BDSMLIFE Varnyu Ebook

“A Márki csodálkozva nézte a nagyáruház vasárnapi bevásárló közönségét. Nem zavarta a tömeg, hisz neki nem kellett tolongani a sorok között. Türelmesen várt, míg barátai bevásároltak. Sok szép nő ment el mellette, jó volt nézni mozgásukat, a rövid és furfangosan szabott ruhák alól elővillanó barna testrészeket.

Jóleső, kicsit kába állapotából a mobil csengése ébresztette. A kijelzőn egy ismeretlen szám, de a hang az nagyon ismerős volt. A kedves, kicsit éneklő hang azonnal előidézte egy régi kedves alakját is. Négy éve nem látta. A Leány vidám hangon csacsogott arról, hogy mennyire örül, hogy még él ez a szám, milyen jó, hogy visszajött, milyen sokat gondolt rá, milyen jó volna találkozni. A Márki hirtelen, maga sem tudja miért, igent mondott. Abban a pillanatban meg is bánta és egy ” Majd hívlak és egyeztetünk” frázissal el is odázta. A beszélgetés után visszaemlékezett a Leányra. Akkor harminc éves tanárnő, aki vidékről a városba kerülve kétségbeesetten próbált megkapaszkodni, küzdve a barátok hiányával, a műveltsége és szegénysége között tátongó szakadékkal. Könnyű préda volt. Nem jutottak messze, a Márki éppen csak elkezdte az átalakítást. Megpróbálta megváltoztatni a faluról hozott értékrendet, morált, de néhány együtt töltött és többnyire csak átbeszélt éjszaka után eleresztette.

Hirtelen megérezte, hogy kár volt lerázni. Most úgysincs semmi komoly kapcsolata. A Leány szép, értelmes, kihívás meghódítani. Különben is a dolgokat be kell fejezni. Gyorsan visszahívta és felajánlott egy aznapi randit. Azonnal megkapta az igenlő választ.

A nagy meleg ellenére, szokásához híven talpig feketébe öltözött. Elment a Leányért. Meglepődve tapasztalta, hogy tőle nem messze, előkelő környéken találta meg a címet. Az új épület előtt a kocsiból felhívta. A Leány azt mondta, mindjárt érkezik, és utána mehetnek tovább. Meglepődve ismerte föl a megálló vadonatúj, elegáns olasz autóból kiszálló hölgyben a Leány. Szép volt és milyen más! Elegáns mozdulatok, drága, divatos, kihívó és mégis ízléses ruha. Kiszállt és üdvözlésként akkor csókot kapott, mint még soha. A Leány vidám, sugárzó arca óvatosságra intette. Udvariasan ajtót nyitott és elindultak. A hely forgalmas volt, sok fiatal, árnyas fák és lassan leszállt az est. A Leány mesélt arról, hogy mennyire megváltozott az élete, mennyire sikeres az új munkájában, milyes sokat jár külföldre, konferenciákra. A Márki érdeklődéssel az arcán, de unottan hallgatta. Időnként érdeklődött, csodálkozott. Már sötét este volt, már régen a filmekről beszélgettek, mikor a Leány mélyen a Marki szemébe nézve bevallotta, hogy mindent neki köszönhet. Szóról szóra idézte a szavait, hálálkodott, hogy elvitte egy elegáns fogadásra, mert itt jött rá, hogy ezek az emberek sem különbek nála. A Márki hirtelen megértette, nem véletlen ez a találkozás. Nem csak egy volt barátnő magamutogatása. A Leány elmesélte, hogy megtanulta a Márkitól, hogy a szex az csak játék, és már játszik ő is, hogy a legtöbb férfi milyen buta, menyire könnyű őket elbolondítani. A Márki figyelt. Igen, már jött is a magas labda. A Leány bevallotta, hogy most már mennyire bánja, hogy akkor nem ment bele azokba a játékokba. “Sohasem késő” csapta le a Márki. Egy erős, forró kézszorítás, meleg, párás tekintet volt a válasz. Hát ez bejött, ideje betakarítani a termést könyvelte el a Márki. Még jó, hogy az utazókészletem a csomagtartóban van.

Megérkeztek. A Leány ízlésesen berendezett lakásában férfinak semmi nyoma. A Márki leült egy kényelmes fotelba. A Leány leült vele szembe. A Márki elkezdte magyarázni a szabályokat. A Leány figyelmesen hallgatta, szemében érdeklődés és izgatottság. A márki megmutatta az utazó készlet tartalmát. Puha bőrbilincsek, karabinok, láncok, csipeszek., nyakörvek, láncból készült póráz.

A Leány engedély kért, hogy zuhanyozzon. A Márki előkészített egy nyakörvet, lábbilincseket, kézbilincseket, pórázt. Benyitott a fürdőszobába, megvárta, míg a Leány befejezi a törölközést. A Leány engedelmesen hagyta, hogy feltegye rá a lábbilincseket, karabinnal összekapcsolja. A kezeit hasonló módon rögzítette a háta mögött. A Leány engedelmesen nyújtotta a nyakát és hagyta, hogy feltegye a nyakörvet. A Márki rabszolgának nevezte, letérdeltette és nyakánál fogva a radiátor csövéhez láncolta. Lassan levetkőzött és hosszasan zuhanyzott. Mikor befejezte, a Leány bilincseit szétkapcsolta és pórázon bevezette a szobába. Leült a fotelbe, mustrálgatta az előtte álló meztelen teremtést. Szép alakja volt, kerek csípő, lapos has, izmos lábak. Egy kicsit széles volt a válla, kis termetéhez képest nagy, de rugalmas mellei. Parancsára a Leány különböző pózokat vett fel, a Márki betekintett minden zugba. Elővett egy mell-láncot és a bimbókra csíptette. Enyhe szisszenés volt a válasz. A kezek hátra, lábak szét. A Márki a póráz láncát átvezette a combok között, ügyelve, hogy a lánc a punci hasadékéba kerüljön. Meghúzta a láncot, amitől a lány sikítva előrehajolt. A lány cipőjét a mell-láncra akasztotta. Most sajnálta, hogy a lovaglópálcája otthon maradt. Egy vonalzó is megtette. Komótosan ütötte a comb belső részét, a popsit, hol élével, hol lapjával. A Leány nyöszörgött, de nem szólt.

Hirtelen a vonalzó élével a végbélnyílásra csapott. Sikítás volt a válasz. Ez büntetést érdemelt. A konyhában kiválasztott egy vastag, kerek műanyag nyelű kanalat és a nyelével a fenekébe dugta. Letérdeltette, arca a szőnyegen. A Márki a kiálló kanálra csapott. Többször. Egy hang sem hallatszott. A Márki jutalmazott. Ujjait a hüvelybe dugta és lágyan puhán masszírozta a belső falat. Mikor megtalálta az érzékeny pontot finom körző mozdulatokkal addig ingerelte, míg a Leányból hosszú sóhaj nem tört elő és szédülten eldőlt a szőnyegen.

A Márki várt egy kicsit, majd talpra állította. A lány nyakán megfordította a nyakörvet, a láncot elhúzta a fenékvágaton és a punci hasadékon keresztül. Megfeszítette a láncot. A Leány teste hátrafeszült, a mellei előremeredtek. Durván belemarkolt, körkörös mozdulatokkal tekerte. Aztán a vonalzóval többször az ágaskodó mellbimbókra csapott. A Leány szeme csillogott az izgalomtól. Nem bírta tovább, megrándult és elfordult.

A bal lábbilincset karabinnal a bal kézbilincshez rögzítette. Ugyanezt tette a jobbal is. A Leány tehetetlenül feküdt előtte, puncija nedvesen vöröslött. Két-két csipeszt tett a szeméremajkakra. Leült mellé és lassan simogatta a csiklót. Egy idő után a Leány teste megfeszült, légzése gyorsult. Egyre keményebben, gyorsabban folytatta. A Leány kérlelni kezdte, hogy hagyja abba. De a kilépőszót nem mondta. Aztán elernyedt és kábán tűrte. A Márki hátradőlt és lábujjaival a szemérem ajkakkal játszott. A Leány azt hitte, vége, pedig csak most jött a neheze.

A Márki felállította, a karbilincseket hátul a nyakörvhöz rögzítette. Hirtelen, kegyetlen mozdulatokkal csipeszeket rakott a melleire, mellbimbójára, a kinyújtott nyelvére, az orrára, a combok belső oldalára. Durván előrehajtotta a felső testét és határozott, gyors mozdulattal a végbélbe nyomta a kanalat. Hörgés volt a válasz, a Márki azonban pillanatnyi tétovázás nélkül letérdeltette és a hajánál fogva, hátrarántotta a fejét. Először látott kínt a Leány szemébe. Megkegyelmezett.

A Leányról leszedte a csipeszeket, a bilincseket. Hátulról átölelte fél kézzel, megemelte a könnyű, filigrán teste. Élvezte, ahogy teljes hosszában hozzáfeszül. A jobb kezével megkereste a klitoriszt és addig játszott vele, amíg az őrület határán túl el nem ernyedt.

A könnyű testet a földre engedte. A Leány tehetetlenül feküdt a hátán. Fölé térdelt, arcocskáját combjai közzé szorított. A hideg, nedves ajkak megadóan nyíltak szét. Hosszasan, mélyen, durva lökésekkel addig mozgott a Leány szájában, míg a nedvek lökésszerűen elárasztották a Leány arcát. Kábultan dőlt mellé, a Leány hozzábujt. Aludtak.

Öltözködés közben a Leány meztelenül nézte. Semmi szemérem nem volt benne, szemében kíváncsiság és öröm. Meztelenül, csókkal búcsúzott az ajtóban. A Márki beült az autóba és hátradobta a felszerelést. Valami nem tetszett neki. Megérzése szerint valami nem volt rendjén. Hirtelen megvilágosodott. Elővette a mobilt és üzent a Leánynak “Kis bestia, átvertél?”. A válasz az volt amit várt ” “.

Új Domina született.”

(dsade)

“Az őrület váratlanul tört rá, akkor, amikor a legerősebbnek hitte magát. Biztos volt abban, hogy már túl van mindenen, életen, halálon. Erősnek hitte akaratát és uralmát elméje felett. Aztán ott áll előtte mosolyogva, kék szemeit rávillantva az, aki nem is létezhet. Az, aki az övé, mert őt látta álmaiban, róla álmodott, őt birtokolta. Lecsapott rá, mint ahogy ez egy Harcoshoz illik. Aztán hirtelen megállt.

Megállt, mert érezni akart. Elementáris erővel tört rá az érzelmek, az emberek érzelmei iránti igény. Szerelmes akart lenni, élvezni akarta az őrületet, őrült akart lenni. Megteremtette hát a Civilt. A Civil szerelmes lett.

A Civil nem volt harcos, egyszerű halandó volt. Gyenge, szenvedélyektől, érzelmektől vezérelt lény, ember, és mint olyan, esendő. Rohant a vesztébe és vesztett is. A Harcos hiába próbálta megállítani, észre téríteni, már nem volt hatalma felette. Elveszett a nő, elveszett a Civil is. És majdnem odaveszett a Harcos is. Egy éjszaka megölte a Civilt és beleugrott a hátrahagyott sötéten kavargó őrületbe. Meg akart halni Ő is. De nem tehette. Nálánál sokkal erősebb erők rúgták vissza az élet poklába. A Harcos, mikor magához tért, már nem volt egyedül. Ott volt vele Szinbád is, ez a vidám világcsavargó, életművész, aki szeretett élni és tudott is. Szinbád is harcos volt, de már nem vette komolyan a földi dolgokat, tudott érezni, voltak érzelmei és szerette a nőket. A Nők is szerették Szinbádot. A Harcos pedig figyelt és várt. Ott volt Szinbád mögött és segítette kalandos élete során. Jó volt így nekik együtt, de szívük mélyén sóvárogtak a Civil után.”

(dsade)

“A szőnyegre borulva zokogott, egész teste belefeszült a kibírhatatlan fájdalomba, nyöszörögve, összekuporodva fetrengett a kíntól, üvöltött a fájdalomtól. Szeretett. Mélyen, őszintén, hűségesen. És várt. Olyan nagyon sokat várt. Bizalommal, hittel, szerelemmel, reménykedve. Várt. Heteket, hónapokat, akkor is, amikor úgy látszott mindennek vége, akkor is, amikor Ő, olyan hidegen eltaszította magától, akkor is, amikor mindenki őrültnek tartotta és még akkor is, amikor már önmagát is őrültnek hitte. De nem kellett a szerelme. Nem ő kellett, nem úgy. Nem a nő, nem az ember. Csak a fájdalma kellett, a kínjai, a sikolyai.

Könyörgött, könyörgött az Istenhez, a Sorshoz, a Halálhoz, hogy szabadítsa meg a kínjaitól. Pusztítsa el a rabnőt. Szabadítsa meg a szeretettől, az érzelmektől, a rabnő odaadásától. Kegyelemért könyörgött, a pusztulás megnyugtató kegyelméért. A rabnő pusztulásáért. Befelé nézett, elképzelte, ahogyan összedarabolt, tépett, sebzett lelke elhagyja testét, de törött szárnyai már nem tudták felemelni. Nézte lelkében a kietlen, kiégett sivatagot, a tehetetlen, erőtlen rabnő ott hevert előtte, haldoklott. Tudta, hogy meg fog halni, és tudta, hogy el kell engednie, csak így vethet véget a szenvedéseknek és csak így menekülhet meg ő maga a teljes pusztulástól. Szeretettel magához ölelte, hiszen a része volt, az élete egy darabja. Aztán lecsukta a szemeit és elengedte útjára.

Különös éjszaka volt. Soha azelőtt nem élt még át ilyet.

Azt mondják, amikor valaki meghal, ugyanakkor születik is valaki.

A drága halott emlékét megőrzi egész életében … az élőknek pedig járniuk kell megszabott útjukat. Szeretni újra, ölelni újra, szenvedni újra, sírni, nevetni … egy új, egy másik életben?ahol jön valaki más, egymásra néznek, és azt mondják: “Szeretlek.” ”

(Santal(MdS))

“Ha felteszel egy csipeszt, megdöntesz egy gyertyát vagy lecsapsz egy pálcával, ÉREZNED kell, hogy mit okoz, mihez ad hozzá egy kicsit és meddig fokozható. Nem elég TUDNI, hogy mi zajlik a másikban, hanem BENNED KELL VIBRÁLJON minden érzés, érzelem, szenvedély, amit felkorbácsolsz benne.

Ha átadod magad valakinek, akkor ÉREZNED kell, hogy a te fájdalmad, gyönyöröd az övé is. Nem elég TUDNI, hogy meg fog állni, amikor kell, hanem BENNED KELL VIBRÁLJON az ő akarata, önuralma, vágya és az irántad érzett szeretete, az egész folyamat során.

Ha ez működik, akkor mit számít bármilyen skála?”

(Pentacon)

“A Dom előcsalogatása a partneredből nem egyszerű feladat de javulhatnak az esélyeid ha végig gondolod, mi okozhat “ellenállást” a partnered részéről

– lehet hogy a hétköznapjaitokban te vagy a domináns fél, ezért nehéz számára átállni az “irányító” oldalára

– lehet hogy a bdsm-mel kapcsolatos ismeretek hiánya illetve előitéletei tartják vissza

– ha már próbálkoztatok bdsm “játékkal”, elképzelhető hogy az új tapasztalat elbizonytalanította. ugyanis a kezdő Dom elképzelései különbözhetnek attól amit a valóságban tapasztal.

Mi az amit NE tegyél ebben az esetben:

– semmi esetre se keress megoldást egy külső kapcsolatban! főleg nem egy online megismert Dom-mal. csak a már meglévő vanilla kapcsolatodat tennéd tönkre.

– ne próbáld meg irányítani a partnered a dominancia felé!

Mit tehetsz az ügy érdekében:

– nyíltan beszéld meg vele mi az amire vágysz!

– próbáljatok meg együtt(!) minél több ismeretet megszerezni a bdsm-el kapcsolatban! ha szerencsés vagy felkelti az érdeklődését és leküzdi a bdsm-el kapcsolatos kétségeit/averzióit és ami legfontosabb felpiszkálja a lelkében rejtőző Dom-ot. ha megbeszélitek ezeket, kiderülhet számodra hogy a bdsm melyik vállfaja érdekli, melyik irányba érdemes tovább haladnotok. (legrosszabb esetben az is előforduljat hogy kiderül sub hajlamai vannak de erre ne is gondoljunk)

– próbálj meg vanilla szex közben is szubmisszív módon viselkedni! ezek apró dolgok, de működhetnek ha be tudod indítani velük a fantáziáját

– légy türelmes! valami oknál fogva egy Dom kifejlődése sokkal több időt igényel mint ami egy sub számára szükséges …”

(yozza)

“Kívánom…a testem mindig elárul… olyan magabiztos, bár csak egyszer látnám elbizonytalanodni… mondjuk azon, hogy nem vagyok nedves… mit csinál… feszülök… minek húzta így szét a lábam… nem szokta… mit akar… nem is néz rám, nem is velem foglalkozik… gyere ide… simogass… szeress… nagyon kívánom… úristen, mikor kapom meg… mit fog csinálni… megkorbácsol… valami le van takarva a kis asztalkán… ezt még nem csinálta…mi az… feszül a csípőm, nagyon szétfeszített… miért csinálja ezt… zsibbad a karom… végre… gyere,gyere,gyere… igen…hozzám ér…megemeli a csípőm, kitámasztja… szíjakat csatol a combjaim tövére… áuuuu…. ez fáj.. ne annyira… miért is tömte be a szám… ez is szokatlan tőle… mire készül… az arca is olyan furcsa… feszült még a tekintete is… mit akarsz… zavar ez az egész…letérdel az ágy mellé…maga felé fordítja az arcom…kiveszi a szájpecket… elzsibbadt a szám… a francba, nyálas vagyok… kínos… megcsókol… igen… nagyon jól csinálja… istenem, hogy tud csókolni… simogat…karmol… erős keze van… ez fááájjjj…igen édes…még… neeee…most ne hagyd abba… szemembe néz… hogy ne szólaljak meg…. megbüntet, ha megszólalok… ez komoly… az egész testem el van zsibbadva… az ágyékom tüzel…istenem… kikészít… hova megy… kinyitja a szobaajtót… van itt valaki… van itt még valaki… istenem…nem szabad felsikítanom… nem szólalhatok meg… ki az… mit csinál… nem….nem akarom, hogy hozzám nyúljon valaki… ne… csak ezt ne… kérlek uram… neeee… elárult… becsapott… ki jön be… félek…most előszőr… néz engem… igen… a szeme, abba bele lehet kapaszkodni… félek… leizzadtam… érzem, hogy csorog rólam a víz… olyan szerencsétlen vagyok…szégyen… nem ismerős… maszk van rajta… izmos… mit fog velem csinálni… mit fognak velem csinálni… közelebb jön…néz… jó tekintete van…milyen hülyeség ez…de tényleg… egyszerűen jó, ahogy néz… eladott az uram… nem hiszem…nem… közelebb jön… végighúzza az ujját a talpamon… csiklandós… fura mozdulat volt… … nem is félek… meg fognak erőszakolni… bántani fog… mennyire… vajon mennyire…”

(Pentacon)

“FÉLEK. Egyre jobban FÉLEK. Ki ez? Nem engedhet ide egy idegent, nem, ezt nem teszi meg. Nem ad oda senkinek csak úgy. Vagy igen? Miért? Mit akarnak tenni velem? Menjen innen! Ne nyúljon hozzám! Nem merek megmukkanni. Pedig szólnom kellene, de mit mondjak? Úgysem tudok tenni semmit! Ha nem szólok megbánom. Ha szólok is megbánhatom, meg fognak büntetni. A talpam! Mit csinál a talpammal? Miért olyan furcsa? Meg sem ütötte … mégis. Jaj, nagyon FÉLEK! Olyan más, mint szokott lenni. Csend van, nem szólnak. Borsózik a hátam. És ha itt hagy az idegennel? Nem! El akarok menni! Mi van ott az asztalon? Mért van letakarva? Nyugi. Nyugi. Csak azért hogy megijedjek, hogy jobban FÉLJEK. Nem lesz semmi baj, semmi baj nem lesz. Miért mondogatom én ezt? Ezelőtt eszembe sem jutott ilyesmi.

Bántani AKAR… Mennyire… Vajon mennyire…”

(Santal(MdS))

“A pupillája tágul és szűkül. Izzad. Kiváló. Fél. Helyes. Álarc a viasz nagymestere, pokoli lesz száraz bőrrel elviselnie őt. Kiváncsi vagyok, hogy tűri, hogy egy idegen borotválja le… Álarc rám néz. Bólintok. Szótlanul a kisasztalhoz lép felveszi a borotvát, kinyitja és gondosan megvizsgálja. Nagyon jól csinálja, a francba, még engem is kiráz a hideg. Mit élhet át ő… Nem mer szólni, rám néz, majd Álarcot figyeli. Elsápad. Igen, ez már rettegés… óvatosan, maszkos barátom, most pengeélen táncolunk… nem szabad teljesen kiakasztani. Jól van, leengedi a brotvát, a kendőre illatos olajat önt. Minden idegszálam pattanásig feszül. Letérdel remegő áldozatunk combjai közé, körbesimogatja a kendővel. A borotva kínos lassúsággal közeledik az ágyékához. Csak most meg ne mozduljon. Jól van, édes, jól csinálod… A hideg fém a bőréhez ér, megrezdül, de görcsös önuralommal győzi le a már-már feltörő pánikot. Szemét becsukja, összeszorítja szempilláit, ajkai keskeny vonallá szűkülnek, de csöndben marad. Álarc nagyon ügyes, lassan dolgozik, de alaposan. Áldozatunk nagyon ideges. A kötelek és szíjak kényelmetlenül feszítik, fél, így nyirkos a bőre, nem fog kelleni a vízalapú gél sem… Álarc hatalmas gyertyákat vesz elő. Tíz különböző vastagságú és anyagú oszlop áll már az asztalon, kettőben több kanóc van, meggyújtja őket. Vár, amíg kis viasztavacskák olvadnak a láng köré. Én feszengő partneremet nézem. Megnyugodott kissé, azt hiszi, bírni fogja a gyertyázást, hiszen nem előszőr csináljuk… de nem ismeri Álarcot… szegény…”

(Pentacon)

“Végigjátszom barátom játékát. Úgy tudom, a nőnek ez az első ilyen akciója… Végül is ezért vállaltam el… Nem is rossz bőr… mit rejtegettél te eddig itt, kedves barátom… nem tinédzser már… finom hajlatok… fényes, feszes bőr. Félj csak, kicsim, jól van… Alaposan elő van készítve, det túl kényelmetlenre kötözte meg, szinte nem is tud mozogni… ezt nem szeretem, képtelen vergődni, hiányzik az “elkerülés” illúziója… nnna nem baj, menet közben lazítunk ezen… majd, ha már túl van a sokkon… Én fogom megborotválni… nna jó, megijesztem a kicsikét… Pihés a bőre… nyirkos a félelemtől, nem kell bekenni… mivel is kezdjek… ez egy kicsit keményebb lesz számára…az én viaszaim lassabban hűlnek, jó keverékek… igen… egy gyors terv… kezdjük fentről…karok belső fele, has, oldal… majd a mellek… ezzel eljátszogatunk majd… tényleg, hol is vannak a csipeszek… széles, izmos csípője van, erős comb… rendesen szét van tárva… akkor következik a comb belső fele, lábfej, lábujjak és végül az ágyéka… igen… az egész teste izzani fog… remélem a barátom ezt jól meggondolta… sok lesz ennek a nőnek…vagy mégsem…majd kiderül…lássunk hozzá…”

(Pentacon)

“Félek! Uram, nagyon félek! Nwem adhatsz oda neki! Senkinek! Tudod, hogy a tiéd vagyok, képtelen lennék. Tudom, nem lehet akaratom, és meg kell tennem a kedvedért, a a parancsodra… De hogy viseljem el? Hogy lehetek ezután a Tiéd?

Ki ez? Olyan ismerős a tekintete. Ismerem … De ki…?

Hisztériázni fogok, tépni fogom a köteleimet, akkor is ha még erősebben rám szorulnak… K akarok szabadulni! Menjen el ez az ember akárki is! Mit fog tenni? Hogy engedheted meg neki, hogy megérintsen engem? Jaj, Uram! El akarok menni! Kérlek… engedj el…engedjetek el…borotva.

Borotva…borotva…mit akar vele? Tágra nyílnak a pupilláim, eszembe jutnak azok a mittudomén milyen törzsből való afrikai nők akiknek kimetszik a klitoriszát és összevarrják a nagyajkait, hogy ne csalja meg a férjét. Ezt nem teheted, TUDOM, hogy nem teszed meg. Vagy mégis?

Olyan távoli vagy most és olyan idegen. Csak nézel és hagyod ez az Álarcos itt bármit megtegyen velem.

Hozzám ér… Ne!!!!! Halálra rémülten, dermedten, lélegzetem visszafojtva, mozdulatlanul várom az éles penge hasítását. Érzem, ahogy a hideg acél végigszánt a bőrömön, és hallom a kiserkenő vér hangját…de nem. A penge lassan halad a bőrömön, leborotvál! Hogy teheti ezt? Nem az Uram, rá akarok üvölteni! Aztán Rád nézek, a sazemeim könnyesek…hogy engedhetted ezt meg? De csak hideg, kérlelhetetlen szemeidet látom…ez túl intim…és egy idegennek adtad…odaadtál…tekintetemmel könyörgök, hogy szabadíts ki! De Te az asztalon lévő gyertyákra tekintesz. Már nem is érdekelnek…hadd fájjon…csorognak a könnyek, lassan elhomályosul tőlük a szemem…forró viasz cseppen…odaadtál…egyik csepp a másik után…odaadtál…égő viaszpatak…odaadtál…égő viaszfolyó…odaadtál…tüzes, kék és fekete viasztenger…odaadtál…”

(Santal(MdS))

“Nézem, ahogy a barátom előkészíti a nőt. Mint mindig, alaposan, jól csinálja. Még egy kicsit izgatott vagyok, de lassan már elönt a szeánszok előtti nyugalom. Lassan kilépek magamból, arcomban megszűnik a feszültség, lélegzetem lelassul, pupilláim kitágulnak. Már csak nyugalom van, a nő és a kín, ami rá vár.

Belépek. A nő arca riadt, tekintetében értetlenség és félelem. Szép nő, már nem fiatal, de arca szép, alakja , kislányosan izmos. Combjai szétfeszítve, teljesen kiszolgáltatva nekem. A barátom hátralép és onnan néz. Tudom, ilyenkor mindig csodál nyugalmamért és a mozdulataim alaposságáért. Meg a kegyetlenségemért, amivel rettentő kínokat fogok okozni ennek a nőnek, aki bízott benne.

Előveszem a borotvát, régi, tompán fénylő acél kés. Nagyapámtól örököltem. Benedvesítem az áldozatom szeméremdombját és a hajlatokat. Letérdelek és lassú mozdulatokkal borotválom az alig egy-két napos borostát. Szép, klasszikus punci. Kész vagyok, felállok és a nőre nézek. Fél, rettentően fél. Ez a félelem megnyugtat. Előveszem a saját készítésű gyertyáimat. Különböző hőfokon olvadó viaszból öntöm őket, némelyiket több kanóccal. Míg meggyújtom őket, eltervezem az első menetet. Először érzékennyé teszem a felületeket. A mellbimbókat vakummal kiszívom, majd vékony, sokágú korbáccsal finoman addig verem, míg vörös nem lesz. Aztán következik a has. A puncit vakummal kiszívom és a saját készítésű puncikorbáccsal elverem. Végül a combok és a karok következnek. Remélem, leizzad, nem szeretek kenegetni. Mindenesetre, a viasz előtt teszek fel egy-két csipeszt.

Megfordulok és a nőre nézek. Teljesen izzadt. Érzem az izzadság és a punci illatát. Jó van, kicsike. Kezdődjék hát az utazás a kínok völgyébe. Ígérem, emlékezetes lesz …”

(dsade)

“A fekete álarc, és a bő köpeny egyelőre nem sejteti, hogy nő vagyok. Azt hiszem, a fájdalom és a kéj elenyésző lesz ehhez a tényhez képest a nő számára, aki kifeszítve fekszik előttem. Asszonyos, érett, mégis lányos vonásai izgalomba hoznak, szívesen kényeztetném ájulásig, de tudom, ha egy picit is eltérek a forgatókönyvtől, amit az ura szabott meg nekem, akkor nem kapom meg a szeánszért kapott pénzt …

Nem tudom, mennyire lesz megalázó a nő számára, hogy egy nő veri meg, talán még rosszabb lesz, ha a kezeimtől jut fel a csúcsra …

Nem tudom, miért bünteti ennyire a gazdája, mindenesetre bennem emberére talált. Pontosan tudom, hol vannak az érzékeny területei, hol fáj a legjobban … nekikezdek …”

(makvirag2)

“Ja, és egy lerágott csont: egy domináns férfi lehet hűséges? Egyáltalán: van valami köze egy BDSM kapcsolatnak a hűséghez? Ha nem várhatok el hűséget egy olyan férfitól, akinek mindenemet odaadom, akkor sz*rok bele az egész BDSM-be. Meg a pasikba is.”

(makvirag2)

“Van olyan rabnő, akit akkor lehet igazán rémületben tartani, ha látja mi történik. Egyébként a szeánsz tervezésekor beiktatható, ideiglenesen, az érzékszervek kiiktatása. Ha jól neveled a rabnődet és különleges fájdalmakat okozol neki ez idő alatt, akkor már a maszk látványától sikitozni és könyörögni kezd. Esetleg szabadulna és alkudozik. Ha jól csinálod, akkor önként belemegy olyan kemény dolgokba, amit amúgy nem is akartál volna megcsinálni vele. A félelem az ismeretlentől nagyon nagy

De néha elég, ha a lekötözött rabnőnek halkan a fülébe súgod, hogy mi fog történni vele … Már akkor kezd fájni neki

Én ezt a félelem fájdalmának nevezem …”

(dsade)

“A skála vége abból a szempontból hogy nem látja, nem hallja mi fog történni. szólni, tiltakozni, könyörögni, de még sikítani sem tud. Ha ezzel együtt a bondage teljesen mozgásképtelenné teszi (mi értelme lenne egyébként?) akkor a fizikai(!) kiszolgáltatottság maximumát értük el. Persze a fájdalom az már egy külön skála, külön fokozatokkal

Persze ettől még egy gyakorlott Dom erősebb lelki terhelést (félelem, megaláztatás, alárendeltség) tud alkalmazni, ha a sub hallja és/vagy látja mi (fog) történni vele… ebből a szempontból igazad lehet.”

(yozza)

“Szerintem mind a két módszer jó, a rabnő és a szituació szerint kell megválogatni. Ha jól csinálod, akkor mindig a maximumot tudod kihozni. A rabnők nem mindig terhelhetők ugyanúgy, sem fizikailag, sem pszichikailag Néha egy kis botütéstől majd elájul, néha a csuklóm elfárad és semmi különös. Néha már a tűk emlitésére is izzadni kezd, néha sejtelmesen mosolyog. A Dom meg csak pislog ”

(dsade)

“Hát igen… egyszer egy beavatás során úgy éreztem, hogy nagyjából elmentem a sub tűréshatásáráig, de legalábbis megközelítettem azt. Persze nem kockáztattam… Az utólag történő beszélgetésen viszont, a kérdésemre felelve, a lány mosolyogva közölte velem hogy kb. 30%-ig mentem el… Persze gondolhatod milyen volt a következő szeánsz

Ez is azt a nagy igazságot támasztja alá hogy szóban nem lehet igazán megfogalmazni mi is a tűréshatár, pláne ha gyakorlatban még nem tapasztalt dologról van szó… És hát összeszokottság, bizalom stb. ….”

(yozza)

“Velem pont forditva történt mostanság. Egy tapasztalt rabnővel egy általam kis büntinek nevezett szeánsz alatt harmadolnom kellett a szokásos dolgokat. Aztán kiderült, hogy máig ez a legfélelmetesebb élménye

Most képzeld, mit történik, ha nem érzek rá, hogy ez is sok neki? ”

(dsade)

“A kezdőknek megvan a varázsa: elvinni oda, ahol még nem járt. Vágyik valamire, amiről még nem tudja, hogy mi. Nem szeretem a betörést szót, mert – ahogy írtam – nálam csak pár lépéssel előtte járok, és nyitogatom a kapukat. Neki a szoba lesz új, nálam a belépő. Nem viszem be: bejön ő magától, én csak engedem az én világomban játszani. Kétségtelen, hogy idő igényes, és energia, gond, fáradság van benne. de egyszer én is voltam nagyon kezdő, ráadásul nem éppen könnyű gyomrú kezdéssel csöppentem bele, és most sem tartom magam e művészet mesterének. Tanulok, és kezdőktől is! Vallom, hogy a lányban már eleve benne van az, amit én kihozok. Szobrászkodom. Lehet, hogy több szobor is van benne, és valaki egy másikat kezdett el kifaragni, ami viszont engem helyenként zavar. Hogy mennyivel járok előtte: változó. Mindegyik vágyott rám, de ez kevés, én azt akarom, hogy a büntetést fogadja el, kívánja, akarja, mint egy feloldozást. Én tudom, hogy hova akarok eljutni, ő csak sóvárogja azt, amit nem ismer. Ez engem izgat! De ne vesszünk össze: életem legtartósabb viszonya egy tapasztalttal volt, de ehhez tudni kell, hogy én a szónak semmilyen értelmében nem vagyok hűséges. Ne kövezzetek meg!”

(drjuano)

“Érdekes, hogy minden Dom valmilyen küzdősportot művel. Én a klasszikus birkózással kezdtem 12 éves koromban. Engem sem a sport érdekel, hanem a harc és annak művészete. Persze egy feszitést, idegelszoritást alkalmazni nem ugyanaz egy törékeny nőnél, mint egy edzett harcosnál, de óvatosan azért lehet.

A harcművészet fegyelemre és tiszteletre nevel. Annyira be tud rögzülni, hogy ha akarod sem tudod már levetni. Ez az életünk Még ha nem is járunk már edzőterembe … Gyakran ”

(dsade)

“A Domság és bizonyos szokások és életvitel között van kapcsolat. A legtöbb dom, akit ismerek, nem iszik, ha ivott is, akkor már rég abbahagyta. A legtöbb Dom küzdősportokkal foglakozik, vagy valami nagy kitartást igénylő sporttal. A legtöbb Dom tud racionálisan és misztikusan is gondolkodni. Mindegyik manipulativ és szadista. A legtöbbje vonzódik a keleti filozófiákhoz, érdeklik a lovagi, szamuráj stb. kódexek. Van még több is.”

(dsade)

Domság…. Ezt kiemeltem és nagybetűvel jelöltem. És ez Neked szól, Drága. Te biztos tudod, hogy miért. Mert ugyan szereted a Micimackót, de most éppen a Micimackó és a Tao-t olvasod. varnyu

“A Márki ravaszul figyelte rabnőjét. A Rabnő most periódusának aszexuális részénél tartott. Ilyenkor gyűlölt mindent, ami az SM-hez, vagy a szexhez kapcsolódott. A Márki viszont imádott játszani

- Ma délutan elverlek. – jelentette be közönyös hangon.

- Ne! Tudod, hogy nem élvezem ilyenkor. Neked muszáj mindig erőszakoskodnod? – jött a hisztis válasz.

A Márki megvonta a vállát. A nap folyamán még többször is emlitette, figyelmeztetően a dolgot, de a reakciók hasonlóak voltak.

- Palacsintát sütök. Jó lesz?- kérdezte a Rabnő.

- Jó. De előbb menj be a szobába, megbüntetlek.

- Nem, nem megyek.

- De bemész …

A Rabnő tudta, hogy kár ellenkeznie. Még szöszmötölt egy kicsit a konyhában, aztán megindult a szoba felé.

- De tudd meg, ha megversz, nagyon megbánod. Olyat teszek, hogy …

A Márki unott arccal hallgatta. Nézte a dühös Rabnőt, élvezte a felé áradó gyűlöletet és dühöt. Meg az engedelmesseget.

A Rabnő lassan levetkőzött és hasra feküdt az ágyon. A Márki felrakta a bőrbilincsket és kikötözte a Rabnőt. Bekötötte a szemét és betömte a száját.

- Most olyat fogsz kapni, amit még eddig soha. Meg fogod emlegetni, garantálom – suttogta a Rabnő fülébe. Érezte a felé áradó gyűlöletet és dacot. Fürdött a Rabnő gyűlöletében. Kiment a szobából, kint volt két percig és visszajött. A Rabnő föle térdelt és kinyitotta a kezében lévő dobozt. Feketenadálytő krém volt benne.

- Most olyat fogsz érezni, amit eddig még soha. Készülj fel rá! – mondta vészjóslóan.

A krémet a Rabnő hátára kente és elkezdte masszirozni a testét.

- Kérsz egy kis bőrmaszit is? – kérdezte a kéjesen nyögdécselő rabnőtől.

Bólogatás volt a válasz. A Márki felvette a bőrkorbácsot és harmincszor a rabnőre csapott vele. A Rabnő megadóan és némán tűrte. Élvezte

- Most megforditlak és elölről kezdjük.

A Rabnő élvezte a testét masszirozó ujjak játékat, arcán nyugalom és boldogság.

- Valami kimaradt a masszirozásból. A punci. Kérsz rá külön masszázst?

Lelkes bólogatás volt a válasz.

A Márki kezébe vette a kis puncikorbácsot és tizet csapott a védtelen szeméremdombra. A Rabnő néhányszor megvonaglott, de némán tűrt.

A Márki kioldozta a Rabnőt, és levette szeméről a maszkot. Belenézett Kedvese szemébe és élvezte a feléje áradó szeretetet és hizelgést.

- Nos, olyan rossz volt?

- Nem, igy nem. Köszönöm Neked Gazdám.”

(dsade)

“Na ja! A Gazdám mindig kifogja a szelet a vitorlámból.

A múltkor pl. (múltkor??? ugyanmár! kb. ötvenszer) el akartam költözni. Válaszul csinált nekem egy kis “túlélő készletet” egy sporttáskába, és megígérte, hogy még haza is visz, aztán majd értem jön pár óra múlva, ha kidühöngtem magam.

Na de ki a fenének van kedve így elmenni???!!!

Különben is olyan ciki visszasompolyogni …”

(Santal(MdS))

“A Rabnőm egy független rabnőve válás útján lévő rabnő. Vele élek, lakom, vásárolok, döntéseket hozok stb … Szeretném, ha megőrizné a függetlenségét, saját, szabad akaratát.

Vannak olyan periódusai, amikor ez a független nő elnyomja a rabnőt. Megelőzni nem lehet, de nagyon pontosan előre lehet jelezni, mikor fog ez bekövetkezni. Ilyenkor csak várni lehet, vagy ügyesen visszaterelni. Jönne Ő magától is egy idő után, de kinek van kedve kivárni

Azonkivül én szeretem, ha ellenáll. Ténylegesen, nem csak megjátsza. Szeretem, ha érzem, hogy most csak azért teszi, mert én akarom. Szeretem, mikor szemében ott lángol a düh tüze, amikor azt látom, hogy legszivesebben széttépne, de nem teheti, mert akaratom fogva tartja. Aztán egyre inkább belejön és a végén már ő is akarja. Nekem nem annyira a fájdalom okozása jelenti az örömöt, mint inkább az, hogy akaratom érvényesül.”

(dsade)

“A ragadozók többnyire nem élvezetből ölnek. A dominanciára való hajlamuk a faj fenntartásának alapvető eszköze. A ragadozók soha nem küzdenek a harc öröméért és nem számít számukra, hogy az ellenfél nemes vagy sem.

A “ragadozós” filozófiák emberiek és hamisak, viszont nagyon jól hangzanak.

Hosszú időnek kellett eltenie, hogy ne csúcsragadozóként, hanem emberként gondoljak magamra. Sokkal jobb így.”

…………………….

“Szélsőséges esetben az ilyen ember nap mint nap belső “kataklizmák” között él, de ennek ellenére szilárdan uralkodik magán. Nem tudok semmi olyat, ami hatalmasabb lenne ezeknél a belső erőknél és így felboríthatná ezt az egyensúlyt. Az önmagával vívódó ember sajátosan okos, olyan módon, hogy egyensúlya felbomlásával elképzelhetetlen módon veszélyessé válna (ezt én “Hannibál effektus”-nak nevezem).

Nem hiszem, hogy szeánsz közben szakad át a gát, azért, mert az egy jól ismert helyzet, aminek eleve kondicionáló hatása van. A rabnő látványa azon túl, hogy izgalmas, sokkal inkább önfegyelmező hatású.

A kattanás – ha bekövetkezik – csakis kényszerítő pszichológiai feszültségek között történhet – de erről nem is akarok írni, mert meghaladja a hozzászólás kereteit – és csalhatatlan utórezgései vannak, így felismerhető. Magyarul: furcsán, szokatlanul, zaklatottan viselkedő Dom-al ne menjünk partiba Ennek az előjátéka: ismerjük meg partnerünket, mielőtt rábízzuk az életünket!

…………………….

“Hiszem, hogy hamarább lesz egy átlagpolgárból ámokfutó, mint egy dom-ból kéjgyilkos. Az esély sem több erre, sőt. Garancia nincs semmire, de abban is hiszek, hogy ha odafigyelsz a partneredre, akkor képes vagy megismerni Őt. Senki sem tud hosszú távon hibátlaul színlelni …

Egy biztos: NEM SZABAD LEBECSÜLNI A BDSM VESZÉLYEIT. Ehhez a baleset lehetőségétől a dom bekattanásáig mindent figyelembe lehet és kell venni. Ez a látszat ellenére sem lehetetlen és lehet kellemesen meg jól csinálni, mint tudjuk.

A partner iránti kétség leghalványabb jele kizáró tényező kell legyen. Sajnos nincs más útja az önvédelemnek.

Ez a műfaj veszélyes. Minden rizikó faktort nem lehet kizárni de minimalizálni lehet. Az óvatosság oda vezet, hogy nagyon figyelünk partnerünkre és ebből a szempontból mindegy, hogy sub vagy dom az illető ”

(Pentacon)

“Szerintem is a Domok sokkal jobban fegyelmezettebek az átlag embernél. Tudják, mi van bennük és tudnak bánni az ösztöneikkel. A féltékenységtől bekattanó átlagpolgár szerintem sokkal gyakoribb, mint a szenvedélytől elboruló Dom. Azonban van egy veszély. Mégpedig a Domnak latszó, külsőleg fegyelmezettnek tűnő egyének, akiknek valamilyen fixációjuk van. Pld. erős függőség az anyától, amit más nőkön akarnak kompenzálni, rejtett és elnyomott homoszexuális érzések, amelyeket szintén kompenzálni akarnak, nagyon erős szadista érzések, másoktól való pszichikai, esetleg fizikai függőség kompenzálása stb. Mindenképpen érdemes megismerni a másik hátterét, családi viszonyait, beszélni a munkárol, a sportról vagy hobbiról, szóval megismerni a kötődéseket. Én pld. soha nem biznék olyan Domban, aki nem mutatja meg a hétköznapi arcát, akinek nem láttam a szobáját, nem tudom mivel foglakozik, nem láttam a barátait, nem tudom az előéletét, nem beszél az előző kapcsolatairól.

Balesetek meg mindig előfordulnak. Feldől a szék, elszakad a kötél, kiborulnak a rajzszögek és a sub ráül, eltörik az eltörhetetlennek hitt pálca, elvész a bilincs kulcsa (rémalom, de én megtapasztaltam, azóta messze elkerülöm . Szóval baleset ellen senki nincs bebiztositva Őrültek ellen sem ”

(dsade)

“A nő, akit szeretek és tisztelek az én Rabnőm. A legbecsesebb tulajdonom, a szemem fénye, ékkövem. De a Rabnőm. Azért, mert Ő az akart lenni, hogy örömöm leljem benne, amikor én akarom, mert kedvemre akar tenni, mert én akarom. Azért, mert szeret engem és nekem adta magát … Teljesen, ahogy egy nő csak tudja. Feltételek nélkul Ezért nem küldöd ki a hóba meztelenül Még ha akarja sem, mert megfázik és neked kell gondoskodni róla A Rabnő a te tulajdonod, felelős vagy érte ”

(dsade)

Lapozz -> 102.