BDSMLIFE Varnyu Ebook

BETEGSÉG-E A SZADOMAZOCHIZMUS?

A BDSM világának aktiv és értelmiségi résztvevőjeként szeretném megvizsgálni ezt a kérdést. A társadalomtudomány művelőjeként, aki szerelmesen is képes értve figyelni, gondolkodni.
Több elméleti meghatározást, magyarázatot olvastam szakiróktól a szadomazochizmusról (röviden: SM). Két jellemző kétes kiindulási pont, illetve érvelés vehető észre bennük:

1) Nem ismerik a SM művelőinek valódi érzéseit, azok figyelembevétele nélkül állitanak fel elméleteket és az abból levezetett érzéseket akarják beléjük magyarázni.
2) Tautologikus érvelés, vagyis előitéletekből, finomabban szólva előzetes minősitésekből kiindulva „vezetik le” azokat, valódi okok feltárása nélkül.

Milyen betegségnek tekintik?

A SM-t a”szexuális preferencia zavarai” közé sorolják (régiesebben: perverzió), amikor „a szexuális vágy és kielégülés nem egy másik nemhez tartozó, felnőtt korú személyre irányul, hanem más, szokatlan, eltérő utat keres magának”. Nos, sok SM pár heteroszexuális, rendszeresen közösülnek is, rájuk a definició első fele nem áll. És hol irják azt le egyértelműen, mi a szeretkezés „szokatlan, eltérő útja”?
Törvényben nem, pszichológusok se alkották meg eddig a szexuális élet olyan etikai kódexét, amelyet közmegegyezés elfogadott volna. A magyar szexuális felvilágositás fényévekre elmaradt még Fritz Kahn évtizedekkel ezelőtt irt, a tényeket nézve tárgyilagos alapművétől is.
A Káma-Szútráról már nem is beszélve, az a magyar köztudatban egy ókori egzotikus pornó.

Mentális zavarok?

Több pszichiáter szerint a „pszichoszexuális fejlődés zavarai” 18 éves kor alatt kezdődnek és 15-25 éves korban érik el a gyakoriságuk csúcspontját, később ritkulnak. Ez a ritkulás a SM-ben nagyon lassú lehet, mert aktiv ismerőseim ebben a körben nagy többségben 30-40 éves felnőttek.
Ránk, a SM érett kedvelőire nagyon nem illenek a „kórismeként” megadott mentális zavarok:
• Agresszivitás és gátlástalanság: A BDSM körben is bunkónak tartott alakok magatartása csupán, a nem kevés kulturált domináns fél (röviden: dom, ha nő akkor domina) számára a dominálás udvarlás, hóditás vagy csábitás, elbűvölés.
• Szenvedés érzése: a szubmissziv fél (röviden: szub) csak akkor szenved, ha a SM nem olyan, ami neki örömet szerez, és ha olyan, akkor élvezi azt is, ami a pszichiáternek szenvedés vagy megalázó. A szadista domot nem a szenvedés, hanem a fájdalom útján okozott gyönyör izgatja.
• Bűntudat és szégyenérzet : a SM páros tagjai egymással szemben nem bűntudatosak és nem szégyellik magukat egymás előtt, mert a másik örömét teljesitik be. Bűntudatot a társadalmi közegük megnemértése, a beléjük nevelt előitéletek miatt érezhetnek.
• Társadalmi kapcsolatok csökkenése : A BDSM körben jónéhány ismerősöm élénk társaséletet élő, munkájában elismert ember. A BDSM kör párkapcsolatukon kívül is különleges baráti kapcsolatokra teremt számukra alkalmat, ami gazdagithatja személyiségüket.
• Bűncselekmények elkövetése : A SM páros célja, ha valamelyikük nem egy önző állat, a kölcsönös örömszerzés. Egymásra, egymás örömére figyelve a SM játszható a törvények keretein belül.
• Szociális normák figyelmen kívül hagyása : A BDSM körben nem jellemzőek a bűnözők, a futballhuligánok és más antiszociális alakok. A SM páros azoknak a társadalmi köröknek a normáit hagyja figyelmen kívül, amelyek az emberség és a tisztesség normáin túlmenően szabályozni akarják az intim szférát.
• Önmagának, családjának egzisztenciális és erkölcsi veszélyeztetettsége: A SM páros tagjai önmagában nem veszélyesek, mert vigyáznak egymásra. A SM párosra lehet veszélyes társadalmi közegük intoleranciája. A SM művelője akkor hibás ebben, ha provokativan mutogatja beállitottságát, illetve művelésével ténylegesen zavarja mások életvitelét.

Miről ismerik fel?

Jellemző, hogy a SM -t lélektani szakleirások is egy hollywoodi thriller mintájára fogják fel. Idézek egy hivatalos kórisméből: „jellemző: a speciális fantáziák fellépése és az ehhez társuló szexuális izgalom; a cselekmény végrehajtása; a kielégülés (néha maszturbációval) és az oldódás; majd többnyire menekülés a tetthelyről vagy a cselekmény nyomainak az eltüntetése”. Ez tökéletes forgatókönyv lehet egy kéjgyilkossághoz, és több ok miatt is pocsékul illik rá a tartós SM kapcsolatokra:
• Ha a domináns felet (röviden: dom), illetve a szubmissziv felet (röviden: szub) korábban sokat izgatta is fel képek nézegetése és más fantáziajátékok, az izgalom java általában áthelyeződik az együttlétekbe.
• A „cselekmény végrehajtása” (a SM-ben: szeánsz) nem úgy működik, hogy a dom vagy a szub felizgul és akkor leszeánszozza a párját. Randevúznak, vagy ha együtt élnek, szeánszos együttléteik úgy illeszkednek bele életükbe, mint egy „normális” házaspárnál a szeretkezéseik.
• A stabil SM párkapcsolatban élők nem menekülnek a „tetthelyről”.
Az idézett jellemzés, amely különben tökéletesen ráillik egy házasságtörésre is – amely ezek szerint szintén betegség -, a SM-t igy itéli meg: „Ezek a magatartásmódok a normális szexuális viselkedés kereteit jelentősen meghaladják, és másoknak testi és/vagy lelki károsodást, szenvedést tudnak okozni”. A kórisme ezzel átlép a morál területére.

Beteges, mert erkölcstelen?

Kérem tisztelt olvasóimat, ha megtalálták a „normális szexuális viselkedés kereteinek” szabatos leirását, tudassák velem. De igazából olyan definiciót tartanék hitelesnek, amelyik szerint nem abnormális a szeretkező emberek többsége. A pszichiáter személyes vágyainál pedig mérvadóbbnak tartom kedvesem vágyait.

Egy alternativ kórisme szerint: „A parafiliák olyan vonzódások, amelyek szélsőséges formában társadalmilag nem elfogadott módon térnek el a hagyományos szexuális kapcsolatoktól és irányultságtól.” De:

• Mi foglalja magában a követendő hagyományt? Létezik a mi társadalmunkban a szexualitásra olyan irányadó könyv, mint a Káma-Szútra?
• Egy párkapcsolatot elfogad a társadalom, ha az, ami nyilvános belőle, nem irritálja, az intim szférába pedig nem szól bele. Az a pszichiáter, aki minden SM kapcsolatot betegek viszonyának tart, beleszól. A gyógykezelés joga miért jogosit fel a társadalmi elfogadhatóság megitélésére intim ügyekben?
• Mi a mércéje a pszichiáternek a „szélsőségességre”? Én egy kétmilliós nagyvárosban élek – itt hány fő vagy milyen kör izléséhez képest szélsőséges a szex valamilyen formája?
Az ezen az alapon meghatározott un. parafiliák fogalmának egyik leggyengébb pontja, hogy közös nevezőre hoz ártalmatlan játékokat (pl. bőrszerkó-fétis) egyértelműen közveszélyes magatartásokkal (pl. pedofília). Több pszichiáter csak fokozati különbséget lát az önkéntes SM kapcsolat, illetve a kegyetlenkedéssel párosuló nemi erőszak avagy a kéjgyilkosság között. Ezt mind a szadista hajlam kiélésének tekintik, nem törődve azzal, hogy az utóbbi kettő bűncselekmény. Nos, a SM nélküli nemi erőszak, vagy a féltékenységből elkövetett emberölés is a szexuális ösztön megnyilvánulása. Akkor ezek is csak „mértékükben” különböznének a szeretkezéstől?

A testi és/vagy lelki szenvedés kritériumánál azt kellene megmagyarázni, miért szenvedés az, ami a szubnak öröm forrása? A pszichiáter jobban tudja a szubnál, hogy gyönyört vagy gyötrelmet érez?
Ami a testi és/vagy lelki károsodást illeti, a BDSM bevallott művelése ez ellen a legjobb biztositék. A BDSM köröknek van saját etikája, amiben fontos szerepe van a partnerlista egyeztetésének, illetve a dom felelősségének. A partnerlista a szexuális vágyak listája, vagyis a SM játékok kivánatos határainak egyeztetésére szolgál.

„A parafiliában szenvedő személy partnere gyakran tárgynak, a szexuális kapcsolat jellegtelen, szükségtelen részének érzi magát.” Meg az önző állatok partnerei is, meg akié csak számitásból szexel vele. A biztonságos és minőségi SM alapfeltétele az igényes szub. Az a dom(ina), aki nem tiszteli az igényeit, lehet hogy nem normális, de valószinűleg önző.

Mi a kóros és mi a „normális”?

Igy fogalmaz a szakleirás a SM-ről : „A normális szexuális cselekedetek során is előfordulhatnak ilyen stimulusok, de csak enyhe formában. Kórosnak akkor tekinthető, ha az erőszak szükséges a szexuális vágy felkeltéséhez.” Minimum két értelemzavaróan pongyola fogalmat használ ez az elhatárolás. Ki határozza meg és hogyan, mikor „enyhe” a SM? A pszichiáter, az egészségügyi miniszter, netán a plébánia? Az pedig valóban önveszélyes is lehet, ha valakinek a megerőszakolás kelti fel a vágyát. De akkor ugye a tisztelt pszichiáter normálisnak tekint minden önkéntes SM kapcsolatot?
A BDSM rendszeres művelői között elterjedt, általam is alkalmazott kritériumot ajánlanám a pszichiáterek szives figyelmébe. „Normális” a BDSM-ben az, ami a partnernek örömöt okoz, súlyos testi sértés vagy még súlyosabb károkozás nélkül.

Nagyon jellemző számos pszichiátriai megfogalmazásra a BDSM-ről az olyan pongyolaság, amiért egy orvostanhallgatót simán kirúgnának az anatómia vizsgáról. A legjellemzőbb és közhasználatban is elterjedt a „bizarr” szex, ami egyszerűen a negativja annak, amit a szó használója „normálisnak” tart. A konkrétumok nélküli „antiszociális”, „felelőtlen”, „törvénysértő” minősitések azonos értékűek a „saját értékrendem szerint ellenszenves” kijelentéssel, csak okoskodóak és sejtelmesen mocskolódóak. A domokra használt „agresszív viselkedés” vagy „másokra veszélyeztető magatartás”, ahogy megmutattam, az igazi domokra nem áll, azok csak szadista hajlamúak lehetnek, nem pszichopaták. A szubokra használt „alázatos” vagy „önfeláldozó” viselkedés azt mutatja, hogy a minősitőnek fogalma sincs arról, hogyan működik a szub orgazmusa, hogy nem a kint érzi úgy általában jónak és a gyengédséget taszitónak.

Mi az, ami megengedhető?

„Ha a partnerek közös beleegyezéssel követnek el valamilyen, sérülést nem okozó, kissé szokatlan szexuális tettet, az szerető, törődő kapcsolatuk szerves része lehet. Azonban a túlzásba vitt változatosság már parafilia, pszichoszexuális rendellenesség”.

Ez a pszichológiai megfogalmazás a SM művelőinek is elfogadható, két lényeges pontositással. A domináns fél „szexuális tette” nem „kissé szokatlan”, hanem a szub vágyainak is megfelelő kell hogy legyen. A vágyak közös határain belül a változatosságot meg nem lehet túlzásba vinni, de az élvezkedést igen. A felelős törődés a SM alapszabályai közé tartozik. A dom felelőssége a játék elfogadható keretek között tartása, mert a szub feltétlen bizalma alapján ő uralja a helyzetet.

Hivatalos kórleirás ismeri be:”A parafíliák kezelése nehéz és sokszor eredménytelen.” A SM-t tekintve – és nem az agresszióban megnyilvánuló pszichopátiát – nehéz is lehet kezelni azt, ami nem betegség!

(Lashlie)

A fapinák lovagja, vagy egy szemlélet anatómiája

A komment, amelyről gondolkodni szeretnék, szemlélete és nem a hozzászóló személye miatt érdekes. A hozzászóló egy BDSM-blogban érdeklődött, hogyan képes gyönyörködni szerzője a közölt képekben, és feltételezte, hogy bizonyára ezek révén elégül ki. Miután szó esett a blogoló orgazmushiányáról is a BDSM nélküli szexben, ehhez is gúnyos megjegyzéseket fűzött. Mikor tévedéseit visszautasitották, és rákérdeztek miért kereste fel a blogot ha eleve utálja a témát, jött a következő éles viszontválasz:

„Hogy röviden fejezzem ki magamat, hülye picsák vagytok és provokatőr a nénikétek, de nem én! Ha valakinek kissé eltér a véleménye, már nekiestek együtt, mint a hiénák a magányos antilopnak. Kérdeztem, választ nem kaptam. Olvassak vissza fél évet, okos! És mi az anyátok picsájával ítélkeztem felettetek? Ti mondtok minden jóhiszemű, de nem pont veletek azonosan gondolkodó felett ítéletet.
Az orgazmushiány okát meg ne a férjetekben keressétek fapinák! Én még minden férfiből kihoztam az orgazmusomat!
További jó orgazmust lelakatolt pinák nézegetése közben!”

Mi az a tanulságos szemlélet, amit ez a vélekedés kifejez?

1) A másik ember szexuális beállitottságától nyiltan undorkodni, orgazmushiányáról megvetően nyilatkozni, tájékozottság nélkül arról sértő feltevéseket gyártani csekély véleménykülönbség. Ha válaszul felhivják a figyelmét tájékozatlanságára, ha szóvá teszik sértegető modorát, az támadás nagybecsű személyisége ellen. Kant pedig, aki szerint ne tedd másnak, amit magadnak nem kivánsz, nyilvánvalóan egy lúzer.

2) Ha valaki bekiabál egy melegbárba, hogy : „Mocskos buzik, mit esztek egymáson, pasinak bezzeg impotensek vagytok!”, miért várja azt, hogy a melegek megköszönik ezt a tojásdobáló véleménynyilvánitást, sőt azonnal elindulnak becsajozni? Meglepő, ha egy BDSM portálon a BDSM kedvelői vannak jelen és sokban találkozik a véleményük a BDSM-ről?

3) Felháboritó, hogy nem lehet minden kérdésre ismeretszerzés nélkül, egy tőmondatban választ kapni! Mi a fasznak kell egy percnél tovább olvasni, tájékozódni?! Elvégre a net arra való, hogy három klikkel megismerjük a relativitáselméletet és két további klikkel meg is döntsük! Hogy olyan, a pszichológusok által is ellentmondásosan tárgyalt témában, mint a BDSM, nem ártana némileg tájékozódni, az alapfogalmakat megismerni, hogy legalább helyesen kérdezzünk, mielőtt kinyilatkoztatunk? Az egyszeri biró is megmondta: „Nekem az ítéletet kell kihirdetnem, nem az igazságot.”

4) A jóhiszemű gondolkodó ilyen felkészülten, tájékozottan, tömény empátiával felvértezve gyártja a feltételezéseket arról, mi okoz orgazmust a BDSM kedvelőinek. Igy a legkönnyebb az (elő)itéletekhez megkonstruálni azt, amit elitél. OK, juszt se leszek hozzá haonlóan rosszindulatú: igy lehet gond(olkodás) nélkül keverni a szezont a fazonnal.

5) Jó tudni, hogy kedves olvasónk a férfiakkal nem szeretkezik, a pasiját nem boldoggá akarja tenni, hanem kicsikarja belőle a saját orgazmusát. Nem elcsábitja, nem elbűvöli a kedvességével, a nőiességével, hanem csikarja, mint bizniszben a maximális profitot szokás. Persze, biztosan nem egy szadista állat módjára, hanem lenyűgöző humanizmussal és gyöngédséggel megy ez a csikarás.

Én, a maradian tudásvágyó, szeretetet adni akaró, tehát ódivatú ványadt értelmiségi, megemelem a kalapom a XXI. századi tömény arrogáns önzés ilyen tökéletes kifejezése előtt. Sajnos én és szintén ódivatúan szeretetteljes kedvesem még úgy szeretkezünk, hogy egymásnak okozzunk olyan gyönyört, amire a párunk vágyik, és közben még csikarásunk sincs.

(Lashlie)

Veszélyes tévhitek a BDSM-ről és a meztelen igazság

1) Tévhit : A szadomazochizmus szexuális deviancia.

Valójában : Deviancia a legtágabb értelemben az a szexuális beállítottság, ahol az orgazmus nem a (heteroszexuális) nemi aktushoz kötődik. A BDSM azonban egyáltalán nem zárja ki a közösülést mint örömszerzést, gyakran annak előjátéka.
Ellenvetés : A BDSM tiszta élvezete – ha valaki ebben a szexuális játékban és nem azt követő nemi aktusban elégül ki – már deviancia. De ha ezt elfogadnánk, akkor a petting is deviancia lenne! Ez a minősítés csak egy változat arra a katolikus dogmára, miszerint a szexuális együttlét egyetlen értelme és “mentsége” a gyereknemzés.

2) Tévhit : A “macho” férfi domináns.

Valójában : a “machismo” lényege, hogy a férfi attól felsőbbrendű lény, hogy férfi, és ezt a felsőbbrendűségét mindenkivel elismerteti. A macsó nem szubot keres, ő bármelyik nőt “magához töri” (szintén latin-amerikai szleng), akit megszerez (nem meghódít). A macsó akkor macsó, ha férfitársait is “ledominálja”. Ez nem D/s, ez a népszokásban szentesített hatalmi játszma.

3) Tévhit : Mazochista/szub az a nő, akit rendszeresen ver a pasija.

Valójában : Csak, ha ezt a nő élvezi. Jónéhány pasas nem élvezetből veri a nőjét, hanem primitív erőszakossága, az önuralom hiánya miatt. Jónéhány nő ezt csak amiatt tűri, mert fél attól, hogy elveszíti partnerét, hogy nem talál másikat, hogy nem tud egyedül boldogulni, esetleg a szüleitől is ezt látta. Ez mind nem BDSM.

4) Tévhit : A szub mazochista.

Valójában : Még fordítva sem igaz feltétlenül. A szub alapvetően az alárendeltségre vágyik, a fájdalmat lehet hogy büntetésként éli meg, melynek elszenvedésével is urát szolgálja. Jónéhány mazochista pedig úgy switch, hogy ha kell kiprovokálja – sőt kikényszeríti – a kívánt fájdalom okozását.

5) Tévhit : A szubnak csak azzal kell törődnie, hogy a dom kielégüljön.

Valójában : Igen, nem is azért ment szolgálni, hogy önkielégítsen. Az ő kielégítéséről viszont a domnak kell gondoskodnia, különben mint férfi leéghet.

6) Tévhit : A mazo/szub számára maga a szeánsz, a fájdalom és/vagy a kiszolgáltatottság átélése kielégítő.

Valójában : A nőt sem elégíti ki, ha csak “jól megkefélik”. A mazo/szub esetében személyre szólóan fel kell fedezni, mi számára az orgazmus forrása, a “jó fájdalom”, a kívánt dominancia.

(Lashlie)

BDSM – szabadság és/vagy szerelem?

A címbeli szabadság (liberty, liberté) utalás Donatien Alphonse Francois Sade márki fejtegetéseire, aki „libertinus” szerelemnek nevezte a szado-mazo szeánszokat.

Sade márki mennyiségi többletet látott a szado-mazo játékban a gyengéd erotikához képest. Elmélete szerint a nő, minél erősebb a neki okozott ingerület, annál jobban élvez. Ha a kínzással, veréssel okozott fájdalom erősebben ingerli, mint az erogén zónáinak a gyengéd simogatása, csókolgatása, akkor a kínzástól jobban élvez.

Selye János, a stressz-mechanizmus felfedezője részben igazolta Sade márki elméletét. A stressz a szervezet felajzott állapota, amit egyaránt kiválthat életveszély, munkateher, vagy a szeretkezés. A szeretkezés a pozitív, az ember testét-lelkét regeneráló stressz iskolapéldája.

Okozhat-e pozitív stresszt a BDSM? Aki próbálta már és vissza is tért hozzá, annak a válasz egyértelmű igen. Az igazi kérdés az, mikor és miben találkozik a BDSM a tőle minőségében különböző gyengéd erotikus ingerlés kiváltotta gyönyörrel?

A BDSM szeánsz önmagában is kiválthat szexuális kielégülést, mindenféle rákövetkező vagy köztes nemi aktus nélkül. Az elélvezés lehet testi is, de a testnedvek eregetése nem kötelező – még férfiaknak sem. A kielégülést az ember érzi, az igazi partner is akarja érzékelni, de ő sem diagnosztizálni.

A „tiszta” BDSM a szexuális kapcsolatok minden lényeges tulajdonságával rendelkezik. Mindenekelőtt partnerválasztás is. Ha az emberi szexualitáshoz „hobbitevékenységként” csak annyi köze lenne, mint a dominónak, akkor pl. a titkárnőmtől az engem meglátogató (uniszex) biztosítási ügynökön át a plázában lófráló feszes gatyás srácig mindenkit elfenekelnék, aki hajlandó nekem odatartani a hátsófelét. Legtöbbször viszont a BDSM partnert is megválogatja az ember, nemcsak az általa kívánt testmozgás kivitelezése a lényeg egy próbababán. (Promiszkuitás természetesen itt is lehetséges.)

A BDSM és a „normális” szex elválasztható, így természetesen lehet egyidejűleg BDSM partnerem és „normális” partnerkapcsolatom. Ez ugyanúgy kockázatos szexuális érzelmekben és emberileg, mint a rendszeres félrekefélés (nem a „lebukásra” gondolok). Kérdés, hogyan viseli el a „normális” partnerem a számára „abnormális” vágyaimat – azt a legnehezebb elhitetni vele, hogy ez csontmentesen elválasztható a „normális” szexuális vonzalmaimtól. Kérdés, hogy BDSM partnerem elfogadja-e, hogy csak „arra” jó, és van másik partnerem, akit – egyetlen vágyamat kivéve – teljes értékű páromnak tekintek. Kérdés, hogyan tudom teljes értékű partnernek elfogadni azt, aki „csak” BDSM vágyaimat nem tudja kielégíteni, esetleg nem is érti meg a létezésüket. Kérdés, hogyan állok meg érzelmeimben a „csak”-nál azzal szemben, aki megteszi nekem ezt a szívességet. Kérdés, szeretek-e aknamezőn sétálni nap mint nap, és ettől leszek-e szabad ember.
És hova tegyem a BDSM praktikákat, ha nem választom el azt a szeretkezéstől? Úgy gondolom, először is : hova tegyük konkrétan mi ketten? Személyes hozzáállásunkba tartozik az is, hogyha BDSM-re és szeretkezésre egyaránt vágyunk, melyik játékelemet hova szeretnénk tenni. Az összhang megtalálása ebben ugyanúgy szükséges, mint a BDSM-ben és a szeretkezésben külön-külön. Az igazán jól sikerült együttlét persze a legtöbbször nem agyonszabdalt jelenetsor, amiben egy szex-GPS-el tájékozódunk, hogy most melyik fázisnál is tartunk, hanem többé-kevésbé egyívű szimfónia. A BDSM és a szeretkezés kombinációs lehetőségeit inkább határesetekként említem, amelyek között a páros játék végtelen variációi állnak össze.
A BDSM lehet előjáték, amely a tőle felajzott pár szeretkezésébe torkollik. Ez a forgatókönyv lehet a megkínz(at)ásé és a megvigasztalásé is, akár egy felvonásközi szünettel, ahol a pár a „büfében” összemelegedik a randevúra. Tiszta szerkesztés – csak szét ne hasadjon! A színdarab szereplői mindkét szerepükben ugyanazok, együttlétüket akkor élhetik át őszinte önfeledtséggel, ha ez át is jön a váltott maszkokon.
A BDSM elemek beépítése a szeretkezésbe, bevallom, izgató variáció. Jó érzelmi-testi összhangot és ügyességet kíván. A vonzó testet átölelni és fenyítéshez-kínzáshoz lefogni nem kifejezetten ugyanaz a mozdulat és testhelyzet. Az ügyesség mellett sokat számíthat az ötletesség (fekvő testhelyzetben pl. az alul lévő nő keblei, vagy a felül lévő partner feneke jól kezelésbe vehető). Beszélhetünk itt arról az igen ismert esetről is, amikor a játék témája a kikötözés, ez nyilvánvalóan összepasszintható a szeretkezéssel.
A legfontosabb a szeretkezéssel összefonódó BDSM-ben, hogy hibátlanul gyönyört okozzon, ne vágja tönkre a szeretkezés mámorát. Ha valahol fontos a sub testének, (BDSM-)erogén zónáinak térképe, hát itt fontos. Ugyanúgy, mint a partner érzékeny, fogékony testtájainak ismerete a BDSM nélküli szeretkezésben.
Megérdemel egy-két külön szót, ha az erotikus játék csúcspontközelben csap át BDSM stílusba (pl. a domináns fél kéjmámorában kezdi el lovaglópálcával verni partnerét). Még szebb, még izgatóbb, még kockázatosabb. Az önuralom szükséges minimumát biztosítani az önfeledt, egymásba szédült vágta közben – ehhez erős akarat vagy jó begyakorlottság kívántatik.

Végül a varázskérdés : mennyire építhető BDSM kapcsolatra igazi szerelem? Nem a BDSM kiváltotta orgazmus erősségéről és a ragyogó partnerhez ragaszkodásról beszélek, hanem a két ember életének minden szálát tartósan összeszövő érzésről. Megítélésem szerint a válasz többkimeneteles, és egyik lehetőség sem értékesebb a másiknál, csak a következményeik lesznek nagyon eltérőek.

A BDSM lehet egy alapvetően szexuális kapcsolat (akár fő) része. Tipikus az öntudatos szingli párkapcsolata, aki azt szakmájától, baráti körétől, egész életvitelétől többé-kevésbé függetlenül „műveli”. A partnerek életéről „leválasztott” párkapcsolat akár szenvedélyes, hű, tartós szerelem is lehet. Igazi korlátja az, mennyire vállalják fel szerelmüket a partnerek a saját életükben, és mennyire fontos számukra a szerelem, a partnerkapcsolat ápolása – nem is a függetlenségükkel, hanem életük más lényeges területeivel szemben. A szerelmes érzelmek fontossága egy házasságban is felmerülhet, de a más életszféráinktól elhatárolt partnerkapcsolatban válaszolni is kell rá. A párkapcsolat (jellegének) be nem vállalása, „diszkrét” kezelése igen elfogadható lehet annak, aki a BDSM bevállalását tartja rizikósnak – kérdés, hogyan fogadja ezt a partnere.

Végül is, miért ne lehetne a BDSM kapcsolatból szerelem, házasság, beteljesülés minden értelemben? Lehet, ha a szerelmesek együtt érezve helyezik el egymáshoz vonzódásuk magját életükben. A szingli nyugodtan elsumákolhatja élete egyéb viszonyaiban BDSM kapcsolatát, a szeretői státuszra „behatárolt” érzést is el lehet hazudni, keretek közé lehet szorítani egy közös döntéssel így alakított párkapcsolatban. A szerelmespár hazudni is csak szívből együtt hazudhat, máskülönben sebet kap a szerelem.

A szerelem másik nagy kérdése, mennyire hazudhatnak a BDSM-vágyak kérdésében egymásnak a szerelmesek. Nem a beállítottság elhazudására gondolok, hanem arra, hogyan teszik elfogadhatóvá abból azt, amit imádottjuk nehezen fogad el.

Az imádott maga is elkezdheti a maszkírozást azzal, amit Stendhal „kristályosodásnak” nevez: nem olyannak szereti párját, amilyen valójában, hanem minden leleményét felhasználva ráfesti álmai hercegének/királykisasszonyának vonásait, és kitartóan meg akarja győzni mindkettőjüket arról, hogy ez az igazi énje. („Te valójában egy erős és gyengéd férfi vagy, csak nehéz életed/gyerekkorod/szüleid tettek durvává, de mellettem majd előjön belőled a jó éned.”)

Sokan cselekednek azon az alapon, hogy a tartós párkapcsolat kompromisszumokon alapul, hogy szerelméért az embernek áldozatot kell hoznia. A kompromisszumok skálája széles, és hogy hol áll meg a megegyezés mutatója, az a két ember hatalmi játszmájától is függ (ez minden párkapcsolatban, nemcsak a D/s-ben művelt játék). A kompromisszum, „arányosságától” függetlenül, teljesen elfogadható lehet akkor, ha a megvalósítás módjára vonatkozik (ez „tiszta” BDSM-kapcsolatra is áll, pl. kölcsönösen elfogadható eszközök).
A kompromisszum felmorzsolhatja a szerelmes érzést, ha a szerelmespár életének lényeges elemeibe „pancsol bele” (pl. önmegtartóztatás, mert másokkal – gyerekkel, anyóssal – él együtt a pár). Az áldozathozatal is, ha viszonzatlan veszteségnek élik meg. („Én csak szolgálni akarom, a rendszeres verést csak azért tűröm el, hogy el ne hagyjon, de Ő nem értékeli, mit szenvedek el őérte.”) A szerelmet szolgáló áldozathozatal olyan édes annak, aki szívből teszi meg, mint a sub számára Domját szolgálni.

A kompromisszum sajátos és igen színes formája, ha az egyik partner a BDSM kapcsolatot leginkább egy szerepjátékba „csomagolva” tudja elfogadni szerelmétől. A közismert felállásokon (pl. tanító-tanítvány) kívül számos színjátékot „írhatnak meg” és játszhatnak el (például saját megélt tapasztalatom : a közös kedvenc sportunkat irgalmatlan, tengerészgyalogos maximalizmussal művelő tréner edzései összecsuklásig). A szerepjáték nagy súlya a BDSM-el kombinált szerelemben igen élvezetes gerincút lehet két szakadék között. Az egyik szakadék, ha a szerepbe feledkezés elnyomja a szerelmet (az előző példán illusztrálva : egy hasonló beállítottságú barlangász ismerősöm végül a barlangot választotta a szerelme helyett). A másik szakadék a felvett szerep félreértelmezése : a szerepjáték nem „nemesít” (a könyörtelen tréner nem „emberségesebb” annál, aki egyszerűen csak el akarja fenekelni kedvesét), és a szerepjáték nem csereszabatos pótszer (aki elfenekelésre vágyik, azt aligha elégíti ki ehelyett egy harmadfokú kommandós menetgyakorlat).

Kifizetődő-e az őszinteség egymás között és a szerelmemet, a vágyait elfogadni olyannak, amilyenek valójában? Ez a legszebb szerelmes összhang, ha az út hozzá nem töri össze a szerelmet. Az őszinteség „idő előtt” felfedheti, ha a két ember igazi vágyai elmennek egymás mellett, bár ez előbb-utóbb úgyis kiderül, és ha egy rövid viszonyt meg is élnek, a szerelem összetörik, de legalábbis hazugságokba torzul. Az őszinteség akkor hangol össze, ha a vágyak kielégítésének találkozó útjait keressük őszinte szenvedéllyel és kitartással.
A BDSM olyan szabadság művelőinek, amelyért nem kell feláldozni a szerelmet. A BDSM felvállalását (ma még) meg kell oldani, a szerelemben is, saját személyes utunkon. Lehet két életünk is – egy BDSM, egy vanilla – ha magunkban és partnereinkben össze tudjuk azt békíteni.

És én? Szabadság, szerelem – e kettő együtt kell nekem!

(Lashlie)

Lapozz -> 13-132.