BDSMLIFE Varnyu Ebook

Kinevelem

Több esetben merült fel különböző helyeken, más-más beszélgetések folyamán subináktól, hogy Domot nevelnének.

Veszélyes játék.

A Dominánsaknak ott a lehetőség, hogy ‘kineveljenek’ maguknak egy subot abból, akiben megvan az erre való hajlam.
A suboknak viszont esélyük sincs, mert Domot nem tud szubmisszív egyén nevelni. Ahhoz ‘irányítónak’ kell lenni. Amennyiben viszont magához ragadja az irányítást, hiába is jár eredménnyel, hiába neveli ki a neki megfelelő Domot, az felé már nem tud dominánsan viselkedni. Hiszen a Mesterével kéne szembefordulnia a hatalomért. Mindig is frusztrálná a tudat, hogy még akkoriból ered az ismeretség, amikor nem az övé volt a Vezér szerepe. El kéne szakadnia.

Ismerek olyan ex-párt, ahol ez meg is történt. A Hölgy nagyon jó Domot képzett, de sajnos másnak.

Ezt egy másik dominánsnak kell elvégeznie, felvállalva azt, hogy ezek után a kapcsolat a tanítvánnyal nem lesz békés, mert az, ha jó munkát végzett a tanár, jó eséllyel szembe fog vele fordulni.

Azért ezt nem zárom le ennyivel. Átérzem a problémát és dacolok a lehetetlennel.

Vegyük az alapesetet, amikor csak a subina van képben a BDSM féle világgal, és vanilla párját szeretné valahogyan rávezetni erre az ösvényre.

Mindenképpen egy szem bekötés, majd később egy laza love bondage az általam javasolt első két lépés. Ez általában nem vált ki ellenérzést senkiben.

Ettől azonban még nem lesz valakiből domináns. Ha nincs meg benne az irányítás vágya, akkor nincs sok esély. Ezen kívül, alapvető belső tulajdonságok megléte elengedhetetlen. Pl. figyelem, gondoskodási vágy, felelősségtudat…stb.

Ezek nem tanulhatók. Ez a privát véleményem. A technika, technikák viszont elsajátítható dolgok. Persze itt is kell bizonyos empatikus képesség, különben csak egy gépies cselekvéssorozatról beszélünk, ami nem mindig jár kellő sikerrel, sőt néha komoly problémát is okozhat.

Ha az empátia megvan, akkor már lehet egy jó „service-top” az illetőből.

Érdemes leteszteli még a delikvenst.
Ezt esetleg egy filmmel, vagy írással tehetjük meg. Filmnek, tudom javasolni a Swept Away (Hullámhegy) vagy a Secretary (A Titkárnő) című alkotást. Ezeken kívül is akad szép számmal, de most hagy ne menjek bele egy hosszú felsorolásba.

Írást bizonyára talál a neten szép számmal az, aki keres. Ezek közül azt ajánlom, ami magának a subinának is tetszik, hiszen a cél az, hogy olyan dolgokra vezesse rá reménybelijét, amit maga is szeretne.

Aztán, ha úgy tűnik, hogy nem elutasító, vagy lesújtó a véleménye ezekkel kapcsolatban, megkísérelhető egy pozitív vélemény nyilvánítás, bizonyos jelenetekről.

Ha nem nevezi betegesnek, akkor van esély. A szó a lényeg. Nevezheti perverznek, aberrációnak, bárminek, csak betegesnek nem. Amennyiben kiejti ezt a szót, nem szabad tovább erőltetni, nincs értelme. Máshogy szocializálódott.

És ami a legfontosabb!

Nem tértem ki arra tipikus női praktikára, mikor megjátszott alárendelt szerepből irányítanak: „… és milyen jó lenne…”

Nem szabad irányítani!

Legalábbis nem úgy, hogy észrevegye a leendő Dom

(Incarnation)

(http://jarazagyam.googlepages.com/)

Csak a testem fájjon

Érezted úgy hogy annyira fáj ami történt, hogy fel nem foghatod, fel nem dolgozhatod? Írni szeretnék, kiírni amit érzek, de nem megy. Csak kalimpálom a billentyűket és nem tudom elmondani. Az első gondolatom az volt, hogy fájjon fizikailag, érezzem a testemen, csak a lelkem könnyebbüljön meg. Hogy lehet elfelejteni azt aki felszabadította a korlátaidat, megismertette veled az igazi gyönyört, de soha nem volt veled? Ő volt a szerelmed, a barátod, a lelkitársad, a dannád, a domod. Hogy lehet kitörölni őt aki a lelked legmélyét ismerte, akivel kinyíltál, aki elfogadtatta veled a másságodat? Bár ismernék egy profi domot, vagy bárkit, csak fájjon… csak fájjon a testem…

(http://angyalbrben.blogspot.com/)

Azt álmodtam, hogy

egy végtelen teremben voltunk, fehér plüssszőnyeggel, és panorámaablakokkal. Az ablakokból kinézve láttam, hogy éjszaka volt, és manga stílusú rajzolt hold figyelt az égről. Az álom egy része valóságosnak tűnt, egy része rajzfilmnek. Gyakran álmodok ilyen kevert, félig filmszerű félig rajzfilm dolgokat. Úgy gondolom, a tudatalattim ezzel kerüli meg az elhárítás nevű folyamatot. Mindig egy testtelen, külső szemlélődő vagyok, viszont végig tudom, hogy melyik szereplő vagyok én, és át is érzem a helyzetét.
A teremben voltak mások is, nem láttam őket, de biztosra venném, hogy ők is rajzfilmfigurák voltak. Nem láttam őket, mert mindenkinek háttal térdeltem, a sarkamon ülve, egész testemmel a fiúm felé nézve. A fiúm, célszerűbb lenne Uramnak hívnom, egy vajszínű bőr bevonatú fotelben terpeszkedett, ugyanaz a ruha volt rajta, amiben legtöbbet láttam az elmúlt időszakban – fehér farmer, vajszínű pulcsi, alatta ing. Egyáltalán nem volt borostás. A testtartása nem volt jellemző rá, sütött róla a gőg, és a saját fontosságának tudata. A bal kezével (tényleg balkezes) az én pórázomat fogta, ugyanazt a pórázt, amit tényleg használni szoktunk, amikor kutyásat játszunk. Rajtam falatnyi, piros bikini volt, holott meztelennek kellett volna lennem. Valószínűnek tartom, hogy a tudatom számára nem elfogadható a saját meztelen-kiszolgáltatott-szexrabszolga szerepben való ábrázolásom. A számban piros, rajzolt ballgag volt. Uram felhúzott magához a póráznál fogva, és cirógatta az arcomat. Ügyes kutyus, mondta. Lecsatolta a szájpecket, és levette(!) róla a gömböt, ami piros gumilabdává változott. A fiúm eldobta, és a labda nem pattogott a plüssszőnyegen. Hozd vissza, mondta a fiúm, és én utána futottam, négykézláb, a fekete márványon. Mire visszaértem a számban a labdával a fiúm egy piros, ódon karosszékben ült, amiről most a Szörnyella de Frász név jut eszembe. Feltérdeltem, ő kivette a számból a labdát, és megsimogatta az arcom, ugyanazzal a kezével, a labda eltűnt. Hozzábújtam, és boldogan doromboltam.

Aztán felébredtem, a macska hangosan nyávogott az ajtóban. Hét óra volt, és Cici megéhezett.

**********

Egy hajszálon múlott

Én: Tudom már mi lesz! Elmegyünk hozzá, elraboljuk, hazahozzuk, megkötözöm és megfenyegetem, hogy ha nem ad még egy pontot, akkor átszúrok egy csomó tűt a farkán és fojtogatni fogom. Szerinted akkor adna?

Ő: Nem tudom, de én nagyon irigy lennék!

(http://bdsmblog.extra.hu/)

Domina

Meg sem tudnám számolni, hány olyan eset volt a „kereséseim” során, amikor az illetővel jól elbeszélgettem egy tea mellett, aztán a szexre terelődött a szó, és elhangzott a kérdés a szájából: kipróbálsz most?

A válaszom ilyenkor mindig egy határozott NEM! Kipróbálni? Miért nem inkább fel, mint egy ruhát, vagy egy új robotgépet? Hiszen úgy is „csak” „eszköznek” jelentkezik az illető… Cöcö. Mikor értik meg az emberek, hogy az igazi BDSM kapcsolat csak bizalmon alapulhat, ami nem 1-2 óra, de nem is egy-két találkozó alatt alakul ki.

Ezekről az emberekről többnyire nem hallottam többet. Sokszor úgy gondoltam, még a kezdetekben, hogy erről nagyban én is tehetek. Mert nem vagyok elég szép, elég csinos, nem vagyok fetisiszta, és pláne nem vagyok az a hosszú fekete hajú, szigorú tekintetű marcona domina, akit én is elképzelek a domina szóhoz. Azt nem fogtam fel akkor, hogy a vanilla pasik megbámulnak, flörtölgetnek, kontaktust keresnek. Azt hittem, egy BDSM hím igényesebb, álmait akarja megvalósítani, és abban egy kemény arcélű, hideg nő szerepel, és én ha akarnék se tudnák olyan lenni. De tényleg nem. Szóval, el kellett telnie pár évnek, hogy felfogjam, nem velem van a baj. Ezek a „kipróbálsz-e azonnal” egyerek, egy ingyenkurvát vagy egy ingyen dominát (mint tárgyat) akarnak, persze kizárólag alkalmi találkákra, és persze azok is olyankor legyenek, amikor az illető sub hímnek ez megfelel. Átértékelve az egészet, már nagyon régen úgy tekintek magamra, mint az igazi és klasszikus dominára. Érzelmeket és kötődést várok a subjaimtól. Odaadást és vágyakozást. Az lesz a szolgám, aki kiérdemli és megérdemli. Én pedig akkor leszek Úrnő, ha az illetőtől nem kikövetelem, hanem kiérdemlem ezt az érzést. Azért, mert belülről érzi, hogy erre van szüksége. Nem azért tart úrnőjének, mert a kezemben van a pálca, hanem mert önmaga így gondolja, és így akarja. A kölcsönös tisztelet éppen olyan fontos, mint bármi más!

Szóval régen elmúlt már, ahol magamat okoltam egy-egy sikertelenségért. Bár tudom, nem könnyű feladat feldolgozni, hogy egy vidám, életigenlős és többnyire kedves nő domina legyen. Ártatlan arc és a perverz belső. Igazán érdekes párosítás, igaz?

Viszont tartom magam ahhoz, hogy engem ki kell érdemelni! Magabiztos vagyok, és tényleg hiszek a döntéseim, cselekedeteim helyességében!

**********

A szerető aki nem érti.

Alcím lehetne az, hogy amikor egy domina dönt.

Megengedtem az ex szeretőmnek, aki három évvel ezelőtt három évig szeretőm volt, hogy eljöjjön hozzám. Valóra akarta váltani az álmait, ami konkrétan az, volt, hogy egy nővel úgy van, hogy önmagán harisnya van, és magas sarkú (tűsarkú) cipő. És egy nő megdugja őt felcsatolhatóval. Keveset van itt ebben a városban már, elköltözött régen. Most mégis. Én ráértem, így megengedtem. Felöltöztem, ahogy hozzá megszoktam. Incselkedtem vele, hozzáértem, haraptam, simogattam, karmoltam. Aztán a barátnőjéről kérdeztem, és néztem, ahogy elragadtatással beszél a vele töltött időről. Arról, hogy mennyire tud hiányozni neki akkor is, amikor csak munkába megy. Mégsem meri elmondani neki ezt a vágyát. Meséltem neki azon férfiakról, akik megtalálnak itt neten, és elpanaszolják, hogy a kedvesüknek nem merik elmondani a vágyaikat. Választás elé állítottam. Mondtam neki, hogy szeretném, ha helyesen döntene. Elmondtam neki azt is, hogy én magam valami igazán különlegesre vágyom, azért van itt. Mégsem engedtem, hogy hozzám érjen, mindig visszakérdeztem, hogy engedélyt kért-e rá. Végül felpróbáltam előtte az én „farkamat”. Hozzádörgölőztem, és élveztem, hogy élvezi. De nem választott jól. Nem mondta azt, hogy nem érdekel a pillanatnyi gyönyör. Mondtam neki, hogy vannak értékek az életében, nincsen szüksége rám. Megkérdeztem tényleg arra vágyik-e, hogy olyan legyen mint a fentebb említett férfiak, akik egész életükben csak vágyakoznak és pótlékot keresnek.

Lehet, hogy ezt most nem érti, és lehet dühös is rám, és tudom, hogy nagyon csalódott. Nemsokára esküvő, és mégsem érti, hogy miért nem dugtam meg, és miért nem váltottam valóra az álmát, mindezt úgy, hogy én is vágytam rá.

Már annyiszor feltettem ezt a kérdést, és valószínűleg még sokszor fel fogom ugyanígy. Miért van az, hogy valaki összeházasodik, elvileg egy életre lekötelezi magát, és a belső vágyait nem ossza meg a partnerével? Milyen kapcsolat az, ahol a legbelsőbb dolgaidat nem tudod megbeszélni, megosztani a partnereddel, mert attól félsz, hogy mit fog szólni, és elhagy. Ha ez valóban megtörténik, akkor az a kapcsolat egyébként sem érdemel többet.

Sajnálom, hogy csalódást okoztam, őszintén sajnálom őt, mégis úgy gondolom, hogy nagyon helyesen döntöttem helyette is.

(http://egy-urno-naploja.freeblog.hu/)

Csak keményen…

Igaz mostanában nem szoktam kitérni a szexuális életem minden rejtelmére és történésére, de most megosztok veletek egyet.

Már egy ideje foglalkoztat a doktor fétish és ezen belül egyre többször gondoltam arra, hogy mondjuk véletlenül egy tű is előkerül. Ezen kívül, mint már említettem anno amikor voltam vérvételen milyen hatással volt rám. Tehát ezeken felbuzdulva, ma tálaltam az illetékesnek Legnagyobb megrökönyödésemre egészen beleélte magát a dologba mígnem addig húztuk egymás agyát, hogy az lett a vége, hogy “na akkor gyere, menjünk fel és majd meglátjuk”. Természetesen ne gondoljon senki valami hardcore véres szadomazo játékra, mert ilyenről szó sem volt. Pusztán egy eszköz volt adott és a testem hozzá. ( jójó, azért azt kikötöttem, átszúrni nem fogunk semmit ) Így végül maradt a karcolás – ami igen jól sikerült, hisz még mindig látszik a nyoma – melyet megejtett mindkét mellem körül elég mélyen belémnyomva a tűt. A várt hatás nem maradt el, régen érzetem ezt az érzést. Ezt az eufórikusan izgató és fájdalmas érzést:D nem maga az volt jó, hogy fájt. Hanem az, hogy hagynom kellett és az, hogy sokkal sokkal nagyobb fájdalmat is tudna vele okozni, ha akarna.

A folytatást már nem írom le részletesen, szerintem kitalálható

**********

An(n)ál is inkább…

Annyi ember beszél/ír/kommunikál erről a témáról, hogy most már ideje nekem is valamit villantanom róla. Amúgy is már rég óta tervezem, de most legalább van hozzá egy két érdekes infóm

Szóval számomra mindig is furcsa volt az, hogy a pasik miért imádják ennyire az anális szexet. Próbáltam rá megfejtést találni, de valahogy nem sikerült. Volt aki azt mondta, hogy mert szűk, mert más érzés, volt aki azt mondta -ő a bdsmben jártasabb – mert van benne valami megalázó, volt aki szerint mert olyan mocskos és állatias és olyan észvesztően vad. Volt aki szerint csak egyszerűen “más”, mint amúgy.

És most jön az én kedvenc részem, a pasik nagy része akikkel beszéltem, még sosem próbálta! Mert hiába vágyik rá, a nők nem engedték, vagy nem volt rá lehetősége vagy bármi. Mégis akarják. Na hogy is van ez?:D ha én elterjeszteném a férfiak körében, hogy ha megcsinálják azt, hogy szex előtt a két kislábujjukat összedörzsölik és bekenik babaolajjal attól mekkorát fognak élvezni, akkor lehet, hogy bizonyos részük valóban megcsinálná, elmesélné milyen jó a többi pedig epekedve várna a lehetőségre?

A pornó filmekre nem térnék ki, mert arról kb ugyan az a véleményem, mint eddig. Egy olyan csajt, akinek már egy egész fej is beférne a lábai közé -bárhova- nem művészet seggbedugni. Csak sajnos a pasik többsége ezt nem méri fel túlzottan jól. (tisztelet a kivételnek, tudom van ilyenből is jópár szerencsére)

Nem véletlenül hangsúlyozza mindenki, hogy óvatosan kell csinálni, meg lassan meg ilyenek.
És aki meg vastag szerszámmal van megáldva, örüljön neki és máshol kamatoztassa ezt az értéket (lehetőleg egy lyukkal előrébb) mivel popsiba már annyira nem kellemes.

Egyik ismerősöm mondta meg a tutit, szerinte oda egy farok már túl vastag, de egy-két ujj még kifejezetten jó lehet. És ezt a véleményt osztom is így nőként. De azt sem lehet ugyan úgy csinálni, mintha lekváros üvegbe dugdosná valaki a kezét Én inkább a masszírozást kedvelem, vagy a vége felé a durvább ujjazást, de a lassú ki be mozgás kifejezetten megőrjít a szó negatív értelmében.

Úgyhogy van még mit tanulni a fiúknak, pasiknak, uraknak De azért úgy érzem, már egyre kevesebb az a fajta hím, aki ezt is ilyen “durr bele” módon próbálj kivitelezni. Hál Isten

(http://jatszunk.freeblog.hu/)

Gondolataim helyett…

A szépséges nőnek kulcsa van a lakáshoz,
Az utasítás szerinti időben érkezik,nem késhet.
Jól tudja a férfi bármelyik percben megjöhet.
Úgy kell várnia,ahogy a feladatban szerepelt.

Már van gyakorlata a szubinak abban,hogyan készítse elő magát a játékra.
Átöltözik.Felveszi az erre az alkalomra hozott gyönyörű fehérneműjét.
A combfixet szépen elsimítja
Belenéz a tükörbe és elégedett.
elégedett mert ismeri a férfit és tudja milyennek fogja majd látni.
vonzónak,szexinek és kihívónak.
Ez volt a feladat.

Előveszi az édes játszószereket,leteszi a szokásos helyükre.
Kikészíti a pálcát is.Finom,új darab.Már a látványa izgalmas.

Ezután négykézlábra ereszkedik és háttal az ajtónak elfoglalja a helyét.
Így vár izgatottan,türelmetlenül,elgyengülve.
Szép lassan átszellemül.
A nőből kicsilány lesz,a férfiból pedig MESTER..
Mint mindig.

A folyosóról határozott lépések zaja szűrődik be.
A kicsilány megremeg.ismerős a ritmus.
Nyílik az ajtó.a MESTER belép.

Már teljes testében reszket.
Becsukja szemér, s vár a sorsára.
Tudja,megint valami egészen új gyönyört kap.
Mint mindig.

Ahogy az igazán jó színházakban.
Lehet ugyanaz a darab , a színészek sem változnak
Mégsincs kétszer ugyanolyan előadás.

Hallja,érzi,hogy a MESTER készülödik.
Ismeri az illatát.
Közeledik.

Felveszi a pálcát,
ki is kell próbálni azonnal.
Suhint akicsilány fenekére.
Nem egyet.
Ötöt.
Az első mondata:
Tetszik ez a pálca.
Előveszi az ő kis ajándékát.
Azt is kipróbálja.
Finoman megsimogatja a kicsilány fejét,átöleli.
Elégedetten morog mint egy oroszlán.
Egy gyors mozdulattal a mellbimbókat szabaddá teszi,s felkapcsolja a csipeszeket.
Szisszenés.Az ára 5 újabb pálcázás.
Most már nem csak izgalomtól,hanem az égető fájdalomtól is reszket.
Ez egy teljesen új érzés,nem volt még ilyenben része.
Lassan szokja a szúró fájdalmat.

A MESTER közben mohón csókolja,harapdálja.
Teljesen felizgatja.
Néha kicsit megmozgatja a lefelé logó csipeszeket,újabb lökést adva a határtalan kínoknak.
-Tudom,hogy mennyire fáj,drága szubim,de kibírod értem.
Közben szenvedélyesen simogatja…
A bugyi is sorra kerül.Leveszi.A fenekét harapdálja finoman,nyálasan.

A kicsilány ott vergődik négykézláb.
Mellbimbóin a csipesz,még mindig égető fájdalommal,de várja a folytatást.

Könnyek csöpögnek a szőnyegre…
Az igazi játék csak most kezdődik….

(http://jazminillat.blogspot.com/)

The Stranger

A hotelszobában voltunk, amit kibérelt.

Csókolt, úgy csókolt, mintha én lennék az Egyetlen, akire egész életében vágyott.
Levette a ruháimat, szép lassan, semmit sem sietve el, hisz van időnk…
Temérdek időnk.
Az ágyra fektetett. Simogatott és csókolt, hallgatta ahogy kapkodom a levegőt, nézte, ahogy vonaglom a kéjtől, és közben mosolygott.

Egy pillanatra mintha láttam volna valami furcsát a tekintetében, de a következő pillanatban már nyoma sem volt, talán csak képzelődtem.

Nem foglalkoztam vele.

Hiba volt.

Azt mondta, hogy játszunk egy kicsit. Olyan ártatlan képet vágott, hogy elmosolyodtam. Bólintottam, jelezvén, csináljon, amit akar. Lehajolt és a táskájából elővett egy kötelet. Az ágyhoz kötötte a csuklóimat, és folytatta a kényeztetésemet. Nyalni kezdett, de olyan puhán és finoman, ahogy eddig még senki az életemben. Le föl mozgott a nyelve és én majdnem belehaltam a gyönyörbe.

Aztán…

… elővett egy kést. Élvezte, hogy rémültnek lát és azt mondta, hogy ne féljek, nem akar bántani.

Nem féltem.

Akkor még.

A pengével cirógatott, végighúzta a hideg fémet a testemen, nézte, ahogy megkeményedik a mellbimbóm, a szeme ragyogott, mint egy kisfiúnak, aztán csókolni kezdte, szopni és én felnyögtem, élveztem a különleges helyzetet, az újdonságot. Olyan voltam, mint egy gyerek, nem féltem az ismeretlentől, az egész csak egy felfedezésre váró valami volt, egyszeri alkalom, egy kis kaland, egy kis izgalom. Legalábbis akkor, abban a pillanatban úgy gondoltam.

Aztán lapjáról élére fordította a kést, és csókolta az útját, ahogy végighúzta a testemen. A szívem egyre hevesebben vert, az ő szeme pedig egyre jobban ragyogott.

Megint furcsának tűnt a tekintete, de most nem múlt el. A kés erősebben nyomódott a bőrömhöz, felszisszentem, és hátrébb húztam magam. Ő felnyögött és mégnagyobb szenvedéllyel csókolta a testem. Nem hagyott menekülni, szorított, magához ölelt és tovább játszott.

Egy helyen felsebezte a bőröm és kiserkent a vérem. Felkiáltottam a fájdalomtól és a meglepetéstől. Azt mondta, hogy nincs baj, véletlen volt és jobban fog vigyázni, csak maradjak csöndben. Bólintottam, hogy rendben és amíg a testemre figyelt, én a megpróbáltam kiszabadítani a csuklóimat. Akkor már féltem.

Az egyiket sikerült kiszabadítani, de ugyanott tartottam, hogy ne vegye észre, amíg a másikat nem sikerül, igyekeztem úgy csinálni, mint eddig, eljátszottam, hogy tetszik, amit velem tesz. Aztán hirtelen belerúgtam, olyan erőset, amekkorát csak bírtam, és miközben felpattantam, még láttam, hogy dőlni kezd az orrából a vér. Egy pillanatra megbénult, én meg felmarkoltam a ruháimat és rohanni kezdtem az ajtóhoz.

Zárva volt.

Rángattam, dörömböltem, segítségért kiáltottam és közben a szobát lestem, ahonnan kiszaladtam, hogy elindult-e már utánam. Észrevettem a kulcsot a pulton. Remegett a kezem, egész testemben reszkettem, nem találtam bele elsőre a zárba. Megpróbáltam megnyugodni és egy pillanat múlva a kulcs becsúszott a lyukba és amikor elfordítottam volna…

…éles fájdalom hasított a fejembe. A hajamnál fogott meg és kezdett rángatni, vissza abba a szobába. Igyekeztem felállni, hogy csökkentsem a fájdalmat, de nem bírtam. Gyors léptekkel bevonszolt, az ágyra lökött aztán felképelt. Az arcomon végigfutott a tűz, éreztem, ahogy megdagad a szám, és vér csorog végig az államon.

Könyörögni próbáltam, kértem, hogy ne csinálja, hagyjon elmenni, nem mondom el senkinek, csak hagyja abba. Ő persze csak mosolygott.

Összekötötte a kezeim, de most már erősen, biztosan. Sikoltottam, mire lekevert még egyet és bekötötte a számat. Már nemcsak egy riadt kislány voltam, hanem rendesen féltem. A könnyeim csorogtak, és belemosták a sminkem a szemembe. Megkötözte a lábaimat is, majd letörölte az orráról a vért, nevetett egy kicsit, aztán vetkőzni kezdett.

Felrántott, majd térdre lökött, háttal neki. A fejemet az ágyhoz szorította, és a csípőmet feljebb emelte, benyálazta az ujját és a fenekembe dugta. Már tudtam mit akar. A könnyeim patakokban záporoztak, a lemosódó szemfestékem befeketítette a lepedőt.

Belém hatolt. Szétáradt bennem a forróság. Fájt és égetett, próbáltam előrébb csúszni, de a nyakamnál fogva tartott.

A másodperceket perceknek, a perceket óráknak éreztem, nem láttam és nem hallottam semmit, csak a szívverésem lüktetett a fejemben és a szaggatott lihegésem. Nem volt más csak a fájdalom, és a ritmikus lökések. Az izmaim elernyedtek, behunytam a szemem és csönben tűrtem.

Fehérség.

(http://koxka.freeblog.hu/)

Lapozz -> 162.