BDSMLIFE Varnyu Ebook

Most hiányzol nagyon……

ahogy kipróbálod a vesszõt
ahogy közeledsz és elkezd verni a szívem
ahogy érzem rajtad, mennyire fogod élvezni a vesszõzést
ahogy süvit az elsõ harapás a fenekemre
ahogy kúszik végig a fájdalom a vágyakozó, megsemmisülni vágyó testembe
ahogy a fájdalom az összes idegsejtemhez elér
ahogy egyszer csak a fájdalomból a gyönyör buboréka szakad ki
ahogy ez a felszabadult gyönyöresszencia most végighullámzik a testemen
ahogy ott vagyok ellõtted, de nagyon messze a földtõl
ahogy lebegek valami bársonyos, puha könnyedségben
ahogy érzem az elsõ jelet ebbõl a világból, simogatásod csíkjaidon
ahogy érzem szenvedélyes csókod
ahogy csókollak, hálásan, örömmel telve, felszabadultan
ahogy Eléd térdelek és érzem magamban a lüktetõ vágyad
ahogy érzem a számban gyönyöröd nedvét
ahogy Hozzád bújok,
ahogy átölelsz
ahogy simogatsz
ahogy újra csókolsz
ahogy magadévá teszel
ahogy egy másfajta gyönyörrel ajándékozol meg
ahogy érzem, hogy élvezed a testem
ahogy újra magadhoz vonsz
ahogy összeszorítasz, egyre szorosabban, mert a Tiéd vagyok
a rabod vagyok, Te vagy a fájdalmam és a gyönyöröm
a fájdalmas gyönyöröm,
raboddá tettél, Uram,
raboddá tettél….

Hiányzol nekem…
(vicca)

Kínlódás

Szétszakadok. Vagy szétrobbanok. Akarlak, kúszva-mászva könyörögnék neked, hogy szólj hozzám egy szót, hogy legalább írd: boldog szülinapot, mert nem írtad. Pedig itt voltál tegnap is a skypeon, én is itt voltam, és te egy szót sem szóltál hozzám. Most ugyanúgy néma vagy, én meg fájdalmasan küzdök a könnyeimmel, kaparnám az asztalt legszívesebben, nyüszítenék, üvöltenék, de nem lehet. Körülöttem a gyerekek. Idegesítenek. Nem akarok velük lenni. Ha már veled nem lehetek, legalább akkor egyedül. Baszogatni akarlak, hogy miért, miért, miért nem birtokolsz, miért nem úgy birtokolsz, ahogyan én akarom, és közben tudom, hogy pontosan azt teszed, ami a legmélyebb vágyam, de hát annyira rettenetesen szenvedek tõle… Mi az istenért vagyok mazochista? Testileg még elviselhetõ, izgató, de lelkileg…

Semmiért egészen. Elmerültem benne, faltam újra és újra, fájtam újra és újra, aztán meguntam megnyitni a honlapot, ahol fentvan, ezért belemásoltam a határidõnaplómba, hogy mindig kéznél legyen. Aztán meguntam elõvenni, így megtanultam. Mostmár bennem él, ég, lüktet, és végigélem, végigéllek, mikor belepusztulni kezdek a hiányodba. Mondd, hogy szabad a lecsavart lámpának szótlanul tekeregnie a kíntól, mondd, hogy szabad legalább véreznie a szívemnek, ha nem sírhatok, hogy megszakadhat naponta többször akár. Este jó. Máma már nem hasad tovább, nem álmodom veled, te áldott, te átkozott, te nyomorult zsarnok, aki elvetted a büszkeségemet, a tartásomat, mindenemet, te õrült, aki imádod az õrültségemet – de akkor miért nem élvezed azt, miért törsz meg, te önzõ, önzõ alak?

Megértettelek. Tudom, mire vágysz. Tökéletes alázatra. A máshol, máskor éles, hangos, okos, arrogáns nõt engedelmesen, odaadóan és csendesen a magadénak tudni, és eléred, amit akarsz. Ez lelki terror.

Én kértelek, hogy birtokolj, hogy tegyél velem, amit akarsz, hogy tegyél olyanná, amilyennek a magadénak tudni akarsz, te pedig megkérdezted, biztosan ezt akarom-e. És te most semmi mást nem teszel, mint amire kértelek. Bent a maga ura, aki rab odakint, igen, micsoda önuralom nem írni neked, nem hisztizni, nem verni az asztalt, hogy törõdj velem, ölelj, te gyûlölt rabtartó, ó, istenem, miket írok, soha nem gyûlöltelek; amióta elõször a magadévátettél, egyre jobban imádlak.

Hogy vágyom rá, hogy kiszolgálhassam a vágyaidat, hogy egy eszköz legyek neked, egy akarattalan, szerelmes lény, aki csillogó szemekkel csak a te örömödet keresi, akit úgy és annyira használsz, amire és ahogyan te akarsz, csak leld bennem örömödet, csak tudjam, hogy élvezel engem. Nem várok köszönetet, nem várok dicséretet, sem élvezetet, ha nem akarsz, ne is szólj hozzám, nem baj, ha fáj, nem baj, ha zokogok, nem baj semmi sem, az sem baj, ami van, vagy ami nincs. Ha hívsz, megyek. Ha nem hívsz, maradok. Bocsásd meg, hogy sajogni vagyok kénytelen hangtalan tátogással. Most jól esne valamivel sebet ejtenem magamon, a csuklómon mondjuk. Nem akarok meghalni, csak fizikai fájdalmat, aminek nyoma marad, rólad emlék, egyre több, hogy a szaggatás kívülre kerüljön legalább kicsit, hátha enyhíti a belsõ jajgatást. És talán mégiscsak meghalnék. Talán már meghaltam.

Nem szabadna magamra gondolnom sem, tudom, de ott van még az én. Ugye megbocsájtasz? Félek, nem leszek tökéletes neked sosem. Tudom, értéktelen vagyok, egy engedetlen tárgyszerû lény, aki nem eléggé halott és akarattalan.

Jó. Most jó. Kifolyt az ujjbegyeimen, a billentyûzeten és a kábeleken át a monitorra. Tompa, enyhébb nyomás van idebent. Talán elviselhetõvé szelídül.

Rongycsomóként kuporgok mozdulatlanul elõtted a földön.

(flo)

Hogyan (ne) írjunk BDSM történetet?

Sokan írunk, és még többen olvasunk BDSM történeteket a világháló oldalain. Van, ami tetszik, van, ami nem – ez többnyire ízlés dolga, gondoljuk. Megpróbáltuk három különbözö történet kapcsán megfejteni a jó és a rossz történetek titkát, és levonni néhány általános tanulságot….

A történetekre vonatkozó általános, nem BDSM-specifikus észrevételek

Helyesírás, külalak: alapvetö elvárás egy történettel szemben, hogy ne tartalmazzon elírásokat, helyesírási hibákat. Ha ezek nagy számban fordulnak elö, szinte automatikusan besoroljuk a szerzöt a primitív vagy a gondatlan kategóriába, ami ösztönös ellenszenvet szül az olvasóban. Ügyeljünk arra is, hogy a szöveget tagoljuk bekezdésekre. A párbeszédek kövessék a helyesírás szabályait.

Párbeszédek: a sok dialógus élvezetessé, pergössé, életszerüvé teszi a történeteket. A párbeszédek azonban csak akkor hitelesek, ha olyan mondatokat adunk a szereplök szájába, amiket egy valós szituációban is ugyanígy elmondhatnának.

A cselekmény követhetösége: sokszor nehezen követhetö a cselekmény, a helyzetek (akár testhelyzetek) leírása. Célszerü az elkészült írást a neten történö megjelentetés elött másokkal is elolvastatni, az esetlegesen hiányzó átvezetéseket, leírásokat pótolni. A lineáris történetvezetés monotóniához vezethet, de ez még mindig jobb, mintha avantgárd müvészieskedésünk követhetetlenné teszi a cselekményt. Olyan feladatot próbáljunk magunk elé állítani, amit meg is tudunk oldani. Az elbeszélés végül is eredetileg egy történet egyszerü, körítés nélküli elmesélését jelenti. A táncban is annak érdemes elkezdeni saját figurákat bedobni, aki az alaplépéseket már rutinból hozza.

A történet indítása: ne lohasszuk le az olvasó érdeklödését hosszú, unalmas, körülményes bevezetökkel. Nagyon hatásos rögtön az események közepébe vágva indítani, ilyenkor azonban ügyeljünk arra, hogy néhány szóval teremtsük meg a helyszínt, a hangulatot.

A történet íve: a történet ne legyen mondatok vagy történések laza, összefüggéstelen halmaza. Indítsuk el valahonnan, és jussunk el valahová. A történet ívét, egységét a cselekmény vagy az érzelmek egyaránt megadhatják, a lényeg, hogy legyen valamilyen szál, amire felfüzzük az elbeszélést.

A történet vége: zárjuk le az elbeszélést, kerekítsük le a történetet, hogy ne hagyjunk hiányérzetet az olvasóban. A zárás lehet csattanó, egy találó összegzö mondat, vagy akár az érzelmek letisztulása, mint a csendes együttlét a szeretkezés utáni percekben. Valamilyen ügyes, szokatlan megoldás persze még jobb lehet.

A történet hossza: az elbeszélés minösége nem függ a történet hosszától, de sokan kedvelik a rövidebb írásokat. A hosszabb írások esetében nehezebb lekötni az olvasó figyelmét, ez több rutint, jobb íráskészséget igényel.

Trágár/szókimondó stílus: teljesen megoszlanak a vélemények a trágár szavak használatáról, úgy tünik, ez inkább ízlés kérdése. Mindenesetre, aki megkockáztatja ezek használatát, az számítson arra, hogy az olvasók egy része ezért elutasítja az írását. Többek szerint ugyanakkor a szókimondó stílus nem feltétlenül egyenlö a hiteltelenséggel, az igénytelenséggel és a primitívséggel.

Emelkedett stílus: a patetikus, fellengzös megfogalmazások ellentábora hasonló nagyságú, mint a trágárság elutasítóié.

A stílus, a hangnem egysége: lehet egy nyers, vad történet ugyanolyan jó, mint egy kifinomultabb, érzelmesebb elbeszélés, a lényeg az, hogy ne keverjük hiteltelen módon a nyersebb és az emelkedettebb stílust („ne pancsoljuk a tállyai aszút a kerítésszaggató pálinkával”).

Beleélés vagy távolságtartás: bár a hüvös, személytelen hang ugyanolyan jó lehet egy történetben, mint a szereplök érzelmeinek bemutatása, az érzelmek hiteles (de nem feltétlenül mélységekbe menö) megjelenítését általában elvárja az olvasó. Nehéz feladat megtalálni a középutat az érzelgösség és az érzéketlenség között.

Fantázia vagy valóság: van, aki nem szereti a fantáziatörténeteket, van, akit hidegen hagynak a személyes beszámolók. Mégis, mindkettö lehet jó, ha a maga módján hiteles. A hitelesség nem feltétlenül korlátozódik azokra az írásokra, amik a valóságban is megtörténhetnének, de sokan csak az ilyen elbeszéléseket tudják elfogadni. Még többen úgy gondolják, hogy legalább illik utalni a történetben arra, hogy fantáziáról van szó, különösen, ha a fantázia a valóságban megvalósíthatatlan. Ez természetesen nem irodalmi vagy írástechnikai, hanem etikai kérdés, ami a BDSM praktikák sokszor viszonylag magas egészségügyi, lelki kockázata miatt kiemelten fontos. Ne hitessük el a laikusokkal és a kezdökkel mégoly szépen megírt fantáziatörténetekben sem, hogy a szenvedö alany mindent kibír, söt élvez.

És ami már kifejezetten a BDSM történetekre vonatkozik…

Az írás mint BDSM feladat: sok történet bevallottan vagy érezhetöen a domináns fél parancsára születik. Az ilyesfajta önvallomások, ha kikerülnek a netre, érdekesek, mint intim hangvételü beszámolók vagy feladatmegoldások, de sokszor kevéssé élvezhetök önálló elbeszélésként. Sokukra jellemzö az iskolás stílus, a kanonizált BDSM terminológia és klisék kipipálása, a „BDSM lecke felmondása” (pl. „ezzel tágítottad a határaimat [limit]”). Az ilyen bennfentes, söt, kissé tudálékos szakszó-használat komikusnak hathat, laikusok számára pedig érthetetlen. A BDSM lecke iskolás felmondása a személyesen megélt élményt is közhelyekké silányíthatja, hiteltelenné teheti.

Életem elsö BDSM élménye

Attól féltem, nem leszek pontos. SMS-t küldött nekem, és azt kérte benne, hogy legyek a szálloda elött a megbeszélt idöpontban, és legyek pontos. Elment az orrom elött a busz, és én halálosan ideges lettem, hogy elkések. Felhívtam, és bocsánatot kértem, amiért kések, tehát maximum negyed órával késöbb érek oda. Megértette. Halálos pontossággal érkeztem a megbeszélt helyre. Felhívtam, és szóltam, hogy itt vagyok a célhelyen. Várakoztam a szálloda elött, közben egyre idegesebb lettem. Vajon most mi következik? Vajon egyedül vár rám? Te jó ég, esetleg lesznek ott többen is, vagy lesz ott egy másik személy? Nem tudhatom. Megbízom egy férfiban, akiröl tudom, hogy minden ízében domináns, akit magázok, és Uramnak szólítok.

Megláttam és azonnal megdobbant a szívem. Hát valóság lesz, most már nincs visszaút. Üdvözölt, és elindult el?ttem a lift irányában. Igyekeztem mellette menni, de mégis inkább kissé mögötte haladni. Beszálltunk a liftbe. Távol állt tölem. Nem is figyeltem, melyik gombot nyomta meg. Automatára kapcsoltam magam. Innentöl csak az számított, amit Ö mondott.

Megérkeztünk az ajtóhoz. Beléptünk. Egy kis elötérben találtam magam: balra fürdöszoba, jobbra egy hatalmas, földig érö tükör. Láttam, hogy befelé kellene menni a szobába, de ott megállított. Mivel a szobát fal takarta el, nem láthattam, hogy van-e ott valaki vagy sem. Azt mondta, maradjak ott. Bement a szobába. Utasított, hogy vetközzek le teljesen meztelenre, és szóljak, ha készen vagyok. Mindent vegyek le. „Értettem, Uram.” Elkezdtem vetközni. Nem siettem, de nem is voltam csigalassú. Mindent levettem, és közben zakatolt az agyam. Most mi lesz? Normális vagyok egyáltalán? A böröndje felnyitott állapotban ott volt az erre a célra való polcon.

Valamilyen összehajtogatott, fekete anyagot láttam rajta, és egy pár gondosan kikészített gumikesztyüt. Megfagyott bennem a vér. Gumikesztyü. Jó, vetközöm tovább. Amikor mindent levettem, megkérdeztem, hogy levegyem-e a szemüvegem is, és Ö igennel felelt. Levettem, és szóltam, hogy készen vagyok. „Csukd be a szemed. Csak akkor nyithatod ki, ha azt mondom.” Azonnal lehunytam a szemem, és eszembe sem jutott, hogy lessek. A hasam elött fogtam össze a két kezem, de nem azzal a céllal, hogy takargassam magam, csupán zavaromban kapaszkodtam. Mozogtam is. Éreztem, hogy a közelemben van. Rám szólt, hogy ne mozogjak. Nehéz volt betartani. „Tedd hátra a karod.” Azonnal hátrahúztam a két karom, és kissé kifeszítettem a felsötestem. Így könnyebb volt betartani, hogy ne mozogjak. „Mivel fontos a higiénia, gumikesztyüt húzok.”

Hallottam a jellegzetes hangokat, amikor felhúzta a kesztyüt. Továbbra sem láttam semmit, csak a szemhéjaim sötétségét. Még illatokat sem éreztem. Az járt a fejemben: „Te jó ég, vajon lefényképezett? Vajon van ott más is?”. Annyi rémtörténetet hall az ember, és én csak egyszer találkoztam eddig Vele, akkor is csupán negyed órát töltöttünk együtt.

Most hozzáért a melleimhez – olyan érzés volt, mintha orvosnál lennék, aki emlövizsgálatot tart. Nem úgy ért hozzám, ahogy egy felizgult férfi teszi, inkább vizsgált. „Állj négykézlábra. Hajtsd le a fejed. Kinyithatod a szemed, de lefelé nézz. Gyere.” Elindultam befelé. Szigorúan a szönyeget néztem. A fenekemre ütött a kezével. Nem túl nagyot, de éreztem. „Jó?” „Igen, Uram” – feleltem. Meg kellett állnom, és éreztem, hogy a puncimhoz ér. Meglepett volt a hangja „Nedves vagy.” „Igen, Uram”. Igen, nem titkolhattam volna, szörnyen féltem, de nagyon izgatott a helyzet. Izgatott az utasítása és az a megalázó helyzet, hogy míg én teljesen pörén vagyok, Ö nyilván fel van öltözve, ráadásul hozzám sem ér, mert kesztyüt húzott. Éreztem, ahogy belém hatol kesztyüs ujjával vagy ujjaival. Feszített, felszisszentem.

-Fáj?
-Igen, Uram, egy kicsit.
-Mikor voltál utoljára férfival?
-Néhány hónapja, Uram.
-És mikor nyúltál utoljára magadhoz?
-Tegnap este, Uram.
-És mire gondoltál?
-Önre, Uram.
-Hunyd le a szemed, és feküdj a hátadra!

Lehunytam a szemem, és a hátamra feküdtem. Szét kellett tennem a lábam, és most komolyan elkezdett ujjazni. A másik keze a hasamon támaszkodott. Akarva-akaratlan nyögni kezdtem, hiszen iszonyúan izgatott, és tényleg régen hatoltak már belém. Szinte elélveztem, de tudtam, hogy azt nem szabad, úgyhogy erre odafigyeltem.

-Ugye nem akarsz elélvezni?
-Nem, Uram.
- Nem követnél el ekkora hibát, ugye?
- Nem, Uram.

Ismét négykézlábra kellett állnom, és utasított, hogy hova mozduljak, ismét csukott szemmel. „Most lábtámaszként foglak használni.” És éreztem, hogy a hátamra teszi a lábát, egyenként. Ott álltam négykézláb, sejtelmem sem volt, hogy mi/ki van a szobában, és csak azt éreztem, hogy a lába rajtam van. A lábára koncentráltam, az egyetlen ingerre, ami ért. A lábai melegsége, súlya minden gondolatom kitöltötte.

-Mire gondolsz?
-Semmire, Uram.

Az igazat mondtam.

-Biztonságban érzed magad?
-Még nem, Uram.

Néhány másodpercig még rajtam volt a lába, majd levette. – - – Tedd szét a lábad. Széjjelebb, még!
A puncimba nyúlt.

-Most elélvezhetsz.
-Igen, Uram.
-Nem „igen”, hanem „köszönöm, Uram”.
-Köszönöm, Uram.

Éreztem, ahogy az ujja ott van, de akkor és úgy már nem volt olyan izgató, mint az elején. Ráadásul egyre jobban féltem, hiszen nem láttam semmit. A karjaim zsibbadni kezdtek, attól féltem, összecsuklom. „Bocsánat, Uram, de a karom nem bírja”. „Jó, kelj fel, és nyisd ki a szemed.” Kinyitottam, és akkor láttam meg végre, hogy a szoba üres. Öt nem láttam, mögöttem állt. Egy szék volt elöttem. „Ülj le, és hunyd be a szemed” Megtettem. Ekkor odajött hozzám. A melleim kezdte fogdosni, és mindezt úgy tette, hogy odabújt hozzám, gyakorlatilag az elsö igazán közeli érintéseket akkor kaptam töle. Jó érzés volt. Olyan érzés volt, mintha szeretgetne. Akkor már nem féltem. Az egyetlen rossz érzésem a bizonytalanság volt: vajon tetszem neki?

-Jól érzed magad?
-Furcsán érzem magam, Uram.
-Mit szeretnél?
-Szeretném látni a szemét, Uram.
-Jó, nyisd ki a szemed.
-Köszönöm, Uram.

A szemébe nézhettem. Furcsa, józan volt a tekintete. Nem láttam benne vágyat, így a bizonytalanságom nem múlt el. A melleimet simogatta, és én ösztönösen felnyögtem és hátravetettem a fejem. „Gyönyörü vagy”- mondta. Ismét le kellett hunynom a szemem. Elhúzódott tölem, elment, majd visszajött, és éreztem, hogy a mellemre kötött valamit. A nyakamba akasztotta, majd a másik mellem is megkötötte. Azonnal felizgultam – ilyesmit már én is csináltam egyedül, és olyankor rendkívül vonzónak éreztem magam. Úgy gondoltam, ezzel talán Ö is így van. „Készen állsz több fájdalomra?” Kicsit haboztam, majd szóltam: „Igen, Uram.” Ekkor megütötte a bimbóm kétszer-háromszor. Fájt. Ugyanakkor izgatott lettem. A csiklóm kezdte simogatni, de fájdalmas volt, mert pont olyan szögben ért hozzá, amelyben nagyon érzékeny, inkább túlérzékeny.

-Jó?
-Sssz, fáj, Uram.
-De izgalmas?
-Nem, Uram, ilyenkor nagyon érzékeny.

Abbahagyta. Lehúzta a kesztyüt. Azt mondta, hogy kinyithatom a szemem. Az ágyon ült. Én a széken. Felizgulva. Teljesen meztelenül. Ö teljesen felöltözve. Most láttam, hogy a melleim egy köntös övével kötötte fel. „Uram, odabújhatnék a lábához?” Ez ösztönös kérdés volt a részemröl, valóban erre vágytam volna akkor és ott. „Nem. Menj, öltözz fel.” Bizonytalanul álltam fel. Elindultam, és felöltöztem. Az agyam teljesen leállt. Gépiesen húztam fel a ruháim. Amikor készen lettem, bementem a szobába. A laptopjánál állt. Azt mondta, hogy akkor most el kell mennie, de este újra találkozunk. Ez nem ért meglepetésként, hiszen már a lifthez menet elmondta mindezt, csak éppen akkor az automatám figyelt és rögzített ilyen jellegü információkat.

-A behatolást estére tartogattam – mondta.
-Uram, esetleg megölelhetem?
-Nem.

Látta, hogy szorongok.

-Hogy érzed magad?
-Megalázottan, bizonytalanul, ugyanakkor izgatottan.
-Miért vagy bizonytalan?
-Nem tudom Uram, hogy tetszem-e egyáltalán Önnek.
-Igen, nagyon is.

Ennyiben maradtunk…

Kikísért a lifthez, mosolygott, és azt mondta, hogy örül, hogy eljöttem hozzá. Kb. két óra múlva várható, hogy telefonál, eljön értem, és folytatjuk.

Két és fél óra múlva valóban csörgött a telefonom. Lemondta a találkát, mondván közbejött valami. Másnap fogunk tudni találkozni, majd hív. „De minden rendben, Uram?” „Igen, persze.”

Kész, vége, azóta nem hallottam felöle.

Eltelt a másnap, és én este írtam Neki egy levelet, amelyben megköszöntem mindazt, amit a találkozó során kaptam. Nem volt ez elköszönés, hanem valódi köszönölevél.

Erre nem kaptam választ, és egyéb formában sem jelentkezett. Több kísérletet nem tettem a kapcsolatfelvételre. Furcsán érzem magam azóta. Olyan, mintha álmodtam volna ezt az egészen, különösen azért, mert olyan rövid ideig tartott. Vajon mit rontottam el? Vajon ennyire visszataszítónak talált? Ha így van, annak már felöltözött állapotomban is ki kellett volna derülnie. Így borzasztó érzés, hogy nem feleltem meg. Mégis hálás vagyok Neki, mert mutatott egy utat – persze az már más kérdés, hogy merek-e majd újra bízni valakiben. Csak ne kínozna ennyire a szolgálat utáni vágy.
(sub josephine)

A mazo hatalma

Az SM valamilyen szinten mindig (?) hatalmi játékról szól. De kinek milyen hatalma van a másik felett? Biztos, hogy annak van hatalma, aki látszólag ‘felül’ helyezkedik el? A BDSM-bõl leszûkítve a kört a tisztán SM (szado-mazo) kapcsolatra látni fogjuk, hogy -szemben a D/s-el- a mazo döntési helyzetben van a történések meghatározásakor, sõt, akár irányíthatja is azokat. A mazónak például jogában áll bármikor kérni a játék felfüggesztését. (A subnak is, de ott ezt õ nem döntheti el, sõt, nem is akarja eldönteni.) A szadistának pedig érdekében áll ezt a hatalmat “ellopni” egy-egy pillanatra, azaz elfeledtetni a mazóval, hogy jogában áll kilépni. Ezt úgy tudja elérni, hogy fokozatosan a fájdalmon túl élvezetet is nyújt, és ezzel euforikus állapotban tartja a mazót. A játékban tehát fokozottan jelentkezik a közvetlen élvezetokozás ‘megtartó ereje’. A szadista bizonyos helyzetekben akár puszta szolgáltatóvá válhat.

A mazo hatalma akár nagyobb lehet, mint a szadistáé, mert a mazo könnyen piedesztálra kerülhet egy ilyen kapcsolatban. A szadista ugyanis mazo hiányában nehezen lelheti örömét a másik bõrébõl, lényébõl sütõ fájdalomban, míg bizonyos önkínzó mazók akár maguknak is elintézhetik a gyönyört, kevésbé szorulnak (a) partnerre a gyönyör keresésében. Míg egy Dom-sub kapcsolatban a Dom sub nélkül is ugyanolyan Dom, legfeljebb nem dominál, és a sub az, akit sokszor maga a dominálás, a Dom jelenléte tesz alárendeltté, a szado-mazo kapcsolatban pont fordítva alakulhat.

A hatalom emellett természetesen valamilyen értelemben kölcsönösen fennáll a másik felett, éppúgy, mint bármilyen érzelmi kapcsolatban.

Végül két példa:

A mazo hatalma:

Mikor topja rászól, hogy valamilyen feladatot oldjon meg, amit persze nem lehet, s a mazo kifordul a játékból, s elkezd nevetni. “Ne mondj ilyeneket, mert nem bírom ki nevetés nélkül.” S ott veszíti el hatalmát, mikor kedvese mosolyogva válaszol: hiszen azért mondtam:).

A top hatalma:

Mikor az elõbb még büszke mazo összekuporodik a földön “ne tessék engem bántani” pozicióban, s nyafizik a szadistájának, hogy “én nem is tudok a kedvedre tenni, mert nem vagyok neked elég “hard”… A válasz mosolyogva: persze, te nem vagy hard:), azzal okoztál örömet, hogy feladtad.

(Incarnation, Jeromos Mester, kisAnna, Nelli)

Lapozz -> 22.