem beszélek róla. Ezután többinek el sem mertem mondani. De a srácok, a haverok ők elfogadták. Furcsa, hogy erre a nők nem képesek, akármilyen barátok vagyunk. De a haver mégsem ugyanaz, mint egy jó barátnő, aki mindent tud rólad… Azzal az egy barátnővel akkor romlott el minden. Pedig róla hittem azt, hogy elfogad és próbál megérteni. Egyedül vagyok nagyon mostanában, ezt tudod Te is.

Picit írigykedem, azokra a subokra, akiknek van sub barátjuk/barátnőjük és barátként beszélgetnek egymással. Mindenről. És nincs semmi abban, ha egyikük felugrik, hogy nézd micsoda csíkjaim vannak. Örül nekik, és a másik tud vele együtt örülni. Kellenek barátok, akikkel meg lehet osztani mindent, örömet, bánatot, bdsm-et. Ha egyáltalán létezik ilyen. Lehet csak nekem van ilyen vágyam. Nem tudom.
Nem titok semmi előtted Uram. Ismersz, jobban mint én sajátmagam. Nem tudok titkolni előled semmit, de már nagyon rég nem is akarok. Amiket itt leírok azokról is tudsz, csak nekem könnyebb, hogy nem olvasol. Volt nekem egy naplóm. Régóta írtam már. Megismertelek és nem sokkal később elégettem. Nem volt rá szükségem, hogy írjak bármiről is. Fél éve újra szükségét éreztem, vettem egy szép füzetet írtam is elég sokat, tele ragasztottam képekkel is. Nehézkes volt dugdosni itthon, meg írni is. Az egész Rólad szólt Pedig az én naplóm volt A család túl kíváncsi… Elbújtam ide és itt folytattam. Persze annak a füzetnek is annyi lett, széttéptem. Eredetileg nem akartam nyilvánosan, de rájöttem, hogy rajtad kívűl senki nem ismer annyira, hogy felismerne belőle. Mar lelkiismeret, hogy nem mondtam el ezt a blogot, és maradt egy kicsi titkom. Bánt, hogy rosszat csinálok, nem kérdeztem meg. Próbálok jó lenni, megfelelni, mindent tökéletesen úgy csinálni, ahogy azt elvárod. Annyira szeretnék én is legalább annyit adni Neked, mint amennyit én kapok Tőled. Nem tudom elmondani mennyire szeretlek. Nem akarlak elveszíteni. Elképzelni sem tudom már Nélküled. És mégis csinálok valamit, amit nem volna szabad.

Egyszer úgyis megmutatom. Remélem megérted majd, és talán mérges sem leszel. Az nem baj, ha kikapok. Az sem, ha nagyon fáj, csak ne haragudj rám.

Kínlódok most belül.

**********

Gondolni néha…

Gondolni néha arra, hogy a magány megöl, vagy az égig emel,
Nem látni semmit, senkit, egyedül lenni, mint nem élő ember.
Lassul a szívverés, a levegővétel sem szapora, a szem is alig nyitva,
Karod a levegőt markolja, a könnyed arcod simítja.
Ordítanál, hogy más is hallja, tudja hogy elvesztél, fáj a perc, fáj az óra,
Remegő ajkaid szorítva, a magány könnyeit hordozva térsz nyugovóra.
Bízni abban, hogy várnak Rád, hogy valakinek nem kell más,
Így élj tovább, mert egyszer eljön a nap, mikor szíved hangja szól hozzád.
Kimondani mit érzel nehéz feladat, ne is tedd míg egy hang nem mondja,
Ha majd a két szív egyszerre dobban, lesz, ki kimondja.
Ahogy múlik az idő, érzed, hogy megérte várnod, és a sok rossznak talán vége,
A sok száz könnycsepp, mit ejtettél, most ér földet, s mint kő törik ezer részre.
Elveszni egy igéző szempárban, eltűnni a Kedves ölelő karjában,
Hallani lágy, suttogó hangját, érezni a levegőben bódító illatát.
Becsüld, ami igazán fontos Neked, szeresd nagyon míg ott van Veled,
És ha a test már nem szól senkihez, akkor is tudja, hogy már Övé mindened.

(anonym)

Az első BDSM beszámoló

Beléptünk a lakásba… én gyorsan rágyújtottam (még mielött rám parancsol, hogy vetkőzzek). Parancsolta, hogy hozzak kicsi szoknyát, és… kötőt Látni akarja őket, kiveszem… A kezébe adom… rápillant a szoknyára majd a földre “ejti”, a kötőt megnézi, forgatja… Rám pillant…

- És mit hoztál még?- kérdezi.

Értetlenül pislogok.

- Semmi más nem kértél. – töröm közben az agyamat. Tényleg nem ugrik be semmi.
- De igen, gondolkodj.

Mostmár kényszeredett vigyorral erősítem meg:

- Semmi mást nem írtál.
- De igen, és mondtam… szóltam többször is, hogy semmit ne felejts otthon.

Akármennyire eröltetem az agyamat, semmi nem ugrik be. Bár most már sejtem, hogy valami mégis csak otthon maradt, de mi?

- Két levéllel ezelött írtam, két mondat közé ékelve.

Menteni próbálom a menthetőt… poénnal:

- Áhá, tehát két mondat közé elrejtetted, sunyin… – a szám elé kapom a kezem. Kicsit messzire lőttem, rám sem kell, hogy nézzen, már tudom. Ezt most nagyon rosszkor mondtam… Ha az utcán lennénk, vagy az autóban… vagy bárhol máshol… Nevetne… De most a négy fal között vagyunk. BDSM elött pár perccel… és nekem pont ilyenkor csúszik ki ilyesmi a számon.

Az ágyon ül… A “sunyi” szóra rám néz, szép lassan elmosolyodik… kaján módon, még a szeme is csillog… Szinte “nevetve” mondja:

- Kértem, hogy hozz kendőt! – látja rajtam, hogy “megvilágosodtam”. – Most pedig VETKŐZZ!, van két perced, mérem. Erre a sunyira, pedig később visszatérünk. – mosolyog. Ragadozó mosoly.

Megszeppenek. Ennyitől. Aztán hirtelen dühös leszek magamra. Nem vagyok én nyuszi. Főleg nem ennyitől. Dacosan veszem le a ruháimat. Fehérneműnél megállok.

- Mindent?

Már a BDSM cuccokat pakolássza… Kötelek…vibri…

- Igen. – szerintem már csak automata volt a válasz. A fejében már a “forgatókönyv” pörög. Mire megszabadulok a melltartómtól és a bugyimtól, már ismét az ágyon ül.

- Vedd fel a szoknyát! – parancsolja.

A szoknyám még mindig a földön van, ahova ledobta… A lába elött. Felveszem. A nyakörvet nyújtja.

- Tedd fel!

Remeg a kezem. Amugy is nehezen találom meg a megfelelő…”lyukat”. Mivel külön van egy lyukasztva… pontosan a nyakamra illik így, kissé fojtó érzés… talán épp ezért izgat annyire.

Körbe jár. A hátam mögött megáll, egy darabig csak szemléli a szoknyát, és a fenekemet, majd párszor rácsap. A nyakörv karabinerébe kötelet köt. Szorosan, nagyon szorosan kötözi meg a melleimet. Sziszegek… majd néha nyüsszögő hangokat adok. Mi a baj? Nagyon szoros, fáj. Nem baj. Lesütöm a fejemet és úgy próbálom “hang nélkül túlélni” mig befejezi a műveletet. Biztatom magam, hogy csak addig ilyen rossz, mig “rángatja” a köteleket, de most tévedek… Annyira szorosnak érzem, hogy úgy érzem leszakad a cicim. És természetesen megint végig fut rajtam… a jó öreg “nem fogom bírni, már most fájok” érzés… De persze a számat nem nyitom ki, hogy szóljak Eriknek. Csendben viaskodom magammal… Befejezi a műveletet. Simogatja a cicimet, néha erősen megszorítja… Előkapja a kötényt…

Bennem pedig elindul a “félelem”, az igzalom, a vágy… a fájdalom. Megfordit, megköti a derekamon, nyakamnál.

- Csini szobalányt csinálunk belőled. – hallom a hátam mögül.

Én pedig mindennek érzem magam csak éppen csinosnak nem. Egy apró szoknyában (amit gyűlölök egyébként), kötényben, fedetlen elkötözött cicikkel, nyakörvben. Hmm… Ilyen lenne egy csinos nő??? Inkább kiszolgáltatott… Körbejár ismét. Bennem pedig nő a kétségbeesés.

Levetkőztem, “felöltöztetett”, kaptam kötelet, nyakörvet… Miért méreget??? Miért nem nyúl már hozzám, vagy csinál valamit. “Nem akarok itt így állni, kivilágítva, kiszolgáltatva.”

Biztos vagyok benne, hogy meglátta rajtam…

- Mi a baj? – kérdezi.
- Csak “félek”, ideges vagyok. – vallom be. A hátam mögött áll, szerencsére… Nem kell a szemébe néznem mig mindezt bevallom. A kezeit átdugja a kezeim alatt, megsimogatja a cicimet.
- Tudom mi kell neked. – suttogja.

A vállamra tapad a szája. Elöször csak finom puszik, majd kissé szívni, végül erősen harapni kezdi a vállamat, mig fel nem szisszenek, majd ugyanezt megteszi a másik vállamnál is. Megkerül. Közel áll hozzám. Érzem a lehelletét, a nyilvánvalóan feléledt vágyát… A mellkasa a fájó melleimhez ér, Felemeli a fejemet, a keze már a fenekemre siklik vissza. Apró puszikat kapok a számra, majd harapdálni kezdi az ajkamat, aztán szájával szétfeszíti és csókol. Megnyugszom, és bizseregni kezdek, de felemelni a kezem, vagy megölelni nem merem.

- Most jobb? – suttogja.
- Igen. Sokkal.

A csókjaival ismét elhalmoz. Aztán vége szakad. Olyan hirtelen, hogy mikor ellép tőlem szinte megszédülök. És most már megint érzem az erős kötelet, a kiszolgáltatottságot. Előkapja a vibrit. Rám parancsol, hogy álljak terpeszbe. A szoknya felcsúszik rajtam, Ő pedig egyetlen mozdulattal “eltünteti” bennem a vibrit. Őszintén síkitós érzés volt, be kell valljam. Ez sok… Túl hirtelen, túl nagy… Feszít. Nyöszörgök. Kér egy pohár vizet, “de ki ne essen belőled”. Rossz igy mozogni. Nem tudom eldönteni, hogy fáj, vagy élvezem. Csak azt, hogy feszít. Iszik, majd még egy pohárral. Én pedig minden mozdulatra sziszegek.

- Térdelj le! – parancsolja. Letérdelek, s reménykedem, hogy egyre gondolunk. És igen egyre gondoltunk. Talán én jobban vártam, hogy a számban érezzem Őt, mint Ő. A kezeimmel nem érhetek Hozzá, csak a számmal. Egy darabig hagyja, hogy kényeztessem, majd mikor “megunja” rám parancsol.

- Állj négykézlábra!

A fenekemen fel sem húzza a szoknyát. Hallom a nadrágszijj hangját. Elöször a tenyerével, majd a nadrágszijjal csap rám úgy szoknyán keresztül. Erőseket üt, de csak párat. Majd leül elém az ágyra.

- Térdelj fel!

Az érzékeim már megzavarodtak. Szégyenlősen szemlesütve térdelek elötte.

- Hogy csináljak igy belőled szobalányt, ha “elfelejted” elhozni, amit kértem? Rám nézz, ha hozzád beszélek. – felemelem a fejemet, a szigorú tekintete, és mozdulatlan arca… szép lassan “megszelidül”, kedvesen elmosolyodik. – …boci szemű… – szinte suttogja.

Feláll. Visszaállít négykézlábra. Már jó párszor csattan a fenekemen a nadrágszijj, mire felfogom, hogy mit hallok. Csatt…5…csatt…6…csatt…7. Számol. Eddig ha számoltunk is, én számoltam. Most hallkan minden ütés után számol egészen 20-ig. Aztán ismét az ágyra ül, és ismét feltérdeltet. A melleimet gyötri. Egyre fájóbban… Mig a végén kivinnyogom a jelszót.

A csuklómat hátul összeköti, majd a nyakörvbe akasztja a kötelet és úgy húzza fel a hátam közepéig a kezeimet. Ami csak azért vicces, mert a nyakörv alapjáraton fojtogatósra van beállítva. A melleimet a nyakörvhöz rögzítette, és mivel elég szépen föl is húzta a őket, a nyakörv előre húzza a nyakamat, de a kezeimet hátul kötötte meg… igy a nyakörv mostmár hátra is húz. Nincs egyensúly… Igyekszem nagy levegőt venni, de nem megy. A nyakörv már nem engedi. Előrébb térdeltet. Egy kötelet átdob a galérián, majd a másik végét áthúzza szintén a nyakörvön. Húzni kezdi. Mikor látja, hogy emelkedni kezd a térdem, rámszól:

- A térded a földön marad! – Teljesen kiegyenesedem addig húzza a kötelet, igy viszont a nyakörv végre megtalálta az egyensúlyt, már nem akar megfojtani.

A hátam mögött guggol. Majd a még mindig bennem lévő vibrit kezdi mozgatni. A keze a hajamba markol úgy tépi, hogy ég a fejbőrőm. De elmozdulni nem tudok. Addig “ügyeskedik” mig sikongatva élvezek el, majd még egyszer. A nadrágszijj ismét csattog rajtam. Keményen. (még most is fáj, és foltos is lettem.) Majd a cicijeimmel folytatja. Addig – addig mig sírva jajveszékelem ki a jelszót. (a képen a kötél nyomai vannak… ennyire erősen kötözte meg a cicimet.)

A kötelet, ami a galériához rögzített, eloldozta, a felsőtestemet “ráhajtotta” az ágyra… és elfeledtette velem minden fájdalmamat. (hogy publikusak maradjunk valamennyire).

Aztán valamikor még mindig hátrakötözött kézzel rákerültem az ágyra. Olyat, amit ezután kaptam… igy ilyen finoman, sokáig… Sosem, soha… Persze érintett már meg igy… De ez volt az első…

És én jó pár pillanatig szégyeltem is magam. Zavarban voltam. Hisz Ő az Úr, nekem kéne elötte térdelnem és “szolgálnom” az ajkaimmal, nem fordítva. De az, amit és ahogyan csinált velem… kikapcsolta az agyamat… Csak az élvezetre tudtam koncentrálni… Elvesztem. Néha görcsösen szorítottam a kezét, a mellemre…hogy szorítson, marcangoljon… vágyom rá…

És mindent megkaptam amire vágytam.

**********

Találkoztunk…

Tegnap találkoztunk Erikkel. Ha azt írom fantasztikus volt… sz*rt sem érek vele, mert túl “gyenge” a szó… ahhoz képest, ami történt.

Még most is kavaroknak bennem a dolgok…

Fejlődőm… látványosan… sok téren. A fájdalomküszöböm kezd nőni…Bár erre az is rátesz, hogy lelkileg kiegyensúlyozottabb vagyok, sőt… kiegyensúlyozott…

Szégyen szemre a sub is… éledezik bennem… Hogy miért szégyen…Mert mikor megvilágosodott elöttem, hogy mazo vagyok… a sub szinte “kihalt” belölem. Egy dom sem tudott igazán hatni a bennem lévő subra. Erik viszont… Pillanatok alatt hatással van rám. Elég csak rám néznie… Elég csak a hanglejtése… és én szégyelni kezdem magam… Összemegyek ici – picire… És szemlesütve, zavartan… nézem a padlót… és belül sikítok, hogy mentsen meg valaki… mert darabokra cincálja az egomat, a mazot… mindent, ami bennem van. Érdekes módon élvezem… Jó érzés lelkileg is a hatalmában lenni… Bizsergető…

Meg lettem dicsérve… hogy jól birtam, türtem… Pedig kaptam ám . Korbáccsal, tenyérrel… szijjal… cicire, fenékre, hátra… Persze erre az is rásegít, hogy az emberre határozottan rászólnak a háta mögül – miközben négykézláb térdel a földön, valami irdatlan terpeszben – “Nem bőgsz. Meg se nyikkansz. Két dolgot mondhatsz: Igen, és a jelszó.” Annyira megszeppentem, hogy bőgni is elfelejtettem… és viszonylag csöndesen türtem… a csattanást… Bár a vállaimnál a nadrágszijj, azért rendesen megtette a hatását… (Ergo, úgy éreztem utána még órákig, hogy inkább leveszem a melltartót… mert leégeti, véresre dörzsöli a hátam..(pont oda kaptam, ahol a melltartó pánt van). Persze… nem dörzsölte véresre… és fel sem gyuladt a hátam… (Amit egyébként még most is érzek).

És igen. Végre magamnak megerősítettem, hogy mazo vagyok. Mostanában kezdtem ebben bizonytalan lenni. Hogy miért? Mert lelkileg nem voltam toppon, és kb a 10. ütéseknél már virnyogtam, hogy fáj, nem birom, áll meg… De jelentem IGENIS MAZOHISTA VAGYOK! MINDEN KÉTSÉGET KIZÁRÓAN!

Tegnap szerintem valahol a csillagok között jártam. Erik nagyon nagyon eltalált valamit. Vagy csak én rázódtam helyre, és teljesen Rá tudtam koncentrálni… Nem tudom… Bár az tény, hogy felettébb lelkes volt, mind a fájdalom, mind a gyönyör okozásban… Annyira, hogy életem legnagyobb orgazmusait éltem át… Néha úgy remegtem az érzéstől, mint akit az áram ráz…

Egyébként meg tele vagyok energiával. Bár reggel mikor kikeltem az ágyikómból éreztem, hogy itt ott… azért húzódik, fáj… (sőt most is érzem)… Mégsem tudna most senki megállítani, vagy a jókedvemet elvenni…

Tavasz van. Jó idő van. Van egy fantaszikus Szadistám. A seggem csikos Mi gondom lehet ezek után????

**********

BDSM utáni érzések

Fáradt vagyok, és fájok…

Minden energiát kisajtolt, kierőszakolt belőlem, mert a végsőkig megy: fájdalom és élvezet terén is. Nincs megállás, mig nem mondom ki a jelszót, vagy nem sikongatok a kéjtől, hogy nem birom tovább…

Mindig meglep valamivel. Mindig kitalál valami újat… vagy csak más oldalát mutatja…

A cickóimat szétmarcangolta… mindkettő mindenhol fáj… És én büszke vagyok rá…a sebeimre…

A jeleire, amit a testemen hordozok… Arra, hogy rajtam vannak, arra, hogy Ő csinálta…

És Rá is büszke vagyok… Hogy Ő az én Domom, én pedig az Övé…

Hiába a sok kötél, bilincs… a rengeteg ki és megkötözés, amikkel a talijainkon korlátoz… Szabadnak érzem magam…

Most érzem magam szabadnak, teljesnek, erősnek… Minden tekintetben…

Köszönöm Uram a találkozót, én ismét fantasztikusan éreztem magam…

**********

Találkoztunk végre!

Két hétig nem láttam… csak tegnap éreztem, hogy mennyire hiányzott már. Bár Erik felajánlotta múlt héten is a talit nemet mondtam. Én hülye, mert csak én lehetek olyan marha, hogy mindenáron a bdsm-re akarom korlátozni a kapcsolatunkat, holott ez már réges rég nemcsak a bdsm-ről szól.

Egy szimpla talit szeretett volna, egy vacsi, vagy csak egy dumcsi… És én nemet mondtam. De ilyet soha többet. Tegnap megtanultam.

Iszonyatosan izgatott voltam már kora délutántól. Azt sem tudtam hova tegyem magam. Aztán este találkoztunk. Már a kocsiba úgy szálltam be, hogy a gyomrom az görcsben volt. De nem a félelemtől az izgatottságtól. Természetesen Neki most is jó kedve volt.

Tudta, hogy elég szar napokat élek… Azt írta majd felvidít, és tényleg… meg, hogy készítsem fel magam… mert nagyon nagyon…. és … be is tartotta.

Kikaptam, és azért kaptam ki, mert a SAJÁT eszközeimet kölcsön mertem adni egy barátnőmnek. Persze csak bilincset, korbácsot… egyéb intimebb dolgokat nem. Már mikor négykézlábra térdeltetett, és megszólalt már tudtam, hogy itt “baj” lesz…

“Finoman” elkezdte pedzegetni, hogy kölcsön adtam a korbácsot, pedig most milyen jó lenne majd, egy puha korbács… és ekkor hallottam meg a nadrágszíjj csatjának a csörgését… Ujjjujjjj… Itt már tisztában voltam sanyarú sorsommal… A hátamon, vállamon… nagyon fájt. Nagyon égetett… Természetesen Erik sem volt “kíméletes” hangulatában… A fenekemen elviselhető volt, s bár kimondtam a “varázsszót” később még szerettem volna… a szíjjat, csak mondani nem mertem…. Mert mi lesz, ha mégsem birom… Erik meg addigra “belejön” a fenekelésembe…

Pedig kellett volna szólni…

Valami fantasztikusat élek át mellette. Olyan pontokat fedez fel a testemen, amiről én eddig nem is tudtam… Mind lelkileg, mind testileg kiismert. És úgy játszik mindkét részemmel, ahogy csak tetszik Neki… És a legszebb ezzel kapcsolatban, hogy én ezt abszolut nem bánom. Nem él a “hatalmával” vissza, nem lépi át a határokat, figyel és vigyáz rám… Az Övé vagyok, és be kell vallanom, hogy nagyon jó érzés…

Megkaptam… Már múltkor mondta, hogy olvasta a kommentek között, hogy megegyeztem Vele, hogy nem ragasztja megint körbe ragasztószalaggal a fejemet… Szembekötés funkcióval. Varnyuval erről dumáltunk itt. Már akkor szólt… hogy “hehe, de Ő ilyet nem mondott, max annyit, hogy egyelőre nem…” Most körbetekert… teljesen. Tehát a fél estét “vakon” töltöttem. Megzavarodva, vágyakozva, izgatottan, fájón, lüktetőn, nedvesen… esengve, hogy történjen már valami.

Érjen már hozzám, bárhol, bárhogy… Nem baj, ha szorít, ha simogat, ha csattan, ha fáj… Csak érezzem… Őt, a közelségét, a hatalmát, a kiszolgáltatottságot… Mert kiszolgáltatott vagyok Vele szemben, és a vágyaimmal szemben… Még a saját testemet ellen is… Olyan kapukat nyitott ki…

Izomlázam van. A combjaimban, ami egyébként véraláfutásos, a cicim szintén… De… vágyom Rá. Megint, ismét, mindig…

Ahelyett, hogy lenyugodtam volna be vagyok zsongva. Minnél többször vagyunk együtt, minnél többször ellégít ki… én annál jobban be vagyok pörögve…

Nah mostmár befogom…

Visszakaptam a gépemet… Mostmár arról pötyögök, persze még mindig a hugom szobájából. Minden meg lett rajtva csináltatva, ki lett pucolva, virusírtózva…stb. Köszönöm szépen Uram!

Megyek pofázok mostmár máshol másnak, nem untatlak itt Titeket… a marhaságaimmal…

**********

Csütörtökön találkoztam Erikkel…

Erről inkább nem írnék úgy igazán…

Elcsesztem az egész talit… és még mindig szégyelem magam. Egyfojtában az az érzés van rajtam, hogy csalódást okoztam Uramnak… Pedig csak szólnom kellett volna egyetlen egy dologról… És én nem tettem meg, mert féltem, hogy visszamondja a talit… Nem tudom miért, hisz nem jellemző Rá… Én most mégis féltem ettől, több mint két hétig nem láttam… és már nem birtam volna tovább…

Sajnálom.

Természetesen Erik most is megértő volt. Kicsit haragudott, hogy ezzel igy és most áthúztam a számításait (de melyik pasi ne lett volna dühös)…. De két másodperc alatt lehiggadt (én semmit nem vettem észre abból, hogy dühös… csak sejtettem… de látni nem lehet Rajta)… ahogy mesélte…

Kérte, hogy meséljem el mit álmodtam Vele… Az álmomban gésa golyó volt… Nah mit kaptam ajándékba csütörtökön??? Igen cuki fa szinű golyszlikat…

A cicim viszont nagyon fáj… az most gyakorlatilag mindenhol lila…ahol meg nem lila… ott felrepedt a bőr a pálca végett… és még csak meg sem voltam kötözve…. kinálgathattam fel pálcázásra a saját cickóimat.

Erik megtalálta az általam legrettegettebb nevelési formát… BÜKK PÁLCA!!! Kemény, mint álllat, fáj, mint állat, csíp, mint állat… Közölte, hogy akkor inentől kezdve véssem a fejecskémbe, hogy a hibákért ezzel fogok kapni… Auuuuu…

Kis szoknya… abba kellene mennem kövi talira… egy ici-pici kék szoknyába… Azt vittem talira már kétszer… most kijelentette, hogy legközelebb abba menjek… Kértem szépen… hogy ne kelljen… mert… ÉN NEM MEGYEK VÉGIG PESTEN EGY FALAT SZOKNYÁBAN!!! Képtelen vagyok rá!!! Még akkoris az lennék, ha tökéletes testalkatom lenne… nemhogy igy… Rövid szoknya fóbiám van… NEM AKAROM!!! Kérlek… Inkább a verés…

U.I.: kikaptam a tetkó ötlet miatt… Hogy merészelek én ilyesmin gondolkodni úgy, hogy Őt meg sem kérdezem. Meglepődtem… eddig ilyen megnyilvánulása nem volt… De jó volt… tetszett… Főleg, mikor sex közben közölte: Az enyém vagy, megértetted?!

MEG, MEG, MEG, MEG, MEG, MEG, MEG, MEG….

(http://kyranes.blogol.hu/)

Névnap 1.rész

A langyos csendet a telefon csörgése szakította szét. Éreztem, ahogy megdobbant a szívem… biztosan Te leszel. Már vártam, hogy hívj. A telefon hűvös érintése éles ellentétben van forró testemmel.

- Szia! Főzöd már a névnapi vacsorát?

- Igen – felelem mosolyogva. – Finomsággal készülök!

- Ennek örülök. Mi van rajtad?

- Még nem készültem el, csak egy póló.

- Akkor vedd fel az új fűződet, most! Mikor hazaérek, akkor is abban szeretnélek látni.- próbálsz szigorú hangot megütni, de érzem a mosolyt a telefon túlvégén.

- Mikor érsz ha….-katt.

Jól van, semmi gond, rögtönzök. Mielőtt visszamennék a konyhába, előveszem a fekete latex fűzőt, és átöltözöm. Élvezem, ahogyan az anyag második bőrként simul hozzám. Tudom, tetszeni fogok neked benne. Felteszek egy halvány sminket is, elvégre névnapi vacsorára készülünk

Az étel lassan készül, kezdik finom illatok betölteni a lakást. Megterítek. A fűzőhöz felveszem a magas sarkú latex csizmát is, hadd legyen teljes az összhang.

Lezárom a sütőt, az étel kész. Istenien néz ki, ízleni fog Neked, tudom.

Kulcs csörren a zárban. Szívem hangosan dobolni kezd. Megjöttél!

Elfoglalom helyem a szoba közepén, lehajtott fejjel, kezem a hátam mögött összekulcsolva.

- Hm… isteni fogadtatás, gyönyörű vagy- odajössz és megcsókolsz. – Még nem köszöntelek fel, de nem fogok elfelejtkezni róla – mosolyogsz.- Ez az este Rólad szól, kicsim.

- Hajolj az asztalra, de vigyázz ne verj le semmit!

A latex anyaga erotikusan nyöszörög, ahogy ráhajolok az asztalra, kezemet előre nyújtom, lábamat szétterpesztem. Igencsak igyekeznem kell, nehogy leverjem valamelyik tányért, vagy poharat.

Gyorsan kezet mosol, a még nedves kezeddel megsimítod a hátamat. A hideg vízcseppektől megborzongok, de érzem, hogy elkezdek lüktetni és forrósodni.

Fiók nyikorog, lánc csörren. Csuklómat és bokámat hozzábilincseled a z asztal lábához. Most úgy fekszem az asztalon, mint egy hasra fordított áldozati bárány. A Te bárányod, akiben most csak a vágy és az odaadás ég.

Leülsz velem szemben, egymásra nézünk. Én, ebben a pózban kicsit nehezen tudom felemelni a fejem, de rád nézek. Látom a mosolyt és a szeretetet a szemedben, ahogy egy falatot emelsz a számhoz. Lassan, nyugodtan etetsz, te is falatozol közben.

Kezdek jóllakni, ebben a pózban azért nem olyan kényelmes enni, mint ülve, de rettenetesen élvezem a helyzetet.

A borospoharat a számhoz tartod, hogy ihassak, de a szám két oldalán kifolyik a bor, csak nagyon keveset sikerül lenyelnem. Lassan lecsókolod rólam a kifolyt bort.

- Jóllaktál? – Igen…csak kicsit kezdek zsibbadni….- Bírd ki még egy kicsit, gyorsan elmosom a tányérokat.

Hiába, a berögzült szokások. Érzem, ahogy tűszúrásként folyik a vér az ereimben, de türelemmel várok, mert tudom, most nem büntetsz, csak azt teszed, amit szívem mélyén én is akarok.

Lassan a szólás határán vagyok, hogy engedj el, de végre visszaérsz. Kioldozol, megsimogatod, és megpuszilod elzsibbadt tagjaimat.

- Van egy kis meglepetésem, ülj és lazíts nyugodtan! – odaadsz egy szál cigit, meg egy pohár bort, pár perc múlva hallom, hogy megereszted a csapot a fürdőben. Lassan, a csobogás egyre tompábbá válik, ahogy telik a kád finom, meleg vízzel.

Mire elszívom a cigit, megtelik a kád. Bevezetsz a párás fürdőbe, a tükörben csak elmosódott tükörképemet látom. A nyugalom végigáramlik rajtam, lábam puhán simul a hatalmas habfürdő-szigetekbe.

Körül ölel a forró, nyugtató meleg víz.

- Csukd be a szemed, most megmutatom a meglepetést…

(http://mystic.blogol.hu/)

Lapozz -> 152.