BDSMLIFE Varnyu Ebook

Perverzió???

avagy

BDSM, mint kísérlet a szexuális ösztönvilág civilizálására

Van valami jellemzöen paradox abban, ahogy a „közvélemény” stigmatizálja a civil világban is meglévö hatalmi struktúrákat a szexualitásban is demonstráló/megélö, dominabciát/szubmisszivitást hangsúlyozó szexuális habitust. Általában a “többségi” “kultúra” valami megvetendö, szánandó, netán mulatságos vagy egzotikus, de mindenképpen “fura” dologként gondolja el.

Holott épp a BDSM-ben érvényesül a szex igazán emberi volta. Hiszen az emberi civilizáció struktúráit vonja be a játékba, a leggyakoribb szerepek (úr(nö)-rabszolga, tanár-diák, fönök-beosztott, orvos-páciens, stb.) a föleg nyugati társadalom jellegzetes termékei. A játék így olyan erösen kultúrafüggö, hogy éppen az ettöl való idegenkedésnek kellene furcsán hatnia. Söt, ha felhagyunk bárgyú pluraléizmusunkkal, a BDSM-jellegü kapcsolat szofisztikáltsága, játékos volta, civilizációs referenciái révén éppen fölé kéne hogy rendelödjön az állatok párzásától tulajdonképpen csak nüanszokkal különbözö „normális” szexualitástól.

Hiszen a BDSM nem tesz többet, mint kihangsúlyozza azt, ami amúgy is elkerülhetetlenül szükségszerü: az emberi kommunikáció asszimetriáját. Ennek egy hangsúlyos késztetésen, történetesen a szexualitáson keresztül történö megélése kimondottan jó hatással lehet a párkapcsolat egyéb területeire. Tapasztalati tényként kezelhetö ugyanis, hogy a BDSM-kapcsolatban élö párok között az élet egyéb területein nem érvényesül a sub-dom-viszony, söt, relatíve sokkal szimmetrikusabbnak mondható a viszonyuk (már amennyire ez emberileg egyáltalán lehetséges.)

Mindehhez persze sajnos még mindig ki kell hangsúlyoznunk olyan evidenciákat, mint:

A BDSM nélkülözi az eröszakot, mindig a felek közös beleegyezésén alapul.

A BDSM nem egyenlö a fájdalom okozásával és annak fogadásával. Ezek a mozzanatok olykor meg sem jelennek, amikor pedig igen, sokkal inkább ornamentikaként, mintsem a játék lényegeként. Az sokkal inkább az alá-fölérendeltség pszichikai érzete, s mint ilyen, az interperszonális érintkezés minden csatornáját igénybe veszi, ebböl a testek fizikai érintkezése csupán egy a sok közül (verbális, kinezikus, stb.)

http://corpus.blogter.hu

Leopold Sacher-Masoch Hösünk 1836-ban született, édesapja nem kisebb ember volt, mint Prága rendörkapitánya, 1848-tól. Szabadelvü szabadságszeretö szabadúszóként Sacher-Masoch hamar kiröppent a fészekböl. Élt Grazban, Salzburgban, Prágában és Bécsben, aztán – örüljünk – 1874-ben Budapestre tette át székhelyét, s itt is trónolt egészen 1881-ig. Két magyar témájú könyvet is írt, a Maria von Ungarn és a Der letzte König der Magyaren (Mária magyar királynö és Az utolsó magyar király) címüeket. Bár munkáit olyan nevek méltatták, mint Ibsen, Hugo vagy Zola, általános vélemény irodalmi berkekben, hogy Masoch csapnivaló író volt. Az említett müvek egészen biztosan nem tartották volna fenn nevét, nem úgy, mint az 1869-ben megjelent leghíresebb müve, a „Vénusz bundában” (Bundás Vénusz), vagy a „Pusztai hiéna”. Az örökbecsü alkotásokban szerepelteti úgy hösnöit, mint a férfiak „kínzóeszközét”, a szó legszorosabb értelmében. Nöalakjai elöszeretettel hajlottak szexuális kegyetlenkedésre, a szenvedö alanyok pedig a megalázás élvezetére. Budapest után Lipcse, Párizs, Mannheim, majd 1890-ben Lindheim következett, közben írt szorgalmasan, legtöbbször nöi álneveket használva. Második feleségével, Angelika Aurora Rümelinnel, szabályos szerzödést kötött, amelyben pontosan rögzítette kínzásának feltételeit és kereteit. Fájintos kapcsolat, de miért ne? Ekkorra már szó szerint fogalom volt a neve. 1886-ban ugyanis megjelent Richard Kraft-Ebing elmegyógyász müve, a „Psychopatia sexualis”. Ö volt az, aki a máig érvényben lévö két fogalmat megalkotta: a szadizmust De Sade nevéböl, a mazochizmust értelemszerüen emberünkéböl. A fogalmat „a lealáztatáshoz, a kegyetlenkedés elviseléséhez kapcsolódó kielégüléshez” kapcsolta. „A fájdalomokozással járó kéj és az elszenvedett fájdalom okozta kéj tulajdonképpen ugyanazon lelki folyamat két ellenkezö oldalát mutatják, amely folyamat lényege az aktív, illetve passzív megalázás tudata, míg magának a kegyetlenségnek a kéjjel való kapcsolata ehhez képest másodlagos jelentöségü.” – írta. A két fogalmat aztán egy Freud nevü úriember kötötte egybe, „szadomazochizmus” néven, s így is ünnepli a világ napjainkig. Ünnepli? Mi az hogy! Olyannyira, hogy amikor 2003-ban Graz volt Európa Kulturális Fövárosa, külön varázslatot szerveztek Sacher-Masoch életmüvének tiszteletére, „Das Sacher-Masoch-Festival” címmel. Ott aztán volt minden, mi szemnek-szájnak és érzékeny testrészeknek ingere. „Az élvezet fantomja – mazochizmus a müvészetben” címü kiállítás anyaga rendesen megsokkolta a nézöket, akik addig nem is tudták, hogy az utóbbi száz-százhúsz év kulturális termésére ennyire rányomta bélyegét a szadizmus és a mazochizmus. Ha pedig valaki igazi unikumra vágyik, Apollinaire „Tizenegyezer vesszö” címü klasszikusát ajánlom a fent említett két névadó úriember müvei mellé. Gyomor, az kell hozzá, valamint fenenagy befogadókészség. De a hatás garantált. S ha éppen Lvivben mászkál valaki – nem családi programként -, az üljön be a Sacher-Masoch kávéházba, vessen különös pillantásokat partnerére, miközben szenvedélyesen kortyolgatják a „Bimbószaggató-kávét” vagy a „Hereroppantó Turmixot”.

A fenti “bájos” teljec cikk elérhetösége:
http://napielet.hu/napi/rovat/kultluk/2357/ket_kave_es_egy_fenekeles_rendel

Humor….csak ugy….

Horoszkóp

KOSOK
A Kosok (március 21-április 20) vakmerö, lázadó, öntörvényü emberek. Valószínüleg Kossal van dolgod, ha az illetö:
-az éj leple alatt keselyüt tetováltat a szembeszomszéd kisbabájának fejbörére.
-a feszített tükrü termálvízben tartja napi futóedzését.
-extra csípös Piros Aranyat nyom a vaníliafagyijára.
-ha betörik az ebédlöje ablaküvege, mosolyogva megeszi a szilánkokat.
-ágyékon rúgja a szociális gondozót.
-végtagcsonkolásra idomítja tengerimalacát.
-puszta kézzel kavargatja meg a fritözben sülö hasábburgonyát.
-trópusi betegségek okozta sebekröl tart diavetítést vacsoravendégeinek.

BIKA
A Bikák (április 21-május 21.) türelmes, gyakorlatias, komoly emberek. Ez meglehetösen nyilvánvaló, ha az illetöt:
-a galván-akkumulátorok iránt tanúsított perverz érdeklödése miatt kitiltják a müszaki könyvtárból.
-nem lehet leszoktatni azon szokásáról, hogy vezetés közben fennhangon számolja a közlekedési táblákat.
-gyakran tévesztik össze egy múmiával.
-az egész vakáció alatt képtelenség felcsalogatni a fáspincéböl.
-gyakran látni abban a zokniban, melyre saját kezüleg hímezte fel Jónás könyvét az Ószövetségböl.
-képtelenség lebeszélni arról, hogy minden tavasszal beojtsa sámfáit.
-megunja a sakktáblája.
-csak érdeklödés hiányában nem temették még el.

IKREK
Az Ikrek (május 22.-június 21.) nyughatatlan, sokszínü, találékony emberek. Valószínüleg Ikrekkel van dolgod, ha az illetö:
-használt parókákkal tapétázza ki hálószobáját.
-temetéseken ugrik ki a habostortából.
-gigantikus nonfiguratív szobrokat szokott készíteni fött tojássárgájából.
-szívjóságból fogad be lakásába egy egész törzsnyi pigmeust.
-már tizenöt éve minden reggel újabb réteg ömlesztett sajttal vonja be tévéje képernyöjét.
-kizárólag ejtöernyös ugrás közben müt sérvet.
-rendszeresen kérözik.
-hegesztöpákával díszíti lábkörmeit.

RÁK
A Rákok (június 22.-július 23.) takarékos, gazdag érzelemvilágú, nosztalgiázós emberek. Valószínüleg Rákkal hozott össze a sors, ha az illetö:
-minden Jim Carrey-film végét megkönnyezi.
-elsö nagy szerelme egy kardántengely volt.
-albumba rendezve gyüjti elhasznált konyhai szivacsait, mert annyira a szívéhez nöttek.
-elgondolkodtató idézeteket ír a vécépapír lapjaira a Tibeti Halottaskönyvböl.
-bealumíniumoztatja kisgyermekei fogsorát.
-együtt fürdik komondorával.
-lopva megtapintja emelkedö pulzusát a szupermarket szezonvégi leértékelésén.
-imára kulcsolt kézzel nézi végig a reklám után a “Társadalmi célú hirdetést”.

OROSZLÁN
Az Oroszlánok (július 24.-augusztus 23.) társaságkedvelö, uralkodó természetü, egoista emberek. Csakis Oroszlánról lehet szó, ha az illetö:
-monogrammal látja el metszöfogait.
-büszkén parkol a mozgássérülteknek fenntartott helyre.
-pitizni tanítja pitbullját.
-a családi fényképalbumba ragasztja a vastagbélmütétjéröl készült fotókat.
-saját magának küld névtelen fenyegetéseket.
-feleségével “Gazdám”-ként szólíttatja magát.
-karácsonykor borravalót követel a szemétszállítóktól.
-a legújabb trend szerinti hallókészüléket viseli.

SZÜZ
A Szüzek (augusztus 24.-szeptember 23.) precíz, alapos, tartózkodó emberek. Valószínüleg Szüz került az utadba, ha az illetö:
-kézfogás után lezuhanyzik.
-kevélyen mutogatja gondosan preparált szúnyoggyüjteményét.
-pillanatragasztóval visszaragasztja a strandolás után lehámlott börét.
-anorákban és sugárbiztos ólomköpenyben szeretkezik.
-házvédö ponyvát húz víkendházára.
-a monoszkóp minden adását videóra rögzíti.
-használat elött mosógépben fertötlenít minden papírzsebkendöt.
-idöröl idöre bemutatkozik saját gyermekeinek.

MÉRLEG
A Mérlegek (szeptember 24.-október 23.) segítökész, határozatlan, békeszeretö emberek. Semmi kétség: mérleggel találkoztál, ha az illetö:
-eltéved ruhásszekrényében.
-a pontos idöt hívja, és kis türelmet kérnek töle.
-felfedezi a derítögödrökben rejlö belsö szépséget.
-földre borul a postás elött, valahányszor az meghozza a tévéelöfizetési csekket.
-vacsorára invitálja az öt éppen megkéselö gengsztert.
-feljelenti saját magát, mert elözö este a zebra mellett kelt át az úttesten.
-habzó szájjal vicsorgó veszett kutyákba szájvizet diktál.
-tettrekészség tekintetében meglepö hasonlóságot mutat fel egy borókabokorral.

SKORPIÓ
A Skorpiók életerös, birtokolni vágyó, titkolózó emberek. Valószínüleg Skorpiót sodort utadba az élet, ha az illetö:
-ujjlenyomatot vesz gyermekeitöl.
-halálbüntetést szab ki a jódlizókra.
-cumisüveggel szoptatja királykobráját.
-telihold idején szilaj táncot lejt a Macarena dallamára a mocsár közepén.
-puszta megjelenésével irt rágcsálókat.
-vigyázzállásba merevedik a Csillagok Háborúja kezdö taktusaira.
-békatalpakkal futja végig a maratoni távot.
-külszíni cinkfejtésbe kezd a veteményeskertben.

NYILAS
A Nyilasok (november 23.-december 21.) hagyománytisztelö, hüséges, hazafias emberek. Valószínüleg Nyilast sodort utadba az élet, ha az illetö:
-háromnegyedes ütemben mos fogat.
-házörzö túzokot tart.
-fügefalevéllel takarja el az ágya fölött lógó poszteren Donald kacsa szeméremtájékát.
-ötvenéves korában szétmállik.
-legutóbb Hermann Göringre szavazott, és két év múlva is rá fog.
-keserü szájízzel veszi tudomásul, hogy manapság már nem tanítják meg a fiatalokat a gót ábécére.
-lélegzetvisszafojtva drukkol Wagnernek szerda hajnalonként a Börtok Rádió komolyzenei toplistáját hallgatva.
-beföttesüvegben gyüjti ösei fülzsírját.

BAK
A Bakok (december 22.-január 20.) vállalkozó szellemü, nyílt, gyakran kiszámíthatatlan emberek. Valószínüleg Bakkal van dolgod, ha az illetö:
-zanzásított koponyákkal díszíti fel karácsonyfáját.
-gyakorta létesít alkalmi szexuális kapcsolatot müködö fünyírókkal.
-négykézláb állva alszik.
-függöágyban tölti el hitvesével a nászéjszakáját.
-éjszakánként obszcén telefonhívásokkal zaklatja önkormányzati képviselöjét.
-megkísérel tengerészcsomót kötni egy strucc nyakából.
-sarlóval vág hajat.
-fogaival szokta elkapni a frizbit.

VÍZÖNTÖ
A Vízöntök (január 21-február 19.) a szokványostól szívesen elrugaszkodó, kreatív, szabadszellemü emberek. Alkalmasint Vízöntövel futottál össze, ha az illetö:
-anyaszült meztelenül jár moziba.
-desszert gyanánt billiárddákókat fogyaszt, egyben.
-nagyszülei a kerületi szado-mazochista klub tiszteletbeli elnökei.
-télvíz idején piros gyapjúzoknit húz rinocéroszai lábára.
-a horrorfilmben a baltás gyilkosnak drukkol.
-a molyok ellen fokhagymás ízesítésü technokolt ken szét teljes testfelületén.
-egy müvégtaggyár elfekvö raktárában ad randevút kedvesének.
-egy vasúti alagútban tölti a téli szünetet.

HALAK
A Halak (február 20.-március 20.) álmodozó, titokzatos, érzékeny emberek.
Minden bizonnyal egy Halak akadt a horgodra, ha az illetö:
-teljes részletességel képes elmesélni elözö életét, melyet partvisként élt le.
-egy Skorpió jegyü egyén lábtörlöjeként áll alkalmazásban.
-mustárral és tömjénnel kéri a hamburgerét.
-a csikorgó hidegben komposztot terít magára a fagy ellen.
-vezeték- és keresztnevet ad a sípcsontjának.
-többéves megfeszített koncentrációval sem képes elsajátítani a mozgólépcsö használatának fortélyait.
-nyilvános illemhelyeken imádkozik.
-posztgraduális egyetemi tanulmányokat folytat, hogy emberáldozat lehessen.

A Viszketeg O

Avagy O történetének elsõ éjszakája – kicsit másképp.

- Rabnõm, úgy nézel ki, mint akit meghempergettek a csalánban.

Egymás mellett fekszünk, rég aludni kéne már, de még nem tudunk. A szó legszorosabb értelmében kiütött valami allergiás nyavalya, a tested minden pontja felhólyagzott, mintha csalánnal vertelek volna végig, és most ég, viszket folyamatosan. A kalcium injekció és tabletta a jelek szerint semmit sem segít. Bár nem tudok nem elvigyorodni, valahányszor fájdalmasan felszisszensz, amikor valami a még sokáig érzékeny mellbimbódhoz ér, ma kesztyûs kézzel kellett bánnom veled. Nem jól van ez így. Attól szenvedj amit tõlem kapsz, ne valami hülye kórságtól, amit a tízévente bekövetkezõ nagytakarítás során összeszedsz!

- Ne vakarózz! – szólt a parancsom úgy 3 órával ezelõtt, és meg kell hagyni, igyekeztél is becsülettel betartani, pedig nem kell értõ Uradnak lennem ahhoz, hogy lássam, a poklok kínjaid éled át, persze ha megvakarnád csak még jobban viszketne. Még szerencse, hogy tényleg nem vertelek el, hiszen amikor anyád bekente valami csak általa ismert varázsszerrel tetõtõl-talpig felhólyagzott testedet, más se hiányzott volna, minthogy észrevegye a nyomokat, fõleg ha mint elmesélted, már a csupaszra borotvált puncid is kisebb sokkot okozott neki. Pedig azt nem is (csak) miattam borotválod.

Fekszel a karjaimban, égõ-viszketõ testtel, és próbálsz úgy helyezkedni, izegni-mozogni, hogy minél kevésbé viszkessen.

- Olyan jó lenne megvakarni Uram!

Ebbõl így nem lesz alvás. Hacsak…

- Ha nem tudsz nyugton maradni, kikötözlek az ágyhoz, és reggel majd meglátom, eloldozlak-e!

A sötétben is érzem amint elsápadsz. Az utóbbi idõben megtanultad már, hogy a tréfáimat sokszor jobb komolyan venned. Hiszen a dolgok hajlamosak hirtelen komolyra fordulni! Ahogy most is. Nem is oly rég beszéltem róla neked, hogy egyszer egész éjszakára kikötlek, és úgy, abban a pózban kell aludnod, míg én azt teszek veled amit csak akarok. Nem mintha e nélkül nem tehetném…

- És hogy kívánsz kikötözni Uram?

Elmosolyodom. Valóban, a dolog nem olyan egyszerû, mert ez nem rácsos ágy. A négy sarokban bevertünk ugyan kampókat a falba, de ez csak úgy mûködik igazán, ha egyedül fekszel rajta, most viszont én is itt alszom.

- Olvastad O történetét? – kérdezem.

- Igen, bár már nagyon-nagyon régen.

- És tetszett?

- Az eleje, a kastély, az igen… A vége nem, az nem volt jó… De régen volt, már nem nagyon emlékszem rá.

- Na igen, mert a végén nem tudott kitalálni semmilyen értelmes befejezést. És arra emlékszel még, hogyan kötözik meg O-t az elsõ kastélybéli éjszakán?

- Nem emlékszem Uram.

- Nos, összekötik a két kezét a feje mellett, és rögzítik az egyik irányba, míg a nyakörvénél fogva elfeszítik a fejét a másik irányba, és így kell aludnia, tudva-tudván, hogy nem éri el a testét, a melleit, a punciját, semmit, és mindenki azt tehet vele amit csak akar. (Lehet nem teljesen pontosan így van a könyvben, de ez most nem érdekes). Viszketés ellen ideális.

- Nem tudom Uram, de arra emlékszem, hogy a kastély rész nagyon izgató volt.

Számomra most is az. Gyengéden lejjebb húzom a kezed, hogy te is észrevedd, mennyire. Megtanítottalak már, ilyenkor mi a dolgod. Hiszen mi a rabnõ legfõbb feladata, ha nem az, hogy Urát kielégítse? És az egyik legjobb dolog, amit szeretek benned nem az, hogy mennyire tehetséges tanítványnak bizonyultál, hanem hogy rájöttél, számodra is legalább akkora élvezetet jelent, mint nekem! Így hát a kezedbõl hamarosan a szádban találom magam, a nyelveddel finoman körzöl, csókolgatsz, gyengéden szívod, majd megpróbálsz eljutni le egészen a tövéig, az egyetlen, amiben még van tanulnivalód, de most külön élvezem az érzést, a kisugárzást, mennyire szívesen teszed ami teszel, jó látni és érezni, milyen lelkesen szolgálsz e téren is! A melledhez nyúlok, gyengéden a kezembe veszem, felszisszensz, hiába, 45 percnyi folyamatos csipeszelés nem múlik el nyomtalan, de természetesen ettõl az egész csak még jobb lesz! Lassan, ráérõsen masszírozni kezdem õket, aztán az elkövetkezõ percekben elfelejtjük O történetét, majd eltûnnek a falak, az ágy, míg a végén már csak mi ketten vagyunk, a szád, a nyelved, a farkam! Felkiáltok amikor szétáradok benned, felõled csak fojtott nyögések hallatszanak, teli szájjal nehezen is lennél képes többre, majd öklendezni kezdesz, de most ez sem számít, ami itt és most azt jelenti, hogy nem csökkenti az élvezetem, és nem fogsz kikapni érte mint egyébként, majd megtanulod kezelni a kilövellést is, rajtam nem fog múlni a sok gyakorlás…

Érzem amint bánkódsz a vége miatt, hogy elrontottad, pedig nem is rontottad el, elveszed a fejed, és egy törülközõvel gyengéden végigtörölsz a szükséges helyeken, na most rontottad el.

- Megengedtem, hogy elvedd a szád, rabnõ?

Véleményem szerint egy Domnak fejlett empatikus készséggel kell rendelkeznie, de nekem valószínû túl sok jutott, vagy téged érezlek csak a szükségesnél jobban, de az is lehet, tényleg ilyen elemi, elsöprõ erejû a szégyen és a fájdalom mely felõled árad, miközben a még mindig merev cövek újra behatol a szádba. Ezt még valahogy ki kell neveljem belõled, hogy a legkisebb hibád után is el akarjál bujdosni, mint mindig, amikor nem sikerül 100%-ban megfelelned nekem. Nem jó ez így, mozdulatlan tartasz, pedig nem történt semmi végzetes, majd ha elmúlnak a kiütések megbüntetlek érte és a dolog le lesz zárva. De addig is…

- Tudod mennyire szeretjük, ha utána is kényeztettek bennünket – és hogy felengedjél, gyengéden simogatni kezdem a hajad.

A hatás nem marad el, újra megindul a nyelved, az ajkaid, így már jó, kis idõ múlva újra érezzük, élvezzük egymást.

- És most lássuk azt a megkötözést! – mondom, miközben hanyatt fordítalak.

- De ugye… ha nem bírom tovább, és szépen megkérlek, el fogsz oldozni, Uram?

A csuklódért nyúló kezem megáll a levegõben… Mit képzel ez…???

- NEM BÍZOL MEG BENNEM RABNÕM? – és ebben a pillanatban nem vagyok kedves. A bizalom nem abban rejlik, hogy eloldozlak-e vagy sem, hanem abban, hogy tudod, csak olyat teszek meg veled, amit ki fogsz bírni! De ha mégis tévednék, ott a menekülõszó, ezért kaptad, még soha nem használtad ugyan, de vissza sem vontuk. Hogy tehetsz fel ilyen kérdést!? Mindezt persze magamban, de valami lehet a pillantásomban, mert megszeppenve jön a válasz:

- Nem így értettem Uram, csak…. félek….

Aztán miközben továbbra is rádmeredek, hirtelen szemmel láthatóan ellazulsz, elmosolyodsz, és engedelmesen kinyújtod a kezed.

- Rabnõm, ha kicsit is ismersz, jól tudod, hogy a kérdésedre nem fogok válaszolni! – és mindketten elnevetjük magunkat.

Megvizsgálom a két csuklót, szerencsére ott pont nincs kiütés, de a nyakörv helyén sajnos igen, így azt nem tehetem rád. Egész éjszakára legalábbis nem.

- Sajnos csak a kéz részét tudjuk megcsinálni. – közlöm. – A teljeset majd akkor, ha meggyógyultál, megígérem. – kacsintok rá, és tudja, tudjuk hogy így lesz.

- Vedd fel a két bõr csuklóbilincset! – és miközben a táskában kotorászol, eszembe jut még valami:

- O-t meztelenül kötötték ki! – csakhogy gyorsan a hálóingedbõl is kibujj.

Újra hanyatt fekszel az ágyon, kezed a fej fölött, az ágy háta mögötti kampónál kotorászom a kötelekért, melyeket sosem oldozunk el, elég nehéz volt egyszer is hozzáférni, végre megvannak, elõszedem, két hurok, csak rá kell csattintani a bõrbilincsek karabínereit és kész is van.

Lovaglóülésben helyezkedem el a mellkasodon, ujjaim gyengéden dörzsölik a mellbimbódat, de a szemedet nézem. Már csak egyetlen dolgot kell megbeszélnünk:

- O-t lakatokkal és láncokkal kötözték ki. Téged én most kötéllel és karabínerrel. A kezeid önmagában nem tudod kiszabadítani, de az egyik kezeddel el tudod érni a másik bilincs karabínerét és viszont. Tehát: KÖTÉLHEZ, KARABÍNERHEZ HOZZÁNYÚLNOD EGÉSZ ÉJJEL TILOS! Megértetted?

- IGEN URAM!

- És ebbõl már arra is rájöhettél, mi a válasz a kérdésedre.

- Mire Uram?

- Hát hogy eloldozlak-e ha már nem bírod tovább, illetve hogy mi fog akkor történni.

- Akkor meg fogok halni, Uram.

- Ugyan már. mosolygok. – Szóval, mi fog történni, ha már nem bírod tovább?

- Akkor végem lesz, Uram…

- Nem. Mit fogsz akkor csinálni, ha már nem bírod tovább?

- Semmit Uram, mondom, meghalok….

Na ezt így nem folytathatjuk a végtelenségig:

- Nem rabnõm. – mosolygok. Ha nem bírod tovább, akkor majd megszeged az utasításomat!

- De azt nem lehet, Uram, azt úgyanúgy nem bírnám ki!

- Túl fogod élni. Ahogy az érte járó büntetést is!… – látom a szemedben a gyötrelmet, de most már inkább lekapcsolom a villanyt.

- Jó éjszakát! – vigyorgok a sötétben…

Jeromos Mester

u.i.: látod rabnõm, mennyivel jobb dolgod van mint O-nak volt? O nem kapott jóéjtpuszit, és az Ura sem bújt oda a takaró alatt meztelen, kikötözött testéhez. És õ sem csokolhatta meg Urát a hosszú, kényelmetlen éjszaka elõtt. És lám, ki tudja, talán e sok-sok izgalom hatására még a viszketésrõl is sikerült kicsit megfeledkezned…

A Hercegnö

A Hercegnö lustán összegömbölyödött az ágyon. Szerette az ilyen nyugodt, csendes délelöttöket. A szolgák hajnali zsivaja, nyüzsgése mostanra már elcsitult, és a hálószobát meleg, puha csend töltötte be. A tavaszi nap áttörö sugarai fényes csíkokat húztak a takaróra, de a Hercegnö ezúttal cseppet sem bánta, hogy a szolgák nem húzták be rendesen a függönyöket. Jó volt ez most így. Kecses, karcsú testének végtagjait lassan kinyújtóztatva, kéjesen ásított a puha pehelypaplan alatt, majd körbefordította a fejét. A Herceg nem volt sehol. Biztos fölkelt a szolgákkal együtt, vagy a reggeli után tünt el. A Hercegnö nem emlékezett rá, hogy látta a Herceget elmenni, de most nem volt kedve ezen gondolkodni. Jobb is lesz egy kicsit most a Herceg nélkül…

A Herceg és a Hercegnö mindig pirkadatkor étkezett, ez amolyan hagyomány volt, melyhez mindketten ragaszkodtak, és ha nehezen is, de a szolgák is megtanulták mostanra, hogy a nap elsö felbukkanó sugaraival együtt hozni kell a reggelit. Aztán a szolgák mentek a dolgukra, míg ök többnyire visszabújtak az ágyba, hogy tovább élvezhessék a takaró melegét. A szolgákkal sok baj volt. Mindig megpróbáltak a maguk feje után menni, új dolgokat kitalálni és kijátszani a szabályokat. De hát ezért voltak szolgák. A Hercegnö és a Herceg sok idöt töltöttek a nevelésükkel, és bár a dolog reménytelen volt, azért sok örömmel is járt. El kellett ismerni, hogy a szolgák néha kifejezetten igyekvöek is tudtak lenni. Képesek voltak messzi, idegen tájakra elutazni, és egzotikus ételeket felkutatni csak azért, hogy a Herceg és a Hercegnö kegyét elnyerjék. Ezt mindketten nagyra értékelték. Ezen túl, mindig keresték a Herceg és a Hercegnö társaságát, még akkor is, ha épp semmi szükség nem volt rájuk, mintha nélkülük nem éreznék jól magukat. De ez is jó volt így. Ha a jutalom reményében is, de önként szolgáltak, takarították a palotát, gondoskodtak róluk, és azt sem hagyták soha, hogy a latrinát elárassza a mérges büz, mert erre ugyanolyan kényesek voltak, mint maga is Herceg és a Hercegnö, bár sokat morogtak miatta, söt, idönként becsmérlö szavakkal illették Urukat és Úrnöjüket, de ez nem volt lényeges. A Herceg és a Hercegnö maga is utálta volna, ha saját kezöleg kell a latrinát pucolnia.

Valami moccant a függöny alatt a fal melletti résben. A Hercegnönek elég éles hallása volt ahhoz, hogy meghallja, de a zaj nem volt olyan erös, hogy felkeltse tudatos figyelmét. Pár napja hallotta elöször, és a szolgák is észrevették, hogy idönként mintha motoszkálna ott valami, de eddig nem jöttek rá, vajon mi lehet. Talán szólni kéne a Hercegnek. Nem helyes, ha a palotában gyanús neszek ütik fel a fejüket, az pedig még kevésbé, ha mindenféle oda nem való lények költöznek a falak repedéseibe. De mindez még ráért, és a Hercegnö gondolatai ismét a Herceg daliás termetének képére terelödtek. Lustán behunyta a szemét, ahogy az elmúlt éjszaka eseményeit felidézte emlékezetében.

A Herceg gyönyörü volt. Ö volt Minden Hercegnö Álma! Karcsú, daliás testén nem volt egyetlen fölösleges hájdarab, izmai erösek voltak, ruganyosak és feszesek, gyönyörü zöld szemeinek pedig egyetlen Hercegnö, de még a szolgák sem tudtak ellenállni! De amit a Hercegnö igazán élvezett az a Herceg természete volt. Ezt pedig egyetlen szóval lehetett leírni: KEGYETLENSÉG!

A Hercegnönek még nem gyógyultak be teljesen a sebei a legutóbbi együttlét óta. Már nem fájtak, de még érezte a harapásnyomokat, a karmolásokat, ahol a Herceg elkapta, kínozta, gyötörte, miközben a magáévá tette. Márpedig soha nem is tette másként. Amikor együtt háltak, a Herceg számára nem volt többé Hercegnö, csak a test, a hús, amit megszerez, amit a magáévá tesz, amit Birtokol! A Hercegnö hánykolódhatott, de hiába. Könyöröghetett, de hiába! Amikor a Herceg erös testével ráugrott, ha akart sem menekülhetett! Hátulról elkapta, leteperte, körmeit belémélyesztette, a tarkójánál ragadta meg, miközben durván és ellentmondást nem türöen beléhatolt. Fogait nyakába mélyesztette, közben morgott, lihegett, néha üvöltött! Mint egy vadállat! A Hercegnö kiabálhatott, sikolthatott, ahogy a száján kifért –nem volt menekvés.

A szolgák utálták ezt. Többször elöfordult, hogy ilyenkor bejöttek a szobába, megpróbálták szétválasztani öket, átkozódtak, ledobták öket az ágyról és hasonlók, ám nem tehettek semmit. Ha a Herceg egyszer elkezdte, egy vödör vizet a nyakába zúdítva sem biztos, hogy meg lehetett volna állítani, de a szolgák ilyet úgysem tettek volna.

Aztán volt, hogy a Herceg a padlón kapta el. A Hercegnö megpróbált menekülni, de tudta, nem sok esélye van. A Herceg nem csupán nagyobb és erösebb, de gyorsabb is volt nála. Végigkergette az egész palotán, ha kellett, miközben a szolgák alig bírtak elugrani az útjukból. És a Hercegnö nem tehetett semmit, magatehetetlenül zuhant a padlóra, amikor a Herceg beérte. És mindezt a szolgák szeme elött! A Herceget az ilyesmi egyáltalán nem érdekelte, a Hercegnö akárhogy is könyörgött volna.

Jobb volt, ha a szabadban került rá sor. Akkor legalább a szolgák békén hagyták öket. A Hercegnö érezte a magas fü illatát, melyben legutóbb hemperegtek. Igaz, tépetten, cafatokban lógó börrel még rosszabb volt visszaballagni a palotába, hallgatni a szolgák jajveszékelését, elviselni tapintatlan, eröszakos gondoskodásukat, miközben legszívesebben kicsattanó örömmel fetrengeni, meg az ágyon hemperegni lett volna inkább kedve. A Hercegnek bezzeg ilyen gondja nem volt! Mikor végzett vele, csak megrázta magát, majd peckesen, büszkén elsétált, mintha ami tett, az a világon a leghelyénvalóbb és legtermészetesebb dolog lett volna. De hát ö volt a Herceg, azt tett, amit csak akart, és ezt a lelkük mélyén még a szolgák is elismerték. Övé volt a palota, a környezö vidék, a szolgák, minden. Természetesen a Hercegnö is. Valahogy tényleg helyénvaló és jó volt ez így, a Hercegnö maga sem tudta miért, de így volt.

A fal melletti résböl megint motoszkálás hallatszott. A Hercegnö szemei kinyíltak, és fejét a hang irányába fordította. Nem örült, hogy megzavarták merengésében. Ö is tudott olyan lenni, mint a Herceg. A rendszeres udvari vadászatok hatására a Hercegnö pontosan tudta, hogy milyen kéj dobol a fülében, mikor a kiszemelt zsákmányt üzöbe veszi. Emlékezett az ereiben vágtató lüktetésre, ahogy a legyözött prédát utoléri, a zsákmány riadt, feladó, végül belenyugvó, megüvegesedö tekintetének látványa pedig felért majdnem magával a Herceg látványával! Igen, a Hercegnö nem is csinált belöle titkot. Élvezettel ölt. Bár soha nem élvezetböl. A szolgák is tudták ezt, de érdekes módon, a Herceg viselkedésével ellentétben ez egyáltalán nem zavarta öket. Mikor hazatért a zsákmánnyal, ujjongva szaladtak elö, és csak arra kellett vigyázni, hogy ne vehessék el idö elött az elejtett vadat, melyben néha még pislákolt az élet egy kis szikrája. Bár igaz, máskor meg külön öröm volt odaadni nekik, és elégedetten elnyúlva fogadni a gratulációkat és a további biztatást. Igen, a szolgák nélkül határozottan unalmasabb lett volna az élet.

A motoszkálás a fal mellett tovább erösödött. A Hercegnö figyelni kezdett. Látta, amint a résben egyszer csak megjelenik egy kis hegyes, óvatosan szimatoló orrocska. Végre eljött a bizonyosság pillanata! A Hercegnö immár teljesen felébredt. Elfeledte a Herceget, az emlékeket, tudatát hirtelen egyetlen dolog töltötte el…

A rémülettel megtelö orrocskát kegyetlen, sárga szemek szegezték a falhoz, amint a négy puha tappancs a levegöbe szökellt.

Jeromos Mester

http://www.bdsmklub.atw.hu/

——kicsiny karc———

Hol a verbéna haldokol ma
a kristályváza megrepedt.
Egy legyezö épp csak súrolta,
még zaj se hallatszott, s beteg.

De a kicsiny karc egyre jobban
harapta az üvegfalat,
és láthatatlan és titokban
és biztosan tovább haladt.

Vize lassanként csepegett ki
a senyvedö virág körött.
Mi történt itt, nem sejti senki.
Ne nyúljatok hozzá: törött.

Szívünkhöz is így ér a drága
és megkarcolja hirtelen.
A szív tovább hasad, virága
elhull az édes szerelem.

Az emberek vélik, ép még,
de benn szívünk sír és sajog,
mert érzi mély-mély repedését.
Törött: hozzá ne nyúljatok.
(egy adatlapról)

Egy férfi adatlapjáról

Nagyon igényes és elég válogatós vagyok.
Egyáltalán nem akarok belefutni olyan kalandokba, amiket késöbb megbánnék.
Akik egy WC-ajtó képet el bírnak viselni a lapjukon, azok legyenek szívesek és forduljanak máshoz.
Ahhoz sem igen sikerül hozzászoknom, hogy itt elöbb néznek egymás alsó nyílásaiba, mint egymás szemébe.
Ha nem is ragaszkodom mereven a klasszikus sorrendhez, de azért mégiscsak jobban bejön.

Ballada-töredék arról, akit keresek:

Kinek ereiben szexistennö és egy kurva vére folyik
Ki hol ragadozó, hol meg zsákmányul esik
Ki rabul ejt és rabul ejthetem, mégis
Szabad maradok töle s tölem szabad ö is

Ki szememmel nézi, hogy szemével nézek
Ki a börömmel érzi, hogy a börével érzek
Ki az, aki én lennék felcserélt szerepben –
Tudván, hogy ö az én második testem…

steppenwolf

*****

Shiva – az Isten – az Élet mindenkiben ott van, tehát minden lingam egyúttal Siva lingam. Amit egy nö egy férfival tesz, az a szolgálat egyböl Istennek is szól, aki benne van és megeleveníti azt a testet. Ugyanez van akkor is, ha egy férfi szolgálja egy nö kielégülését, végsö soron az is “istentisztelet”, szolgálat. Ebben amíg valaki jó érzéssel el bír menni, addig elmehet.

steppenwolf

*****

Az alábbi gyorsteszt segíthet eldönteni, hogy Önnek érdemes-e kapcsolatba lépnie velem.
Nagyon pontos eredmények, nagyon rövid idön belül!

Gondolj valamelyik válaszra!

1. Szép vagy?

igen – 1 pont
nem – 0 pont

2. Okos vagy?

igen – 1 pont
nem – 0 pont

ÉRTÉKELÉS:

2 pont: Szép vagy és okos.
1 pont: Vagy szép vagy, vagy okos.
0 pont: Egy randa kretén vagy!

Amennyiben Ön 1-nél magasabb pontszámot ért el a teszten, ebben az esetben minden bizonnyal érdemes kapcsolatba lépnie velem.
Elöre is köszönöm!

steppenwolf

Lapozz -> 42.